szombat, december 03, 2011

Szombat reggel

Nem egy díjnyertes érzés reggel 04:50-kor belepaszírozni a kontaktlencsét a szemembe úgy, hogy nem tudtam elaludni az éjjel addig, amíg fel nem kellett kelni. De mindegy, 5-kor indulás volt. Húgot leadtuk (életében először ment önszántából külföldre, de természetesen nem nyűgözte le őt a bécsi karácsonyi vásár), indultunk bevásárolni karácsonyra. Egy kicsit vezethettem is, jól esett.
A teszkóban egyszer a színes lámpaburáknál bambultam el, kicsit később meg az elegáns nyakkendők előtt. Hol máshol.
Próbáltuk húzni az időt, de még így is több, mint fél órát kellett eltöltenem a vasútállomáson a szegedi vonat indulásáig. Nagyon fura emberekkel találkoztam így fél 8 és 8 között. Az egyik néni például szerintem bácsi volt. A hajnyírása és az arcszőrzete alapján. De persze jól állt neki a leopárdmintás bunda.
Kicsi, idős házaspárok is voltak. Szódásüveg-szemüvegek, ezeréves csizmák, összeszokott mozdulatsorok. Az egyik néni nagyon bámult engem, miközben reggeliztem. Egy ponton csúnyán félre is nyeltem a baguette-emet. Végül nem fulladtam meg, bármilyen hihetetlennek is tűnik ez most.
A reggelem kedvenc pillanata volt, amikor megláttam egy siketnéma szerelmespárt. Nagyon helyesek voltak. Sőt, szépek. Elsőre fel sem tűnt, hogy jelelnek. Megszokás? Pedig nem is emlékszem már két-három szónál többre. Mindegy, jó volt látni, hogy milyen boldogok.

Aztán jött a vonat.

vasárnap, november 27, 2011

Szavak

Amik mindenkinek mást jelentenek.

Itt van rögtön a szigorlat, ami nekem ebben a percben szinonima arra, hogy haza akarok menni. Szükséges rossz, megváltás nélkül. Kényszer. Bizonyítéka annak, hogy felkészületlen vagyok.
Addig vagyok biztonságban, amíg fel nem kelek. Még jó, hogy közvetlenül az ágy mellett, a széken hagytam a laptopot. Órák óta ébren vagyok amúgy, de még egyelőre nem találtam okot arra, hogy kibújjak ebből a melegből. Még a lábam sem fázik.
Biztonságérzetet még a bizalom is tud adni, ami azzal jár, hogy minden félelem nélkül megyek el a végsőkig a hülyeségben. Nem mintha elérnék vele bármit is. Csak a tudat, hogy mégis. Pedig utálom, amikor ezt kell csinálnom.
Ahogy azt is utálom, amikor nem dönthetek. Utálom, amikor tehetetlen vagyok. Utálom, amikor csak kóstolót kapok valamiből, majd hosszan nincs semmi. Gondolok itt például az angol élményeimre is, csak hogy mást ne mondjak.
Főzni, tanulni. Ezeket kellene ma csinálni. De annyira minek. Csak szavak.
Mindegy.



Dehogy mindegy.



szerda, november 09, 2011

Valamikor olvastam

Egy idézetet, hogy oké, hogy fáj, meg oké, hogy sírsz, de úgyis eljön az a pont, hogy letörlöd a könnyeidet. És akkor már úgyis mindegy. Vagy valami ilyesmi.
Valaki nem tudja honnan szedtem ezt? Most így kéne. Nagyon.

hétfő, november 07, 2011

Good madness

Már ezer éve próbálok írni erről az őszről, de ahogy halogatom, egyre nehezebb. Káosz az egész. Kivételesen nem rossz értelemben. Legalábbis úgy hiszem.


