Feljegyzés... // Szavazzatok

...magamnak, de nyíltan, hogy tudjatok érte zaklatni.
Már, ha akartok.

Szóval, amikről még nem írtam, de:
- kis zöld boríték
- filmet néztem
- könyvet is olvastam, aminek aztán az adaptációját is megnéztem
- aranyköpések, elsősorban a lakásból, főleg Annamaritól

¤

Meg valamit kellene kezdenem az életemmel. Még nem tettem le semmit az asztalra. De ugyan mi a csudához is értek? Mi legyen belőlem? Szavazzatok!

Színésznő Hollywoodban? Operaénekesnő Milánóban? Haditudósító a Közel-Keleten? Kézkrémreklám Norvégiában? Cukrász Bécsben? Tolmács Brüsszelben? Festőművész Barcelonában? Életművész Párizsban? Néptáncos Kínában? Kertész Hollandiában? Hajóskapitány a Mississippin? Ezoterikus írónő Dél-Amerikában? Sarkkutató? Otthonülő útikönyvíró? Régész Ausztráliában? Orosz nagyhercegnő? Kitartott nő Dubai-ban? Ötvös Prágában? Könyvesboltos Lodonban? Csapos Dublinban? Triangulumművész Japánban? Masszőr Hawaii-on? Housewife az '50-es évek Amerikájában? Magányos filozófus Cipruson? Indiai szőnyegárus? Hobbidealer pszichiáter Chicagóban? Kecskepásztor Tibetben? Sajtkészítő apáca az Alpokban? Divattervező Afrikában?...
... Or?

Csak...

Nem az volt a szabály, hogy hét napnál tovább nem maradhatunk sehol? Nem az éltetett, hogy mindig mentünk mindenfelé? Mi történt? Miért vagyok állandóan itthon? Miért zárom be direkt magamat? Én menni akarok! Pont, mint régen, vagy még többfelé, még gyakrabban. Persze a társaság hiánya is az én hibám. De miért vagyok vállalhatatlan? Miért nincs erőm szorosan ápolni a kapcsolatot az emberekkel? Mi a baj velem?

Annyira mehetnékem van. Túrázni akarok. Hideg van? Nem érdekel. Menni akarok. Ezer éve nem voltam a Börzsönyben, pedig imádom. Idén akartam, nem jött össze. Era két éve ígéri a Mecsek-túrát, szerintem már erről is lemondhatunk. Itt van a Tős... na jó, Renivel egyszer bicikliztünk benne a nyáron. Akkor is: nagyokat akarok sétálni a természetben! De most... egyedül?

Tavaly volt, hogy egy héten három koncerten is megjelentünk, mert miért ne. Megtehettük, élveztük. És most? Kritikán aluli, amit művelek. De nem azért nem megyek, mert nem akarok. Hanem mert... nem tudom. Kicsi vagyok, éhes vagyok... Jaj már, valaki üssön meg!
De persze minden nehezen jön össze. Már ha összejön. Mert ugye most kinéztük ezt az izét, hárman, három különféle indokkal akartunk menni. Ezer éve nem is voltunk sehol így hármasban. Erre a sors itt elkezd ironizálni: egyedül nekem van rá keretem. Jó, persze, mehetnék egyedül is, még szállást is kapnék tán, de a szállás nem jönne velem koncertre, szóval ez így megint vicces. De a hülye sors, ha úgyis tudta, hogy nem akarja ezt a dolgot, akkor miért adott a kezembe útiköltséget? Tudja úgyis, hogy egyedül nem mozdulok egy tapodtat sem. Félek. Vagy ez egy jel, hogy őrültebbnek kéne lennem? Kérem, ha rám jön az öt perc, szerintem így is csodálatosakat tudok alkotni. Ott van pl. a múlt szerda, amikor is túlaludtam magam és ébredés után legalább egy órán át csak röhögni tudtam...
Jaj, de amúgy annyira mennék, csak...

