vasárnap, június 24, 2012

I can't get away

Az az elméletem, hogy ha valakinek az arcáról üvölt a nagybetűs KÉTSÉGBEESÉS, akkor vannak olyan emberek, akik ilyen wannabe hősként azonnal meg akarják őt menteni.
Más magyarázatom legalábbis nincs arra, hogy egy hét alatt miért kezdtek el udvarolni öten.

Amúgy érdekes, hogy bármilyen fáradtan is induljak el hazafelé egy-egy hajnalon, a zenehallgatással egybekötött sétálás mindig felébreszt. Meg is makacsoltam magam, ismét elhatároztam, hogy mindent, de MINDENT meg fogok oldani. Reggel motiváltan is ébredtem, a mindennapos "mi legyen most?" jellegű telefonomat értelmesen el tudtam intézni az elmúlt napokra jellemző ordenáré hiszti helyett, ma már elküldtem két helyre az önéletrajzomat is. Persze mindennap elküldtem eddig is legalább egy helyre, de most felkutatom az internet és a város legmélyebb bugyrait.

Mert nem fogok visszafordulni, amikor már idáig eljutottam.



summer sun says get out more
I need you, I want you
but I can't get this feeling off my mind
I want you, I need you

I can't get away
I can't get away
I can't get away
oh, I can't get away

vasárnap, június 17, 2012

Aludni kéne

Aranyfácán ma azt mondta, hogy ő tudja, hogy a végén úgyis minden jó lesz. Még mosolygott is, pedig nem is volt jó kedve. De miért mondja ezt? Honnan tudja? Ezt én szoktam mondani! De most nem tudom, mert csak azt tudom, hogy fáradt vagyok.
Egyre jobban fáradt vagyok.

péntek, június 08, 2012

Esti kérdés

Mostanában kicsit nehezebben veszem a levegőt. Főleg esténként.
Ez a stressz?

hétfő, június 04, 2012

Olvass, tájékozódj

Szerintem páran tudjátok már, hogy szoktam írni a CampusOnline-ra cikkeket, de örömmel jelenthetem, hogy egyre oszloposabb tagja vagyok a csapatnak. Maga az oldal is rengeteget fejlődik, egyre folyamatosabbak az újítások, mindenki nagyon lelkes, és tényleg szeretnék a lehető legjobbá tenni a CO-t. Szerencsére nem csak a tartalom, hanem a megjelenés is egyre szebb és jobb.
Amikor jelentkeztem hozzájuk (illetve, amikor Ákos hívott, hogy csatlakozzak), még egyben volt a kultúra rovat, szépen lassan bomlott szét ez is tematikusan, kapott minden egy rovatvezetőt és egy viszonylag állandó írói magot.
 
A színház rovat nagyon erős lett, most éppen egy játékot is hirdettek.
A film- és a zene részleg annyira megerősödött, hogy a héten növeltük a játszóterüket is. Saját aloldalakat kaptak facebookon, így létrejött a CampusWood és a CampusHangár (ez utóbbi Twitteren is követhető), egyrészt azért, hogy legyen egy felület, ahol minden elfér, ami a CO-n nem, másrészt, hogy azok is könnyedén követhessenek minket, akiket csak ezek a rovatok érdekelnéne.
Az irodalom rovat kicsit elmaradt a többiek fejlődésétől, de most jött pár új ember (köztük csend zenésze), és a segítségükkel megpróbáljuk a többihez méltóvá tenni. A szervezési feladatokat nagyjából magamra vállaltam, de egyelőre eléggé szétszórt vagyok rovatvezetőnek. Azért a heti két megjelenést már másfél hónapja tartjuk, és ezt lassan szeretnénk növelni is.
Sajnos a különböző körülmények között elég változatos minőségben sikerül írnom, de hiszem, hogy ha tartom ezt az ütemet, csak fejlődni fogok. Főleg filmes témákban írok ugye, de nyomokban a Hangár is tartalmaz engem, illetve a koncertajánlóimat, meg egy-egy koncertbeszámolómat. Könyvrecenzióm még csak egy készült ide, de a Fülszöveg sorozatban kéthetente bemutatok öt érdekes irodalmi hírt, illetve ajánlok öt irodalmi programot. Ezekből is csak három készült még, amikből inkább csak a másodikat olvassátok, az jól sikerült. :D

Azt hiszem, reklámnak ennyi most elég is lesz. A lényeg, hogy egyre többen vagyunk, lelkesek is vagyunk, és reméljük, hogy sikerül eljutnunk hozzátok.

kedd, május 29, 2012

Mese

Hogyan keltsük fel egyszerre sok ember figyelmét gyorsan és tartósan?
Level: nagyon sok

Reggel felkeltem, megmosakodtam, fogat mostam, felöltöztem, megfésülködtem.
Besétáltam a városba.
Pontban reggel 9-kor - életemben először - pedig elájultam az iroda folyosóján.


