Nem szeretem az átmeneti fázisokat. Ideges leszek tőlük és inkább átalszom őket, ha tehetem.
Hova kell menni több kitartásért? És ihletért? És szorgalomért?
Miért csak három napig működik minden elhatározás?
péntek, január 09, 2015
vasárnap, január 04, 2015
So far, so good
Kicsit nehéz felfogni, hogy már el is telt három nap 2015-ből. Még nehezebb elhinni, hogy a közléskényszerem fél évig nem íratott velem egy bejegyzést sem; mondjuk mást se nagyon.
Idén már fetrengtem egész napon át ágyban sorozatokat nézve, dolgoztam egy napot, főztem, fáztam és még jógáztam is. Mondjuk nem tudom, hogy utóbbit nem kellett volna a vacsora levetezéseképp csinálni (éhes voltam, na.), vagy esetleg kisebb pánikrohamom volt utána. Mindegy, Artúrt eléggé lekötötte minden mozdulatom, kivételesen alvás helyett is feszülten figyelt.
Már fél éve itt lakok és Artúrból is kamasz macska lett, gyönyörű kandúr a fura Yoda-hasonmásból.
Már fél éve itt lakok és sok minden teljesült közben, amit szerettem volna elérni, és sok minden nem.
A jelenlegi munkám egyik legnagyobb előnye egyben az egyik legnagyobb hátránya is: rengeteget vagyok egyedül a gondolataimmal. Néha csak ötletelek, néha belelovalom magam olyan hülyeségekbe, amikre gondolnom se lett volna szabad egyáltalán, néha tervezgetek, amit inkább álmodozásnak mondanék, ha a realitások talaján szeretnénk maradni és néha csak próbálom utolérni, szinten tartani magam.
Ma például megpróbáltam megkeresni a gyökerét annak, hogy vajon miért pánikolok olyan dolgoktól, amiktől már évek óta nem, valamint eldöntöttem, hogy nem problémáim vannak, hanem feladataim. Legalább három a következő fél évben. Így azért egészen más a hangzása, nem?
De amúgy is, nem tudom, minek ijedezek. Ami nem lett jó, az majd jó lesz, ami meg jó lett, az hagy legyen már jó, ne szóljak már bele, élvezzem. Igazán elhihetném, hogy megérdemlem.
Pedig mindig azt hiszem, hogy mennyire kiegyensúlyozott vagyok, de úgy tűnik, ideig-óráig olyan dolgok is ki tudnak belőle zökkenteni, amik a világ legtermészetesebb dolgának tűnnek, csak azért, mert mégsem bírom feldolgozni olyan gyorsan.
Szóval ma is megpróbáltam visszatalálni a lelki békémhez, amin sokat segít, hogy Artúr dorombolva alszik mellettem. Annyit mondjuk beláttam, hogy kár eldobnom az optimizmusomat és a "mindennek oka van" hozzáállásomat. Például minek is nekem normális, 9to5 beosztású munka, mikor talán most van a legnagyobb szükségem arra, hogy random időpontokban legyek 3-4-5 napig elérhető, legalábbis egy jó darabig. És egyébként is bármi lehetséges. Még New Yorkban is lakhatok, barna téglás házban. De csak mert semmi sem lehetetlen.
Idén már fetrengtem egész napon át ágyban sorozatokat nézve, dolgoztam egy napot, főztem, fáztam és még jógáztam is. Mondjuk nem tudom, hogy utóbbit nem kellett volna a vacsora levetezéseképp csinálni (éhes voltam, na.), vagy esetleg kisebb pánikrohamom volt utána. Mindegy, Artúrt eléggé lekötötte minden mozdulatom, kivételesen alvás helyett is feszülten figyelt.
Már fél éve itt lakok és Artúrból is kamasz macska lett, gyönyörű kandúr a fura Yoda-hasonmásból.
A jelenlegi munkám egyik legnagyobb előnye egyben az egyik legnagyobb hátránya is: rengeteget vagyok egyedül a gondolataimmal. Néha csak ötletelek, néha belelovalom magam olyan hülyeségekbe, amikre gondolnom se lett volna szabad egyáltalán, néha tervezgetek, amit inkább álmodozásnak mondanék, ha a realitások talaján szeretnénk maradni és néha csak próbálom utolérni, szinten tartani magam.
