Aktuális

Soha nem foglalta még össze az életemet a blogom címe annyira, mint most.

Határok

Szoficska szerint pánikrohamom volt az imént (FYI: 04:35 van). Az a baj, hogy már azelőtt tudtam, hogy igaza van, hogy kimondta volna. Azt nem tudom, hogy miért most jött a roham, szerintem délután/kora este illett volna neki jönnie, ha már jön (akkor ugyanis egészen aktuális lett volna), de Szofi szerint átlendültem a holtponton. Lehet.

Örülök, hogy van kivel beszélgetni, és nem kellett álmából feltelefonálnom senkit.

Mondjuk én, aki gyógyszert is csak akkor eszem, ha másban semmi bizodalmam, még soha nem hívtam fel az ügyeletet, pláne nem hajnali fél 4-kor. Nem mintha meg tudtak volna nyugtatni, bár az segített, hogy a nővérke biztosított, a pulzusomnak akkor is lassabbnak kell lennie éjjel, ha nem alszok.
Anyunak igaza volt, már egy ideje jósolgatja, hogy bele fogok rokkanni a sok idegbe. De mit tehetnék? Vidáman költözzek haza, mert akkor legalább nem kell rám költeni túl sokat?
Szükségem van egy évre egy biztos, nyugodt állással (komolyan, miért nem lehettem én eladó abban a könyvesboltban, miért?), hogy közben be tudjam fejezni az egyetemet, meg tudjam írni a szakdolgozatokat. Igen, kettőt. Közben szeretnék megoldani minden mást is, lehetőleg úgy, hogy ne is menjek el innen addig.

Kell egy alap a nagy álmoknak. Anyagilag, papírilag, de főleg lelkileg.

"Know very clearly where you want to go".

Oh my God I'm mad at it

I am not prepared, I just gotta gotta get there,
where am I, why can’t I just get it together?
Fuck it, where’s my shit?

...

and here I go, hanging on
nothing new, nothing new, nothing new, nothing, oh no

Let’s get naked and rip down the wall that makes me crazy
Tell me how
Someone hold my hand and give me lessons...

Girly is the new black

A szavazást kiegészítettem az egyéb online és offline véleményekkel és győzött a pöttyös.
Igazából sacc/kb. ugyanannyian szavaztatok mindkettőre, de a szavazás meghirdetése utáni második napon tudtam, hogy a pöttyös fog nyerni.
Kell a változás, kezdjük hát kicsiben. Meg lakóhelyet is cserélek. Remélhetőleg csak lakást, nem várost. Igyekszem ez ügyben mindent megtenni. De erről majd máskor.

Majd új fejléc is lesz, de még nem döntöttem el pontosan, hogy milyen.
Emlékbe azért iderakok egy régi screenshotot abból az időből, amikor először akartam sablont cserélni. Mert ugye, ha valamit elhatározok, azt azonnal teljesítem...

Kiegészítés

 

 

A koncerten csak úgy üvöltöttem velük a szöveget.

Csak azt nem mondtam, hogy Neked énekeltem.

When I held your hand
When I held your hand
When I helped you
When I held your hand
You still went the other way and you wanted me to stay with my arms streching away
With my arms streching away
I couldn't stand that sight 'cause I adored your face
I adore your face

Could it be that I'm the same
Could it be I'm your mirror showing you all those things that you never wanted to face

So you let me slip away
You just watched me walk away
And I just have to ask, do you know your fate?
Do you know your fate?

Could it be that I'm your
Could it be that you are my majesty

When it all comes back
When it all falls into place
Could it be that I don't want it anyways
Could it be as sad as that?
There was a day we used to laugh
And I wanted you by my side
The perfect match
I want to understand
The perfect match

Could it be that I'm your
Could it be that you are my majesty

You could have been my king

Fővárosi éjszakák

Bár már bőven eltelt egy hét azóta, hogy Budapesten voltam, muszáj róla megemlékeznem egy kicsit. Pont úgy volt, ahogy reméltem, három napnyi boldogságot okozott a dolog (oké, a harmadikon nagyrészt csak aludtam, meg nyilván nem maradhattam némi szívfájdalom nélkül, de ez most mellékes), tökéletes kikapcsolódást, izomlázig táncolást. Tényleg nem tudom, mikor éreztem magam ennyire boldognak utoljára. kezdve a szombati vonatra szállástól a hétfő hajnalban Kecskeméten, egyedül táncolgatásig.
Leírni nem igazán tudnám a dolgokat, így most kivételesen képeket kaptok, ha tetszik, ha nem. (Ha már olyan remek pillanatok lettek elkapva úgyis.)

Az utolsó képekhez annyit fűznék hozzá, hogy néha megdöbbentő, hogy az emberek mennyire közvetlenek és kedvesek tudnak lenni. Akkor is, ha tehetségesek, akkor is, ha lépten-nyomon emberek akarnak velük beszélni, akkor is, ha iszonyúan fáradtak, akkor is, ha olyan helyen élnek, ahova te nem valószínű, hogy el fogsz jutni, és olyan embereket ismernek, akiknek a közelébe sem nagyon engednének amúgy téged.
És te csak állsz az éjszakában és vigyorogva integetsz át a híd lábához, és azon gondolkodsz, hogy hogy lehet, hogy te még annak is örülsz, hogy ezek a lányok taxi helyett nyakukba veszik az éjszakát, és átsétálnak a hídon (ahogy azt te is javasoltad), és ők is vigyorogva integetnek vissza neked.
I <3 Theresa.

A Warpaint-koncertről készült CO-s beszámolót itt olvashatjátok. Nem én írtam, de egyet értek a kollegával, elvégre ott álltam előtte.

PS.: nem lehet senkit elveszíteni, aki nem akarja, hogy elveszítsék

Az új köntös

Nem is változott sokat, csak egy kicsit modernebb külsőt kapott. Persze még finomítani kell rajta, főleg az oldalsávon, és még el kell készítenem az új fejlécemet is. Igen, a bőröndben ülő, integető macitól búcsúzom.

Igazság szerint a kockákból is majdnem pöttyök lettek, a zöldből pedig majdnem levendula, de nem vagyok benne biztos, hogy készen vagyok a lányosabbik oldalam megmutatására.

De amíg nincs fejléc, bármi történhet.

UPDATE:
Így nézne ki zöldpötyösen. Mit gondoltok?

Úgy látom, szeretjük a fantasy-t

Szeress minket te is!