Gyereknap

Már reggel elnevezett Haruhi kisvuknak, pedig arról panaszkodtam, hogy én máris mennyire belefáradtam ebbe a sok mindenbe. Aztán iskolába menet megfordultam, összepakoltam és hazavonatoztam. Fájt a fejem, a hátam, a tüdőm, nem volt kedvem szenvedni, pláne, hogy olvasni is csak pár oldalt bírtam és a szemem is égett. Ahogy itthon megszólalt a vezetékes telefon, elmosolyodtam: kicsi vagyok megint tényleg. Egész délután félbetegen fetrengtem. Anyut még szerintem nem is láttam ünnepnapokon és egyéb hasonló eseményeken kívül éjfélnél tovább fent lenni, sőőőt. Most is majdnem nekem kellett rászólnom, hogy ugyan aludjon már, mert addig én sem tudok, amíg a net bűvköréből ki nem vonja magát. Aztán, ahogy régen, kicsi koromban volt szokás: bekente a mellkasomat ilyen gyógyizé krémmel, aminek ilyen mentolosos illata van és ilyen tök jó. Meg aztán felhozott egy bögre neo citrant, hogy ezt akkor most így egy hajtásra légyszi. Még kb. 3 korty van hátra. Aztán alszok. Előjött egy szúnyog. Nem tudom, hogy bírja a kis túlélő, de már a hangja alapján is szárad kifelé. Összeaszott vérszívó. Ilyet...

De értitek...

...egyszer jövök be direkt csak azért a könyvtárba, hogy elolvassam az órára szükséges fejezetet A műalkotás eredetéből, erre mindent megtalálok Heideggertől minimum öt példányban, csak ezt nem. Pedig a szándék megvolt.

Most már hivatalos: ha egy órára nem járok be rendszeresen, biztos, hogy csak azokra az alkalmakra ülök be, amelyeken szóba kerül valamilyen szinten a pornó.

Vevő lennék egy pár jó meleg(!) kesztyűre: jöhet fekete, fehér és piros-fehér csíkos. Nagyon vastag (lehetőleg szövet) kabátot is keresek még mindig. Valaki ugyan segítsen már!
Ja, mert hogy ma már elkezdett szállingózni a hó. Pedig most az illatát sem éreztem, nem úgy, mint múltkor. Igaz, nem is olyan rendes, inkább csak olyan vizes izé, de akkor is csak hó.

Túl sok sütim/kalácsom/édességem van. Húst akarok végre enni! De nem tudom milyet. Nekem kellene megalkotnom, amivel nincs is semmi problémám, csak éppen semmi ihletem. Kaptunk mamától egy csomó csirkemellet, jó lenne abból dolgozni. Lehetne valami rakott krumplis dolog belőle. Vagy csak hagymán megvalamizhetném (párolnám? nem értek hozzá, én csak csinálom és eszem), és főzhetnék mellé rizst. Zöldséges rizst. Hm. Szerintem veszek valami konzerv dolgot, aztán megkérdezem az otthoni népet. Éhes vagyok.