Ma például megpróbáltam megkeresni a gyökerét annak, hogy vajon miért pánikolok olyan dolgoktól, amiktől már évek óta nem, valamint eldöntöttem, hogy nem problémáim vannak, hanem feladataim. Legalább három a következő fél évben. Így azért egészen más a hangzása, nem?
De amúgy is, nem tudom, minek ijedezek. Ami nem lett jó, az majd jó lesz, ami meg jó lett, az hagy legyen már jó, ne szóljak már bele, élvezzem. Igazán elhihetném, hogy megérdemlem.
Pedig mindig azt hiszem, hogy mennyire kiegyensúlyozott vagyok, de úgy tűnik, ideig-óráig olyan dolgok is ki tudnak belőle zökkenteni, amik a világ legtermészetesebb dolgának tűnnek, csak azért, mert mégsem bírom feldolgozni olyan gyorsan.
Szóval ma is megpróbáltam visszatalálni a lelki békémhez, amin sokat segít, hogy Artúr dorombolva alszik mellettem. Annyit mondjuk beláttam, hogy kár eldobnom az optimizmusomat és a "mindennek oka van" hozzáállásomat. Például minek is nekem normális, 9to5 beosztású munka, mikor talán most van a legnagyobb szükségem arra, hogy random időpontokban legyek 3-4-5 napig elérhető, legalábbis egy jó darabig. És egyébként is bármi lehetséges. Még New Yorkban is lakhatok, barna téglás házban. De csak mert semmi sem lehetetlen.
Kitartást mindenhez és nagyon boldog új évet mindenkinek!
kedd, július 15, 2014
Ahogy ígértem
...jó hírekkel jövök.
Költöztem, van legalább egy opcióm az önfenntartásra, tele vagyok ötletekkel és új kihívásokra vállalkozom. Éppen csak teljesen ki vagyok merülve. (De az most teljesen mindegy, hogy a szervezetem mennyire tiltakozik minden ellen. A teljes shut down magyarázata mondjuk érdekelne. Whatevs.) Artúrt is magamhoz vettem (nem tudom, hogy miatta, vagy inkább miattam, de tény, hogy mindig egyszerűbb minden, ha valami mást kell magam elé helyezni a törődési sorrendben), úgyhogy négyen foglaltunk el egy elég tágas lakást. Artúr épp az egyik kedvenc helyén, a kis szekrény alsó polcánnyikorog horkol, ficka alszik, hiszen holnap munka, Scottie pedig annak ellenére nincs itthon, hogy holnap munka. Nem, rám ez nem érvényes. Ők meg két végletet képviselnek, így igen érdekes látni, hogy én a skálán hogy mozgok éppen. Perpill nagyon szeretem, amikor megtarthatom a csendes privát szférám.
Azt mondjuk nem állítanám, hogy az életminőségem sok százalékkal javult volna, de talán most sikerült egy kis állóvízbe huppanni. Másra pedig egyelőre nincs is szükségem.
Költöztem, van legalább egy opcióm az önfenntartásra, tele vagyok ötletekkel és új kihívásokra vállalkozom. Éppen csak teljesen ki vagyok merülve. (De az most teljesen mindegy, hogy a szervezetem mennyire tiltakozik minden ellen. A teljes shut down magyarázata mondjuk érdekelne. Whatevs.) Artúrt is magamhoz vettem (nem tudom, hogy miatta, vagy inkább miattam, de tény, hogy mindig egyszerűbb minden, ha valami mást kell magam elé helyezni a törődési sorrendben), úgyhogy négyen foglaltunk el egy elég tágas lakást. Artúr épp az egyik kedvenc helyén, a kis szekrény alsó polcán
Azt mondjuk nem állítanám, hogy az életminőségem sok százalékkal javult volna, de talán most sikerült egy kis állóvízbe huppanni. Másra pedig egyelőre nincs is szükségem.
szombat, június 21, 2014
hétfő, március 31, 2014
22:46
Negyvenegy perce töltöttem be a 26-ot.
Bár az első 21 év csodálatos volt, korai lenne kijelenteni, hogy sikertörténetről van szó.
