Volt egyszer egy 2012

Csak eljutok én is az előző év összegzéséhez végre.

Számok:
- 62 blogbejegyzés
- 80 megtekintett film (21 idei)
- 5 új sorozat (plusz ezermillió évad)
- 23 könyv
- 11 koncert + 1 fesztivál

Borzalmasabb a végeredmény, mint gondoltam. Ez egészen tarthatatlan.

Kedvencek:
sorozat:

film:

író:

David Nicholls

könyv:

koncert:

Kedvenc zene? Azt hiszem, regelnem kellene valami zenés-statisztikás oldalra is, mert egyszerűen képtelen vagyok számon tartani. Javaslatok?

Szöveges:
Most jó. Nem tökéletes, mégcsak nem is elég az elfogadhatóhoz, de jó.
Volt nagy mélypont, de sikerült is kijönni belőle, amit pár másik embernek is köszönhetek.(Üzenem nekik, hogy nagyon szeretem őket.) De tartom a pozitív tendenciát, a szobám fala tele van inspiráló feliratokkal és képekkel, igyekszem, de tényleg.

Ugyan még az elmúlt évben sem történt meg a C&CP első próbája sem, de ami késik, nem múlik, én nem adom fel. :D

Írnék még, de minek. Inkább csináljuk az új évet!

Zenés 2011

Nem listázgatok, nem is állítom, hogy meghallgattam a földkerekség összes tavalyi zenéjét (még csak az kéne, nem is kérek ilyen jellegű kommenteket), de ha már elkezdtem ezt a statisztikázósdit, akkor becsülettel be is fejezem. (Köszönöm @ludovikának a támogatást!)

Kezdjük a koncertekkel! Sőt, a fesztiválokkal! Voltam a Fishing on Orfűn (bár a tapasztalat azt mutatja, hogy fogalmam sincs, minek járok oda) meg a Szigeten. Plusz 19 koncerten, ha jól számolom. (Több volt a tervezetben, de a külföldi előadókat nem igen sikerült megnézni, a magyarok megnézésébe meg sokszor a második szak kavart be. De hát valamit valamiért, ugye.)

Az év legnagyobb élménye persze a Pulp előadása volt a Szigeten. Egyszerűen boldog lettem tőle, majdhogynem az egész világba szerelmes. Akkor hirtelen nagyon tudtam hinni a lehetetlenben is, de mikor beláttam, hogy csodák azért nincsenek, akkor is mosolyogva álltam be dolgozni az éjjeli műszakba az info pult mögé. Több ilyen hatás kellene. (A fenti videó saját, btw.)

A maratoni hosszúságú Hangmás lemezbemutató csak második lehet így, pedig haj, de jó volt az is! A lelkemet is kitáncoltam! Sose tartott még utána ilyen sokáig levegőt venni. Extázis!

A borzasztóan nagyon várt The Horrors-fellépésnek ítélem részemről a harmadik díjat. A körülmények is befolyásoltak picit, de akkor is nagyobb hatást vártam. De azért pazar volt ez is.

Nem mellesleg megemlíteném, hogy két Európa Kiadó koncertet sírtam végig. Hát most na.

Amint az látható, a Hangmás imádatom a régi, és a The Kills iránti rajongásom sem szűnt meg. Szerencsés év is volt ez a 2011, hogy mindkét zenekar adott ki új anyagot. És bár nem ezek a kedvenc lemezeim tőlük, nálam betaláltak az új dalok, és még némi közvetett hasonlóságot is felfedeztem bennük. De róluk nem akarok most beszélni, egyrészt azért, mert már elég sok dal szerepelt tőlük itt a blogon is, másrészt pedig azért, mert már megtettem.

A The Horrors-t eddig is kedveltem, de a nyár elején jutottam el a tényleges rajongásig. A Skying megjelenése óta pedig még jobban odavagyok, és azóta is az Endless Blue-ra ébredezem.

És ha már Horrors, akkor muszáj megemlíteni a Cat's Eyes-t is, mert valami csodálatos lemezt hozott össze Faris Miss Zeffirával. csak merjétek azt mondani, hogy nem!