Igazából most sem kellene itthon ülnöm, de várom, hogy feltöltődjön a telefonom. Tehát most nincs jobb dolgom igazából, de ennek ellenére is próbálok csak a tényekre szorítkozni.
A változatosság kedvéért Pécs a központi székhelyem. A mesterképzés utolsó éve van, készülünk a szigorlatra. A szakdolgozathoz most se erőm, se semmim, de azt is csak egy fél évvel szeretném elcsúsztatni, hogy ne essek ki belőle teljesen.
Közben Szegedre is járok levelezős képzésre. Eddig egészen tetszik, azt hiszem, a csoporttársakkal is egészen jól összejöttünk, és az előadások közül is az érdekesek dominálnak.
Voltak kósza kísérleteim, hogy Pestre költözzek, de mint tudjuk, az túl egyszerű lenne. Persze mindennek van oka - szoktam mondani -, hát próbálom is kihozni a maradás értelmét.
Na nem, mintha nem szeretnék itt. Mert de. Nagyon. De hát hosszú távon nincs értelme itt lenni. Így megpróbálok most minél többet magamba szívni a helyi levegőből. Egy-egy apró séta alkalmával még mindig képes vagyok könnyekig hatódni, hogy milyen szép és jó itt.
Azért szomorú, hogy egy csomó ismerősöm viszont tényleg Pestre költözött. Nekik nyilván nem. Meg mondjuk nekem sem árt talán, hogy kevesebbet éjszakázom a városban. Legalábbis nem ártana, ha a fennmaradt időmet arra fordítanám, amire tényleg kell.
Az első másfél hónapban mondjuk nagyon meg voltam elégedve magammal. Rendesen készültem az órákra, késni is alig késtem, rengeteget sétáltam, főztem, és még a csúnya alvásrendemet is két órával visszaszorítottam. Na, ez gyönyörűen borult az őszi szünetre. Nem igazán tudok mostanában haladni, kicsit érdektelen lettem. Talán őszi depresszió. De talán már kezdek is kilábalni belőle, legalábbis tervszerűen sikerült tegnap korán kelni, hogy háromnegyed 11-kor már ágyba is zuhanjak. Én lepődtem meg a legjobban, hogy negyed 8-kor magamtól felébredtem. Meg mondjuk nem táltosodtam, mert a hideg miatt még fetrengtem egy órácskát... De akkor is. Tegyük fel, hogy ez a nap jól indult. Oké-oké, nyugtával dicsérjem a napot, persze.
Pestre csak egyszer sikerült eddig feljutni (leginkább Szeged akadályozza, hogy gyakrabban menjek), de az elég jó volt mondjuk, ha nem számítom fel, hogy mennyire rohadtul fáradt voltam. Még legalább kétszer szeretnék menni idén, de csak egy alkalom a biztos.

Na de megyek is tova, mert a héten még be kell fejeznem legalább két tétel teljes kidolgozását, egy kiselőadást Szegedre, készülni kell az itteni óráimra is, illetve le kell adnom egy cikket is. Ja igen, mert csatlakoztam a CampusOnline csapatához is.

Btw, ez a kevésbé bonyolult része a dolgoknak.


hétfő, október 24, 2011

Nem jó jel

Egyelőre nem tudom, mit akartam kompenzálni 13 órányi alvással, mindenesetre addig sem kellett fűteni és már a szemem se fáj. (Bezzeg a bal oldali bordáim.)
De így sem akartam felkelni. Csak ugye, a tételek nem dolgozzák ki magukat.

vasárnap, október 16, 2011

Ha...

…évszak lennék – kora ősz

…hónap lennék – március

…a hét egy napja lennék – kedd

…a nap egy időpontja lennék – éjjel

…bolygó lennék – Alderaan

…tengeri állat lennék – leginkább nem lennék, de ha már mégis, akkor valami rákféle

…berendezési tárgy lennék – hatalmas fotel

…bűn lennék – lustaság

…folyadék lennék – kristálytiszta forrásvíz

…drágakő lennék – smaragd

…fa lennék – keskeny törzsű, egyenes, büszke, de hajlékony

…madár lennék – sólyom

…virág lennék – nárcisz

…időjárás lennék — csendes esős

…mesefigura lennék — Tapsi Hapsi

…hangszer lennék – nagybőgő, esetleg cselló

…állat lennék – medve

…szín lennék – sötétzöld

…érzelem lennék - nyugalom

…zöldség lennék – zöldborsó

…hang lennék — mély, búgó

…elem lennék – tűz

…zene lennék — kicsit sötét, kicsit csillogó, kicsit lassú, kicsit pattogós, olyan, ami bemászik a legmélyebben fekvő sejtjeidig

…dal lennék — Hangmás - Luna

…film lennék — A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője

…könyv lennék – Virginia Woolf - Orlando

…étel lennék – palacsinta

…fűszer lennék – szerecsendió

…hely lennék – London

…íz lennék – telt, amiből sosem elég (elsőre édeskés, aztán kesernyés, végül enyhén fűszeres, tökéletes)

