Nem

Tessék, aláfestő zene. A párbeszédek amúgy homályosak, csak az általam kihámozott dolgokat írtam le.

...Beköltözés. A lány felrohant a kollégium lépcsőjén. Még mindig a negyedik emeleten volt a szobája, ugyanazon a folyosón, mint eddig, csak most a másik végén. Ahogy vitte a csomagjait, meglátta a fiút a folyosón. Elfordult gyorsan; egyszerre érzett zavarodottságot és dühöt. A szobájában öt ágy volt a szokásos négy helyett. Kettő - helyhiány miatt - össze volt tolva. Négy szobatársa már bent volt, mind elhelyezkedtek. Neki maradt az összetolt ágyak egyik fele. Hihetetlenül rosszul esett neki, hogy nem várták meg a döntéssel. Kirohant. Látta, hogy a fiú három osztálytársával lakott, szobájuk majdnem szomszédos az övével. Lefutott a lépcsőn...

...Felfelé jövet észre vette, hogy a fiú és társasága kiköltözött. Visszarohant a harmadikra. Jól sejtette. Berontott az ajtón és nekitámadt a fiúnak.
- Fogadjunk, ezt csak azért csináltad, nehogy egy emeleten legyünk?!
- ...a nem azt jelenti, hogy nem! Tudom, hogy állandóan utána jársz mindennek, mindent megnézel, amit én...
- De szerinted miért? Mert szeretlek, te marha és ez az egyetlen... Különben is, nagyon régen nem csináltam már ilyet, de ne aggódj, nem is fogok többet!...

...Papír-írószer boltban, Bridgettel.
- Miért nem szóltatok, hogy pizsamában vagyok?...

...Futás a gimnázium felé. Valami magas kalapban. Még mindig pizsamában. Útközben megállítja Gergő, akit évek óta nem látott. Álarc volt rajta, és közölte, hogy csak úgy mehet tovább, ha ő is felvesz egyet, és átadott neki egy egyszerű feketét...

...futás hazafelé az általános iskolától. Osztott képernyő. Bal oldalt saját magát látja, jobb oldalt valami új történet bontakozik ki. Valami bűntény. Család. Gyilkosság. Bűntudat. Ártatlanság. Szégyenkezés.

Ébredés.
Fájdalom.

Ébresztő

Már két hónapja Hangmásra kelek, ami egészen lehangoló is tud lenni, ha nem figyelek, úgyhogy cseréltem. Ma volt a tesztnap. Az eredmény csodálatos: kicsit földöntúli volt félálomban, de olyan kellemesen bizsergető, pozitív.



Szeressétek Ti is!

P.S.: Ki gondolná, hogy egyetlen délutáni filmelőzetes után egész éjszaka George Clooney után fog rohangálni a családom? Szerencsére az én karakterem többnyire eltűnt ebből a káoszból és inkább a tájra figyelt, meg a hóra (!; ez szerintetek is a könyv volt?), meg a fényekre, meg a magányra.

Hajnali kurzusfelvétel helyett...

... A pizzéria előtt álltak. Sötét volt. A lány türelmetlen volt, nem értette mit csinálnak pont ott, pont ők, ráadásul egyszerre.
- Figyelj csak - kezdte a fiú bizonytalanul, holott addig csendes volt és komoly, kabátjában és szemébe húzott sapkájában egészen felnőttes -, miért nem mész haza, én megvárom, és ha elkészülnek, viszem utánad. Jó?

filmszakadás

Hatalmas, tágas lakás, a lány fel-alá járkál a szinteltolásos épületben. A fiú megérkezett. Most egészen kamaszosnak tűnt. Nem volt nála pizza. A lányt ez nem érdekelte, csak messziről figyelt. A fiú csillogó szemekkel, de kissé elpirulva vette le a kabátját: új pulóver volt rajta - kapucnis, babakék, nagy rózsaszín pöttyökkel. A lány meghökkent, közelebb lépett.
- Fogadjunk, hogy csak azért küldtél haza, mert már előre kinézted magadnak ezt a pulcsit, de szégyellted előttem megvenni!
A fiú lesütötte szemeit. Zavarában csak egyre sötétebb lett az arca. A lány szemei elkerekedtek. Az volt az első gondolata, hogy vajon miért számít még mindig a véleménye a fiú számára. Közben előjött egy nő (az anyja?) aki hátulról megölelte a fiút - aki ebben a percben már egészen kis gyermeknek tűnt -, majd megigazgatta a ruháját.
A lány összezavarodott. Már neki is égett az arca. Szégyent érzett. Csalódott. Leginkább magában. Mit is gondolhatott? Hogy képzelhette, hogy majd...? Hogy fog ezután mások szemébe nézni? Hogy?

sötétség

mocorgás

napfény

...