Időhiány

Pedig annyira akartam írni.
El akartam mesélni, hogy a tasiorsik világa mennyire kezd azonosulni a mérhetetlen hülyeség univerzumával. :D
Már az sem volt egyszerű, hogy elinduljunk otthonról. Útközben újabb csapás. Szegeden bebizonyosodott ismét, hogy hidegvérrel (és remekül!) kezelem a váratlan fordulatokat, így jól jött, hogy én vezettem, mert anyu az anyósülésen is bepánikolt. Közöltem is nagymamámmal, hogy nagyon gyáva lánya van. :D
Nézzük csak mi van még... ja igen, két napot is megterveztem órarendileg, mindkettő felborult. Süteményem van ítéletnapig. Este összeraktuk a lakótársakkal a 8 óra munkát (szerencsére ők tudták a szöveget és bólogattak, ha eltaláltam a dallamot :D) - fellégezhetnek végre, így a kiskacsa korszak után. :D
Ööö... ja igen. Egyre brutálisabb az, amit az elmém játszik velem álom címén. De élvezem. Szerintem jó a humorom. :D Meg a kedvem. Meg minden. Pedig egészen idiótán jött ki ma is minden. Elkéstem eddig az összes órámról. Az elsőn ráadásul arra léptem be, hogy mindenki előtt egy hófehér A/4-es lap... Egészen minimális érzékenység kellett ahhoz, hogy valaki észre vehesse a mérhetetlen pánikot, ami eluralkodott rajtam. Természetesen egy betűt nem tudtam. :D (Azóta se tudom, hogy ez előre megbeszélt merénylet volt-e, vagy mások is csőbe lettek húzva.)
Viszont az a páros még mindig.. Tudjátok, hogy inspirálnak. Még mindig. Annyira, hogy ma pusztán passzióból(!) el kezdtem olvasni az egyik filmes könyvemet az ebéd mellé. Most így az elejétől, nem csak az eddig kötelező részeket. Ez így most nagyon jó.

Szeretem magam, mondtam már?

Nem

Tessék, aláfestő zene. A párbeszédek amúgy homályosak, csak az általam kihámozott dolgokat írtam le.

...Beköltözés. A lány felrohant a kollégium lépcsőjén. Még mindig a negyedik emeleten volt a szobája, ugyanazon a folyosón, mint eddig, csak most a másik végén. Ahogy vitte a csomagjait, meglátta a fiút a folyosón. Elfordult gyorsan; egyszerre érzett zavarodottságot és dühöt. A szobájában öt ágy volt a szokásos négy helyett. Kettő - helyhiány miatt - össze volt tolva. Négy szobatársa már bent volt, mind elhelyezkedtek. Neki maradt az összetolt ágyak egyik fele. Hihetetlenül rosszul esett neki, hogy nem várták meg a döntéssel. Kirohant. Látta, hogy a fiú három osztálytársával lakott, szobájuk majdnem szomszédos az övével. Lefutott a lépcsőn...

...Felfelé jövet észre vette, hogy a fiú és társasága kiköltözött. Visszarohant a harmadikra. Jól sejtette. Berontott az ajtón és nekitámadt a fiúnak.
- Fogadjunk, ezt csak azért csináltad, nehogy egy emeleten legyünk?!
- ...a nem azt jelenti, hogy nem! Tudom, hogy állandóan utána jársz mindennek, mindent megnézel, amit én...
- De szerinted miért? Mert szeretlek, te marha és ez az egyetlen... Különben is, nagyon régen nem csináltam már ilyet, de ne aggódj, nem is fogok többet!...

...Papír-írószer boltban, Bridgettel.
- Miért nem szóltatok, hogy pizsamában vagyok?...

...Futás a gimnázium felé. Valami magas kalapban. Még mindig pizsamában. Útközben megállítja Gergő, akit évek óta nem látott. Álarc volt rajta, és közölte, hogy csak úgy mehet tovább, ha ő is felvesz egyet, és átadott neki egy egyszerű feketét...

...futás hazafelé az általános iskolától. Osztott képernyő. Bal oldalt saját magát látja, jobb oldalt valami új történet bontakozik ki. Valami bűntény. Család. Gyilkosság. Bűntudat. Ártatlanság. Szégyenkezés.

Ébredés.
Fájdalom.

Csak két hónap volt

De hogy megszerettem őket!
Befejeztem a Gilmore Girls utolsó évadának utolsó részét is.
Magyarul jobb. Eredetiben Rory idegesítőbb, mint Kirk, a történet szempontjából viszont ugye ez nem mindegy. :)
Imádni való párosok vannak benne, ebből a szempontból nem is csodálkozok, hogy Logan eltűnt a képből: a másik két srác sokkal jobban passzolt Roryhoz. Mindegy, erről most nem értekezek. Ha mégis, akkor majd máskor.