Ami viszont ténylegesen új kedvenc, az a Metronomy. Nem csak tök jó az egész új albumuk (mondjuk a régiek is), de megírták az őszöm dalát is:

Amiket még szerettem:

• Cults - még ha pont a legnagyobb slágerüktől a falra is mászom
• Handsome Furs - szomorú, hogy ilyen szimpatikus párosnak nem jutottam fel a koncertjére
• Smith Westerns - bár inkább csak az albumuk első felét hallgattam
• The Pains of Being Pure at Heart - olyan kellemesen szívhez szóló, vagy tudom is én
• Emika - @gyurmapok ajánlotta, és másodjára már el is kapott engem is
• The Black Keys - elsőre nem gondoltam volna, hogy ennyiszer fogom napközben énekelgetni
• Male Bonding - ezt se tudom miért, de néha nagyon jól esik
• She Keeps Bees - a Campusos koncertajánlók írása közben merültem bele, de az A38-as koncertre sajnos ismét nem sikerült elmenni

 Ezt meg csak így ideteszem, mert borzasztóan jó énekelgetni (és visszautal egy előző bejegyzésre is):

2011 mozgóképekben

A nálunk, 2011-ben bemutatott filmekből sajnálatos módon csak huszonhatot láttam eddig. Ez önmagában elég ciki, ezért meg se mondom, mennyi filmet néztem meg összesen egész évben (legalábbis, amiket még nem láttam előtte), de azért minimális ajánló jelleggel van képem kedvenceket választani.

Az Oscar-szezonból még bizonyára mindenki emlékszik a Black Swanra meg a The King's Speech-re, így azokkal nem is foglalkoznék nagyon. Előre borítékolom, hogy közhelyes leszek. Sőt, ez egy egészen lányos bejegyzés lesz.

Kezdjük a kikerülhetetlen Ryan Gosling-mániával. Az elmúlt egy-másfél év során négy remek film miatt hallottuk mindenhonnan a nevét. Azóta a legtöbb lány szerelmes belé, a legtöbb fiú meg már nagyon unja a hype-ot. Én személy szerint nem értem, hogy miért most, egyszerre jött ez a nagy felhajtás, mikor én határozottan emlékszem a srác nevére, mióta 2002-2003 környékén először láttam moziban. Ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy akinek elege van már belőle, hogy a csapból is Ryan folyik, az is adjon neki egy esélyt, mert nemcsak jól játszik, de igazán jól választ filmeket is.

A Blue Valentine volt talán a legnagyobb kedvencem az évből. Gosling mellett Michelle Williams a főszereplője ennek a meseszép és hihetetlenül szomorú történetnek, mely egy kapcsolatot mutat be a legelejétől a végéig. Őszinte, egyenes, kedves. Nem is tudok hirtelen mást mondani róla. Csak nézzétek.

A világ legtöbb filmes listáján azonban a Drive szerepelt igen előkelő helyen, és azt kell mondjam, megérdemelten. Ugyanis a Drive az a film, amiért moziba járunk. (És mivel ezt rögtön a végefőcím során megállapítottuk egymástól függetlenül kb. 2 millióan, lehet benne valami.) Igaz, életemben nem láttam még semmit ennyire didaktikus zenei aláfestéssel, de amúgy az egész tobzódik a gyönyörű képekben és a visszafogott minden másban. Szép arányok, szép, már-már eposzi magasságokba nyúló történet. Ekkora feszültséget elérni ennyire kevés akciójelenettel, ekkora szerelmet leírni ennyire kevés szerelmi jelenettel, igazán bravúros, főleg a mai, mindenben túlcsordult világunkban.

Nagyon szerettem még az IT Crowd-ból ismert Richard Ayoade első rendezését, a Submarine-t is, amiről írtam is a Campus Online-ra. Egy regényadaptációról van szó, melyben a kamasz Oliver Tate azzal kénytelen szembesülni, hogy választania kell: gyerekkor vagy felnőttkor? Inkább a szülei házasságának megmentésére koncentráljon, vagy inkább a saját szerelmével foglalkozzon rendesen? Bájos film nosztalgikus képi világgal és kellemes zenével.
Ha már adaptáció, akkor ejtsük szót az új Jane Eyre-ről is, melynek főszereplői Mia Wasikowska és Michael Fassbender. Kicsit új megközelítésbe helyezi a már számtalanszor feldolgozott történetet, de engem azonnal megvett kilóra. Szerintem például sokkal jobb a Charlotte Gainsbourg-os verziónál, mert az új szereplők sokkal keményebbek, sokkal valóságosabbak, és szerintem sokkal jobban is működnek együtt.