Két hónapja nem tudok, nem merek mit kezdeni magammal. Nem unatkozok és a haszontalan sorozatnézések mellett is aktív vagyok, de tényleg: online kurzusokat csinálok, spanyolozok, angolozok, segítek otthon, ismét lelkes híve lettem mindenféle hobbi barkács tevékenységnek, próbálok új skilleket elsajátítani, és már azokon a kezdeti lelki tiltakozásokon is túl vagyok, amik nem engedtek írni vagy a gitárt kicsomagolni.
De ha az álláskeresés a következő napirendi pont, mindig menekülni kezdek. Utálom nézni is a hirdetéseket, csak dühös leszek tőlük.
Persze azért akad egy-két kivétel, ami nemcsak önmagában hangzik jól, hanem el is tudom képzelni, hogy ott dolgozzak, azt csináljam és ne is csak 1-2 hónapig, hanem hosszútávon. És valószínűleg nem is lehetetlen, hogy ebből a típusból kapjak állást, mert legutóbb is bejutottam a legjobb 3 jelentkező közé, de aztán olyat vettek fel, akinek magabiztosabb az angoltudása és több tapasztalata van. Persze, azt én is éreztem, hogy az interjú angolos részeinél hol hibáztam, ideges is voltam, régen is gyakoroltam, de ez legalább fejleszthető. Tapasztalatot ugyan honnan vegyek? Ha van ilyesmihez hozzáférésetek, küldjetek nekem három dobozzal, köszönöm!
Nem adom én fel most se, csak egyre elkeserítőbb a dolog, egyre kevésbé érzem magam a motivációt, és ez a legnagyobb baj. De csinálom, mert csak úgy fog visszajönni a motivációm, ha értelmet is találok abban, amit csinálok.
Majd példát veszek a vasról, ha már annak 26 a rendszáma.
Egyébként is szerencsésnek tűnik ez a szám a wikipedia szerint:
Két hónapja nem tudok, nem merek mit kezdeni magammal. Nem unatkozok és a haszontalan sorozatnézések mellett is aktív vagyok, de tényleg: online kurzusokat csinálok, spanyolozok, angolozok, segítek otthon, ismét lelkes híve lettem mindenféle hobbi barkács tevékenységnek, próbálok új skilleket elsajátítani, és már azokon a kezdeti lelki tiltakozásokon is túl vagyok, amik nem engedtek írni vagy a gitárt kicsomagolni.
De ha az álláskeresés a következő napirendi pont, mindig menekülni kezdek. Utálom nézni is a hirdetéseket, csak dühös leszek tőlük.
Persze azért akad egy-két kivétel, ami nemcsak önmagában hangzik jól, hanem el is tudom képzelni, hogy ott dolgozzak, azt csináljam és ne is csak 1-2 hónapig, hanem hosszútávon. És valószínűleg nem is lehetetlen, hogy ebből a típusból kapjak állást, mert legutóbb is bejutottam a legjobb 3 jelentkező közé, de aztán olyat vettek fel, akinek magabiztosabb az angoltudása és több tapasztalata van. Persze, azt én is éreztem, hogy az interjú angolos részeinél hol hibáztam, ideges is voltam, régen is gyakoroltam, de ez legalább fejleszthető. Tapasztalatot ugyan honnan vegyek? Ha van ilyesmihez hozzáférésetek, küldjetek nekem három dobozzal, köszönöm!
Nem adom én fel most se, csak egyre elkeserítőbb a dolog, egyre kevésbé érzem magam a motivációt, és ez a legnagyobb baj. De csinálom, mert csak úgy fog visszajönni a motivációm, ha értelmet is találok abban, amit csinálok.
Majd példát veszek a vasról, ha már annak 26 a rendszáma.
Egyébként is szerencsésnek tűnik ez a szám a wikipedia szerint:
- 26 is the gematric number, being the sum of the Hebrew characters (Hebrew: יהוה) being the name of the god of Israel – YHWH ( Yahweh )
- The Greek Strongs number G26 is "Agape" which means "Love"
- According to Jewish chronology, God gave the Torah in the 26th generation since Creation
Promise.
kedd, február 25, 2014
I See You
A jó dolgokkal csak az az egy baj van, hogy egy kis öröm után rögtön azon kezdek el gondolkodni, hogy mi fog történni, ami miatt nem lesz tovább jó, és vajon milyen gyorsan. Nem biztos, hogy ez a jó hozzáállás.