Utálom, amikor vége van valaminek, ami az életem részévé válik.
A filmeket legalább újra lehet nézni.

Jöjjön egy videó: a legszomorúbb rész (6. évad, utolsó epizód) trubadúros jelenetei összevágva. (6:24-nél tessék figyelni a legkúlabb családot; Coco le se tagadhatná a gyökereit :))

Két napja csak esik

Ami alapvetően nem lenne baj, de ez a mennyiség már nem szimpatikus.
Tegnap, a délutáni óráim előtt hajat mostam, elolvastam az összes kötelező novellát, erre indulásom előtt fél órával olyan durván szakadt az ég, hogy konkrétan megállt(!) a forgalom. Az ablakból láttuk, ahogy a gyalogosok is inkább behúzódtak a kapualjakba, bármennyire keveset is ért ez. Persze nekem is most jutott eszembe, hogy van egy csodás kis kockás ruhám, amit hordani kellene (igaz, Anne Mary azt mondja, az a "szomorú ruhám"), de így inkább nem. Természetesen ez a hét végre programokban, koncertekben is bővelkedne, de a francnak van így kedve elmenni otthonról? Ráadásul egyik új fejfedőmet sem merem kitenni az égi áldásnak (jaj, az új sálam tök poén :D). De, hogy mondjak valami olyat is, aminek nincs köze az esőhöz: este begörcsölt a bal tenyerem. :D
Még vasárnap kérdezte Anne Mary, hogy tekintettel mérhetetlen kényességemre, ugyan mondjam már el, hogy milyen érzés osztozni az ágyon? Nos, közöltem vele, hogy mivel újra a jobb oldalamon alszom, és így a hátam mögé kerül, észre se veszem, ha nem ad ki hangokat. Igaz, amint felkel, én átfordulok a bal oldalamra. :D Ma is, miután fél 10 körül megesemeseztük Dorothyval, hogy mi legyen a 10-es órával (ágyból persze), elhelyezkedtem a bal oldalamon, és isteni jót aludtam még fél 12-ig. :D

Kicsit unom az utóbbi időben produkált bejegyzéseimet, hiányoznak az összeszedettebb verziók. De itt a könyvtárban annyira kell ügyelnem az időm jó kihasználására, hogy egyszerűen stresszes leszek. :)
(Az is szép, hogy eredetileg be se akartam jönni, de a sors akarta, hogy erőt vegyek magamon: másképp a franc se tudta volna, hogy 7-től lapértekezlet.)

Ui.: Főzni kellene, meg takarítani. Meg pénzt keresni?

Mégis létezik

Mert ha egy beteg, idős embert csak az tart életben, hogy gondoskodjon a még betegebb párjáról, és amikor a szeretett félt elrabolja tőle a halál, és ő ágynak esik, és alig egy héttel később követi őt, akkor úgy gondolom, mégis van szerelem.

Könyvvásár volt

Íme a termés:

• Ingrid Bergman: Életem
• Thackeray: Hiúság vására
• Anne Frank naplója
• Halhatatlan szerelmesek – Tizenkilencedik századi elbeszélések I-II.
• Stendhal: A pármai kolostor
• Steinbeck: Édentől keletre
• Boccaccio: Corbaccio, avagy a szerelem útvesztője
• Csengery Judit: Greta Garbo
• Marlene Dietrich: Tiétek az életem
• Pierre-Jean Remy: Maria Callas
• Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
• Arthur C. Clarke: 2001. Űrodisszeia
• Stone: Van Gogh élete
• John Lennon 1940-1980Idegen nevek kiejtési szótára :D

→ összesen: 750 HUF :)

(Most már csak abban reménykedem, hogy Anne Mary hajlandó lesz kijönni elém az állomásra és kihozza nekem a kabátomat.)