Egy ideális világban ezt is megénekelné a The National, vagy valamely hasonlóan jó zenekar.
Pont, mint a Game of Thrones-ban:

vasárnap, május 27, 2012

Fáradtság és helyesírás

Hihetetlen, mennyire ki tudok borulni, ha rossz jegyet kapok. Konkrétan egy hármas miatt fakadtam a héten majdnem sírva, ami egyrészt röhejes, ha azt veszem, hogy BA-n majdnem végig hármas volt az átlagom, másrészt viszont bosszantó, mert csak a saját magamat okolhatom miatta. Mármint nyilván, a rossz jegyek 98%-a saját hiba következtében szokott bekövetkezni. Én most késtem egy beadandó leadásával, és nem csak egy napot. Rosszul számítottam ki az időmet, túl sok dolgot vállaltam el (majd ezekről is mesélek, stay tuned), de egyszerűen nem hagyhattam ki a kapott lehetőségeket. Közben egy hosszú gázszünet miatt keveset ettem (gyorsan meguntam a szendvicset, és nem volt se erőm, se ihletem kitalálni valami mást), ami a koránkeléssel együtt (egy héten át 7:30-kor keltem, ami titeket lehet, hogy megmosolyogtat, de rám nagyon rossz hatással volt) gyönyörűen leszívta az összes energiámat, így hazaérve csak zombultam a képernyőre meg a billentyűzetre, és az istennek sem akart összejönni, hogy minden elkészüljön időre. Bár, egy ilyen hajnalban írtam meg a legutóbbi cikkemet, ami egészen jól sikerült most, de csak mert sikerült elég érdekes témákat találni hozzá. Mondjuk a mai és tegnapi alvásmennyiségem összesen majdnem kitett egy napot, úgyhogy remélem, a hosszú hétvége maradék felében rá tudok végre kapcsolni. Sőt, igazából holnap már nem szándékozom csinálni semmi hasznosat. Ha ma végeznék mindennel, akkor holnap csak a napot szeretném élvezni. Ez a terv.


Emlékszem, az első könyv, amit már direkt az iskolára vettünk, az A magyar helyesírás szabályai volt. ha nem tévedek, Tiszakécskén vettük, '93-ban (még nem voltam egészen hat és fél éves), és hazaérve egy Mickey egeres füzetborítót applikáltunk rá, hogy tartós védelmet kapjon, mégis csak egy kincsről volt szó. A borítót alig pár éve szedtem le róla, viszont alsós korom óta nem forgattam könyvet - egészen mostanáig. Gyerekkoromban híres voltam a pontosságomról, a nyelvtani helyességemről, erre mostanában azon kaptam magam, hogy ugyan tisztában vagyok a kivételekkel, meg a j-ly használatával, de például fogalmam sincs, mi alapján írom egybe és külön a szavakat. Természetesen, miután ezt tudatosítottam magamban, szintén egy hajszálon múlt, hogy ne törjön el a mécses, de kihívás elfogadva: újra meg fogok tanulni magyarul!

péntek, május 25, 2012

Not that

Not that smart. Not that hot. Not that nice. Not that funny. That’s me: I’m not that.
 John Green & David Levithan - Will Grayson, Will Grayson

szombat, május 19, 2012

Your Life Is My Death


Another desperate night
Can’t get my head around

Your list with all my crimes
Stare at the wall, calling your name
I know you’re still not sleeping
But I’m not sure you hear me…

For all the times you cried
How I must change my life
You can’t stand seeing me writhe
It’ll take more time
To find you again

I’m waiting for that Thursday
But there’s one thing that stops me:

Your life is my death but
if i
need to decide
I will stay, stay

You may dislike, but i stand my
Ground and i won’t get away, away


day and night,

In and out
I feel like I’m running round and round
“Just one more time”
-
With my mouth so dry
I know I ask for this every time
But you seem so fine
With your new-found pride
When we could have had a whole lifetime
But you expect me now
Just to get by
With old photographs and regretful sighs

You’re my shrine
But I know I
Built you once on blood-stained ground
If I look outside
At the melting sky
Is that the sign how I lose my mind?
Well, I had died
So many times

So what’s the deal if I’m straight or a liar?
So take my life,
You decide
How to stop this, cause I need to stop now


You say, “I want to see you try

Either/or, I don’t mind”
With an obnoxious smile
It seems you’re convinced, I was born yesterday

You add – it’s worth living
But there’s one thing that concerns me:

Your life is my death and I might add

Even if I go insane
No one sees why
I won’t move despite

Our life leads me to the grave, grave

csütörtök, május 17, 2012

Motivációs zene


Mert egy idő után mindig jobb lesz minden.


(Hogy utána nyugodtabban nézhessük a kedvenc sorozatainkat.)

hétfő, május 14, 2012

Ezt csinálom, amikor egyetemista vagyok

Jó, tudom, mikor nem vagyok egyetemista első minőségemben (soha), de ez most mindegy.
Vizkulton rá lettünk úgymond kényszerítve, hogy minél jobb előadásokat csináljunk (ha már szinte minden egyes alkalommal így kellett készülnünk), amikhez a vizuális anyagot is minél tömörebben és kreatívabban oldjuk meg. Haladva a korral, végül mi is rá szoktunk a prezire, ami eleinte sok vicces pillanatot okozott.
Legutóbb A digitális film kurzusra együtt kellett feldolgoznunk LilaLibikókával Kiss Gábor Zoltán Iteráció és dizájn a videojáték elméletében című szövegét, és jó három órán át készítettük a prezinket a Boci Tejivóban, vacsorázás közben. A végeredménnyel pedig annyira elégedettek vagyunk, hogy szerintünk eddig ez sikerült a legjobban (igaz, vetítéskor egy kicsit elcsúszott), és nekem is annyira tetszik, hogy megmutatom nektek. Nem hosszú, de azért arra nem kötelezek senkit, hogy el is olvassa, ami oda van írva.


Egyébként, készítettünk egy csoportblogot is a házi feladatainknak, szintén házi feladatból, de nem kizárt, hogy bővíteni is fogjuk egyéb dolgainkkal.