Viszont van új The Horrors-dal!
¤
Viszont van új The Horrors-dal!
I can see your future in it
I can see it there
I see you
I can see it there
I see you
szerda, február 05, 2014
Nagytakarítás
A nem hordott ruhák, nem használt tárgyak, feleseges apróságok mellett a problémákat is kiselejtezem: ami nem is igazi nehézség, az mehet a kukába, a többit pedig megoldom. Ilyen egyszerű.
Ps: azt hiszem, ideje nekem is agresszívebben hozzáállnom az álláskereséshez
Ps: azt hiszem, ideje nekem is agresszívebben hozzáállnom az álláskereséshez
szombat, február 01, 2014
Rural Getaway
Az év azzal kezdődött, hogy miután undorral mentem reggelente dolgozni és amúgy is dühös és sértődött voltam, sikeresen hoztam olyan döntéseket, amelyeknek egy részét már hatszor megbántam. Voltak közben módosító lehetőségek, de én arrogánsan mindenre azt mondtam, hogy ha csinálunk valamit, azt csináljuk rendesen. Így tehát felmondtam a munkahelyemen, nem fogadtam el másikat, amikor lehetett volna és elhagyom szerelmesen szeretett városomat is.
Egy kis vidéki wellness egyébként is jót fog tenni, csak abban bízok, hogy nem húzódik el túlságosan az újra magamra találás időszaka sem. Hogy mi lesz azután? Nem tudom. De a New York-London-Budapest(-Pécs??) tengelyen viszonylag sok mindenre nyitott vagyok.
Szeretem én a változást, meg kívántam is, csak kicsit erősebb hátszéllel. Nehezen dolgoztam fel végül, volt a búcsúzásnak katasztrofális és tökéletesen gyönyörű része is. Bár igazából nem volt búcsúzás egyáltalán. És miért is kellett volna? Ma este is reméltem, hogy egy elköszönéssel több lesz, mint sikerült, holott tudtam, hogy nem fog megtörténni, de a kezdeti csalódottság után rájöttem, hogy akármiért is alakult ez így, talán jobb is. Könnyebb lesz reggel.
Az utóbbi pár hét, bár igazából az egész január annyira furcsa jóságokat tartogatott, hogy szerettem volna a fejemet verni a falba, amiért pont most voltam ennyire makacsul büszke és megyek el visszavonhatatlanul, de most hazafelé sétálva gondolkodtam. Pont, hogy ekkor és így kellett történnie mindennek. Tudatosult, hogy még egy kis időre van szükség, nekem ilyen okból, másnak másmilyen okból. Tudatosult, hogy nyugodtan take my time, törődjek magammal, sort my shit out, mert nem veszítek el közben semmit. Sőt.
(Az megint más dolog, hogy én féléve is mondtam, hogy ez lesz úgyis. Az meg főleg, hogy közben én nem pofoztam helyre magamat, nem teremtettem meg a saját boldogságom alapját. De majd most. És igazából az a visszavonhatatlan sem annyira visszavonhatatlan.)
Tulajdonképpen mission accomplished.
PS.: Idén újra utaznom KELL.
Egy kis vidéki wellness egyébként is jót fog tenni, csak abban bízok, hogy nem húzódik el túlságosan az újra magamra találás időszaka sem. Hogy mi lesz azután? Nem tudom. De a New York-London-Budapest(-Pécs??) tengelyen viszonylag sok mindenre nyitott vagyok.
Szeretem én a változást, meg kívántam is, csak kicsit erősebb hátszéllel. Nehezen dolgoztam fel végül, volt a búcsúzásnak katasztrofális és tökéletesen gyönyörű része is. Bár igazából nem volt búcsúzás egyáltalán. És miért is kellett volna? Ma este is reméltem, hogy egy elköszönéssel több lesz, mint sikerült, holott tudtam, hogy nem fog megtörténni, de a kezdeti csalódottság után rájöttem, hogy akármiért is alakult ez így, talán jobb is. Könnyebb lesz reggel.