Mivel igazán súlyos filmeket nem láttam még a legfrissebbek közül, ezért még két brit filmet ajánlanék, amik különösen kedvesek személyemnek.

Az egyik a One Day, amire sokan fújtak, főleg azért, mert a főszerepet nem brit színésznő alakítja, hanem Anne Hathaway (sokak szerint pedig csak szimplán túl korai volt a még egészen friss bestsellerből filmet készíteni). Azonban Miss Hathaway és Jim Sturgess annyira passzolnak egymáshoz, és annyira szépen előadják ezt az egyszerre hétköznapi és egyszerre különleges történetet, hogy egy szavunk sem lehet. Spoiler nélkül nem tudok róla mesélni, de azt hiszem, a legkedvesebb viccet is ebben a filmben hallottam idén.

A másik film a Tamara Drewe, ami viszont egy képregénynek a vászonra adaptált verziója. A Londonban sikeres újságíróvá vált Tamara hagyatéki problémák miatt hazatér az ici-pici angol kis faluba, és azonnal felforgatja a környék férfijainak életét. Ha ennyivel nem csigáztalak fel titeket, akkor hiába is mondok többet. Az egyetlen baj vele, hogy Stephen Frears nagyon direkt módon akart belőle kultfilmet csinálni, és így aztán egy lehelettel több dolog lett belepakolva, mint ami elférne benne, de azért hajrá.

Sorozatfronton azonban egészen jól állok. De azért csak azokat említem most meg, amiket teljes egészében 2011-ben láttam, és még meg is érte. Mondjuk rögtön újrakezdtem a House MD-t, hogy most végre el is jussak az aktuális részekig, de gondolom, semmi szükség rá, hogy ezt ajánljam. Újranéztem viszont az IT Crowd-ot is, amit feltétlenül ajánlok mindenkinek, főleg, ha fogékony a britekre, meg a humorukra, esetleg a kockákra.

Megnéztem még a Californicationt, a Game of Thrones-t (akarom a könyveket! NOW!), a The Hour-t ('50-es évek, London, BBC, kémhistóriák, kiváló hangulat, zseniál), illetve elkedztem a 30 Rock-ot és a Doctor Who-t (yes, I became a whovian). Egyelőre mindet szeretném folytatni.

(Egyébként tervezek egy kis blogátalakítást (kívül-belül), amibe egy olyan menüpontot is szeretnék beilleszteni, amiben fel lenne sorolva, hogy a belátható emlékezetemmel miből mennyit láttam, stb. Csak egy kis statisztika magamnak, meg azoknak, akik szeretnének velem ilyesmiről beszélgetni.)

2011 könyvekben

2011-re is az volt a tervem, mint 2010-re: heti egy könyv elolvasása. Elsőre sikerült, most nem. Összesen csak 31-et sikerült elfogyasztani (képregényekkel együtt, de szakirodalom nélkül). De nem adom fel, újra megpróbálom, bár már 2012-ből is eltelt egy hét úgy, hogy nem fejeztem be egy olvasmányt sem.

Még cikibb, hogy 24 könyvet választottam ki, amiket mindenképpen el akartam olvasni, és ezekből csak 9-et sikerült. Hát.

A legkedvesebb olvasmányom mindenképpen John Steinbeck Édentől keletre című regénye volt.

Családregény, de csak az eleje kusza. Mi másról is szólhatna, mint a jó és a gonosz örök küzdelméről. Mindkettő túl lett ugyan misztifikálva kicsit, pláne a (női) gonosz, de azért elég szépen és érzékletesen írt le mindent Steinbeck.

Nagyon tetszett benne a sok utalás a Bibliára, különösen, amikor egyetlen szót (a könyv kulcsfogalmát) értelmeztek hosszasan. Mindenképpen tanulságos élmény az elolvasása.

És soha ne felejtsük: minden választás kérdése, minden azon múlik, hogyan döntünk. Mert a lehetőség mindenre megvan bennünk.

Az év szerzőjének azonban Stephen Fry-t kiáltom ki, mivel mindhárom magyarul megjelent könyvét 2011-ben olvastam. És még sokszor szeretném! És nem csak ezt a hármat! Azt hiszem, ezek a regények jelentették a rekordot: 2-2 nap alatt olvastam el mindet. Szórakoztatóak, intelligensek, és olvastatják magukat. Tökéletesek.