…illat lennék – eső utáni

…parfüm lennék – YSL - Young Sexy Lovely

…testrész lennék – fül vagy szem

…arckifejezés lennék – sejtelmes mosoly

…tanóra lennék – történelem

…mese lennék – lovagos, királylányos

…szám lennék – 9

…ruhadarab lennék – zakó, vagy valami kockás

…ékszer lennék – pecsétgyűrű

…kiegészítő lennék – kalap

…szeretet megnyilvánulása lennék – megkérdőjelezhetetlen

…rovar lennék – tiszavirág

…gyümölcs lennék — alma


(A játékhoz a molyok csináltak kedvet.)

vasárnap, szeptember 11, 2011

Véletlen bejegyzés, leginkább törlendő

Nem is tudom igazán, hogy miért kattintottam az "új bejegyzés" gombra. Nem tudom, mit akarok írni. Mert nem is akarok írni, de muszáj.
Meg kell fejteni a megfejthetetlent.
Hogy van az, hogy a két legfontosabb szerved ennyire nem tud kiegyezni egymással? Az egyik akar valamit, a másik megállítja. Percenként változik, hogy melyik a domináns. Apróságokban sem képesek dönteni. Menj vagy maradj? Felnézz, ne nézz? És a kezed? Áh, inkább csak rakd zsebre, az a biztos.
A te szótáradban sem szerepel a 'bátorság' cikk, mi? Feltűnt, hogy a legtöbb sorozatban, ami függővé tett, a főszereplők mind gyávák és évadokon keresztül képtelenek ezen túllépni? Milyen valósághű az egész.
Ah, nem csak mindenki hazudik, hanem mindenki hülye is.

kedd, augusztus 30, 2011

Az olvasás hetedik hete - Szokások

Bár gyakran hajlamos vagyok rá, hogy olvasás helyett inkább a képernyőt bámuljam, netán filmet/sorozatot nézzek és közben egy jót is egyek, azért azt elmondhatom, hogy szinte minden helyzetben szeretek olvasni.

Kisebb koromban jellemző volt, hogy alvás előtt olvastam, ráadásul olyan sokáig, hogy mindig izgultam, mikor jönnek be anyuék, hogy most már elég legyen, hiszen reggel iskola.
Azt hiszem, nyolcadikos koromban vittem be először regényt az iskola területére azzal a céllal, hogy a szünetben olvassam. Szerencsére volt egy olyan padszerűség az általános iskolában, ami tulajdonképpen egy radiátor fölötti rács volt. na, ott aztán igazán jó volt eltölteni az időt két óra között télen.
A gimnáziumi délutánjaimat egyre gyakrabban töltöttem fetrengve olvasással, majd szép lassan az órák alatt is előkerültek a könyvek, főleg a spanyol és a szerencsésen megúszott tesi órákon... Ekkor még csak a hosszabb utakra vittem magammal könyvet, és általában csak egyet.
Egyetemistaként legalább másfél órát kellett eltöltenem hasznosan a vonaton, és ez kezdetben sorozatnézéssel telt a frissen szerzett rajongásom miatt, de aztán szerencsésen tönkre tettem a laptopom aksiját, és mivel azóta se voltam hajlandó újat venni, inkább 2-3 könyv van a táskámban minden busz- vagy vonatutamon.
Szeretek én olvasni ülve, fekve, állva; fotelben, padlón, hintaágyban, de akár a kádban ázva is. A lényeg, hogy megtaláljam azt a helyzet, melyben pont jól meg tudom támasztani a fejem-lábam-kezem, és már rögtön szép is az élet.

Érdekes módon nem szoktam sem nap-, sem évszakokhoz kötni az olvasmányaimat. Persze, van amiről tudom, hogy inkább karácsonykor szokott eszembe jutni, más meg inkább nyáron, de szinte soha nem tartom be ezt a fajta felosztást. Például idén nyáron kezdtem el olvasni az Anna Kareninát, holott inkább havas, teles olvasmányként gondolok rá.
Különben is, ha igaz, hogy a könyvek találnak meg minket és nem fordítva, akkor a könyvek úgyis jobban tudják, hogy a lelkivilágunk inkább szeles, esős, vagy pedig napfényes, madárcsicsergős...

(Ez egy visszadátumozott bejegyzés. 09.06.)