Az utóbbi pár hét, bár igazából az egész január annyira furcsa jóságokat tartogatott, hogy szerettem volna a fejemet verni a falba, amiért pont most voltam ennyire makacsul büszke és megyek el visszavonhatatlanul, de most hazafelé sétálva gondolkodtam. Pont, hogy ekkor és így kellett történnie mindennek. Tudatosult, hogy még egy kis időre van szükség, nekem ilyen okból, másnak másmilyen okból. Tudatosult, hogy nyugodtan take my time, törődjek magammal, sort my shit out, mert nem veszítek el közben semmit. Sőt.
(Az megint más dolog, hogy én féléve is mondtam, hogy ez lesz úgyis. Az meg főleg, hogy közben én nem pofoztam helyre magamat, nem teremtettem meg a saját boldogságom alapját. De majd most. És igazából az a visszavonhatatlan sem annyira visszavonhatatlan.)
Tulajdonképpen mission accomplished.
PS.: Idén újra utaznom KELL.
vasárnap, január 19, 2014
2014 első rejtélye
Azt elfogadom, hogy két napja fel van dagadva a szemem és teljesen ki vagyok száradva.
De vajon mitől sajog az összes csont a bordáimban és miért veszek ennyire nehezen levegőt?
Nem, nem ütöttem meg magam, nem estem el, csak pihe-puha ágyban aludtam és még csak fel se fáztam.
I need Sherlock.
And some air.
De vajon mitől sajog az összes csont a bordáimban és miért veszek ennyire nehezen levegőt?
Nem, nem ütöttem meg magam, nem estem el, csak pihe-puha ágyban aludtam és még csak fel se fáztam.
I need Sherlock.
And some air.
kedd, december 31, 2013
Best of 2013
Hogy ne csak a rossz dolgokról írjak mindig.
Január
Január
- mosolyogva nézni, ahogy az egyik legjobb barátod jól érzi magát
- egyetemi színház előadására menni
- Raveonettes & Hangmás a hajón a lányokkal
- kivételesen jól eső érzés, amikor a bankkártyádra gondolsz
- véletlen ebéd
- Reptile Youth
- amikor részegen felhívatják magukat telefonon, hogy személyesen is boldog születésnapot kívánhassanak
- film és pizza
- Szeged a hazatérő Annával és Mesivel
- amikor másnak főzhetsz
- PEN (mondjuk csak a kint töltött idő második fele, de az nagyon)
- szakdolgozat-leadás előtti éjszakák Andival csetelve, egymásnak fotókat és rajzokat küldözgetve
- kiselőadást tartani az egyetemen a kedvenc témádból
- nagyon hosszú hajnali telefonbeszélgetés
- Szellemírók és a Ready Player One
- nagyon jól sikerült záróvizsga, második diploma
- Anna és Mesi nálunk
- munka out of nowhere
- erkélyen sörözések (etc.)
- amikor olyan apróságokban is gondoskodnak rólad, hogy például ne legyél lemaradva semmi aktuálisról, amíg nincs neted
- Rékáék (a jó döntés, hogy ha már minden második nap összefutunk, akkor végre üljünk már le beszélgetni)
- egy jó este sok szeretett emberrel, macskák mellett ébredéssel
- Pest-Vác-Diósjenő kirándulás
- ismét rájönni, hogy nem csak tudsz, de szeretsz is egyedül lenni
- váratlanul jött segítség
- still
- rengeteg beszélgetés
- ahogy 50 oldalanként összetöri a szívedet a One Day
- csodás pécsi Hangmás-koncert
- A Place to Bury Strangers Budapesten
- váratlan kérdés
- váratlan reakció
- első igazi interjú (ráadásul a Hangmással, úgyhogy nem érdekel, mennyire suta lett)
- újabb váratlan rant, valamint megtudni, hogy olyanok is szoktak rád gondolni, meg neked szurkolni, akikről nem is gondoltad, hogy bármit is tudnak rólad a neveden kívül
- az a tekintet
- mozi
- bitch please
- munkát találni, miután feladtad
- az érzés, hogy szükség van rád
- házibuli
- rájönni, mennyi barátod van
- reggelente szomorú zenét hallgatva munkába menni
- kis sikerélmény
- örülni, hogy másnak örömet okozol
- amikor mások meghallgatnak, bármi van, és nem ítélkeznek, csak hallgatnak
- egy nagyon jó este Pesten
- 8 évessel karácsonyozni
- hozzájárulni a karácsonyi menühöz
- at least you're proud
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)