A mélypont A skarlát betű volt, meg Gaál Viktortól A tea színe. Előbbi számomra idegesítően naiv és idegesítően vallásos volt (sajnálom, de így volt), utóbbi pedig könnyfakasztóan terjengős, bár el tudom képzelni, hogy ha a gimiben olvastam volna, jobban tetszett volna.

Gyors statisztika:

• 4 képregény
• 2 hangoskönyv
• 6 magyar szerzőtől
• 3 angolul
• 1 novelláskötet
• 1 művészeti könyv
• 4 volt újraolvasás

Kedves 2011!

Egészen nyugodtan teltél, határozottan jobb voltál hozzám az előző kettőnél, köszönöm. Igaz, sok volt az unalmas üresjárat, meg volt egy-két kellemetlen, egészen kétségbeejtő meglepetésed, de végül minden jóra fordult.
Túl sokat hagytál egyedül, és ez egy idő után elég rossz volt. Persze néha megpróbáltad velem elhitetni, hogy ez nem így van, de aztán... tudod. Legalább adtál sokat enni. Ez mindenképpen jó.
Kirándulni idén nem kirándultunk semerre, de legalább hazahoztad kicsit Phaedrát.
Azt mondjuk nem értettem, hogy miért kellett úgy csinálnod ideig-óráig, mintha végleg el akarnál tőlem venni dolgokat. Nem volt vicces egyik esetben sem.
Csak a két legfontosabb dolgot sikerült teljesen elcseszni, és csak az egyikben vagyok én is hibás. Pedig olyan jól indultak. De oké, semmi gond, még van pár órád helyre hozni mindent.
Csak egyetlen csoda kell.

PS: Már csak 9 óra. Don't leave me alone.

Good bye, 2010!

I. fejezet - Egy kis mese

Phaedra barátném szerint 2010 "a megoldások éve" volt. Hogy számomra ez teljesült-e, azt még az év utolsó perceiben sem tudtam eldönteni, miközben eszeveszetten táncoltam egy Hangmás koncerten. Mindenesetre elég sok dolog történt.
(Szerencsére nem adta meg az alaphangulatot a tavaly szilveszteri hajnal, amikor is Phaedrával órákig sétáltunk a jéghideg éjszakában, szakadó esőben, közel sem vidáman.)

A legfontosabb az év első feléből az az, hogy sokan zártunk le sok mindent. Dorothy-val lediplomáztunk, bár felváltva kételkedtünk a sikerben. Állítom, csak azért sikerült, mert már annyira ott akartuk hagyni Szegedet, hogy muszáj volt minden energiánkat és eszünket mozgósítani. Közben Phaedránk - három évi könyörgés után - kiköltözött végre Cambridge-be. (A sort még tudnám folytatni, hogy kivel mi történt, de ez mégis csak az én blogom, vagy mi. :D)
A diplomavédés, sőt, már közvetlenül a felvételi előtt elborult az agyam a fáradtságtól és az érdektelenségtől, ami több kitörést eredményezett, amiket döntés követett, ami annyira jó ötlet volt (note to self: bármennyire is imádom a barátaimat, inkább hallgassak magamra, köszi), hogy azóta úgy alszom, hogy sehogy. Csodálatos.

A nyár így marha jól kezdődött, mondhatom. A diplomaosztón is csak röhögni tudtam, eleve csak azért mentem el, hogy anyuéknak örömet okozzak. Persze voltak pozitív pillanatok, például a hévízgyörki házibuli, amit molyok szerveztek, molyos vendégeknek, és igazán remek volt. Volt éneklés, vitázás, macskázás, konyhai eszközökből hangszerfarigcsálás, hajnal 2 után beindult a fodrászat is, és persze csodálatos embereket ismerhettem meg (igen, ez nektek szól, Pille és Volna! - főleg, ha elolvassátok :D), tehát klassz volt az egész. Ja, és még a környéket is bejártuk rendesen, hosszú sétákat téve.
A nyár legnagyobb eseménye persze az volt, hogy kihúztunk Angliába Mesivel: három hetet töltöttünk Phaedránál. Erről most nem írok többet, aki érdekel, az olvassa el a vonatkozó bejegyzéseimet. Szerencsére ezzel nem ért véget az utazások sora.

Augusztus végén fogtam magam, levágattam a hajam (már úgy megnőtt, hogy csak azok veszik észre, akik legalább három éve nem néztek meg alaposan), de úgy, ahogy már kb. negyedikes korom óta nem. Majd pedig leköltöztem Pécsre, mert felvettek az esztétika mesterképzésre. (Na igen, 2010 januárjának első napján még azt sem hittem volna, hogy egyáltalán jelentkezni fogok, erre tessék!)
Pécsen csak annyira érzem jól magam, hogy kb. kéthavonta kiborulok, hogy miért nem jöttem át hamarabb. Tudom, én szoktam mondani, hogy mindennek oka van, de ami fontos volt Szegeden, az már az első év után maradandó volt, igazán kár volt még két évig ott szenvednem. Persze erről is folyamatosan beszélgettünk Dorothy-val, és mindketten tudjuk, hogy miért csináltuk végig ott, ahol. Deakkorismárkomolyanááá.
Novemberben jött el a hét, amikor meglátogattuk Mesit Berlinben. Ezzel a beszámolóval még adós vagyok, de minden meg lesz írva, kérem!

Eljött a december, a vizsgaidőszak, meg a karácsony, a szokásos hóval, jó és rossz érzésekkel, és persze leégéssel. Vannak ötletek, néhány konkrét terv is akad. A moly.hu 2. szülinapja is megvolt, jó volt, pozitív hatással volt rám az a hétvége, minden irányból (köszi Negyvenketto a türelmet :)).
Szilveszter. Hó, vonat, zene, egyebek. Adott megoldást ez az év? Talán igen. De azt hiszem, még túl korai eldönteni. Majd szólok, ha már lesz rálátásom a dolgokra.

Mindenesetre, a félelmeimet elkezdtem egyedül legyőzni. Egy részüket már sikerült, egy másik részük pedig határozottan folyamatban van. Akkor mégis csak szép az élet, nem?

¤

II. fejezet - Számok! Mert szeretjük a számokat!

Kezdjünk a bloggal:

Míg 2009-ben fél év alatt 48 bejegyzést írtam, addig 2010-ben összesen sikerült 34-et produkálnom. Bízzunk benne, hogy ez a jobb minőségű élet miatt van. :D
(Meg azért, mert a pofázhatnékomat átköltöztettem a tumblr-re, hát.)
A legnépszerűbb írásom a Kick-Ass című film kritikája volt 183 oldalmegjelenítéssel, köszi-puszi érte!
A mindenféle technikai adatokat kihagyom, úgysem olyan érdekesek. Viszont az iphone-os megjelenítések olyan sokan vannak, hogy szerintem mind az 1%-nál ott voltam én is.
(Az vajon jelent valamit, hogy hazánkat nem számítva a pakisztáni látogatottságom a harmadik legnagyobb?)

Utazás:

Kétszer voltam külföldön, ami négy repülést jelent. Cambridge-be másodjára mentem, Londonba harmadjára. Berlin viszont teljesen új terep volt számomra, hiszen Németországból még csak az autópályát láttam eddig.
A belföldi vonatozásokat és buszozásokat nem számolnám össze. Megközelítőleg: "sok".

Könyvek:

2010-re az volt a tervem, hogy annyi könyvet olvassak, hogy az év minden hetére jusson egy. Örömmel jelenthetem, hogy 53 teljesen elolvasott könyvvel zártam az évet. Volt egy 32 tételes tervem az évre, ebből 14-et olvastam el.

Hogy miket?

• 3 drámát (mind Shakespeare)
• 3 képregényt
• egy könyvet hallgattam
• 3 és fél volt eredeti angol
  
• 4 volt novelláskötet
• 1 verseskötet is bekerült az olvasottak közé
• 11 volt magyar szerzőtől
• 7-et közülük nem először olvastam

2011-re is heti egy könyv a tervem, és 24 könyvet választottam ki eddig, amiket mindenképpen szeretnék.

Az év kedvencei:

• Író: Nick Hornby
• Zenekar: Hangmás (a last.fm szerint csak a második, de a végigtombolt koncerteket nem számolja a kis hamis!)
  
• Filmek: Kick-Ass, Black Swan (oké, ezt itt abba is hagyom, mert sose tudok dönteni és különben is, tehát még stb.)
• miből lehet még kedvencet választani?

Oké, igazából fogalmam sincs, mit lehet még beleírni egy évösszegző bejegyzésbe.
Ask me, if you want! :)