szerda, január 26, 2011
hétfő, január 17, 2011
Fiktív levelek
Kedves Gyomrom!
Kedves Kamaszkorom!
I LOVE YOU NOT!
De úgy veszem észre, az érzés kölcsönös.
Megpróbálhatnánk végre összeszokni, így 23 év után, mit gondolsz?
De úgy veszem észre, az érzés kölcsönös.
Megpróbálhatnánk végre összeszokni, így 23 év után, mit gondolsz?
¤
Kedves Kamaszkorom!
Tudom, hogy sokáig várattalak, de azt hiszem, hamarosan te következel.
Remélem, sok mókás kalandban lesz részünk együtt!
Alig várom, hogy itt legyél!
Remélem, sok mókás kalandban lesz részünk együtt!
Alig várom, hogy itt legyél!
csütörtök, január 06, 2011
vasárnap, január 02, 2011
Good bye, 2010!
I. fejezet - Egy kis mese
Phaedra barátném szerint 2010 "a megoldások éve" volt. Hogy számomra ez teljesült-e, azt még az év utolsó perceiben sem tudtam eldönteni, miközben eszeveszetten táncoltam egy Hangmás koncerten. Mindenesetre elég sok dolog történt.
(Szerencsére nem adta meg az alaphangulatot a tavaly szilveszteri hajnal, amikor is Phaedrával órákig sétáltunk a jéghideg éjszakában, szakadó esőben, közel sem vidáman.)
A legfontosabb az év első feléből az az, hogy sokan zártunk le sok mindent. Dorothy-val lediplomáztunk, bár felváltva kételkedtünk a sikerben. Állítom, csak azért sikerült, mert már annyira ott akartuk hagyni Szegedet, hogy muszáj volt minden energiánkat és eszünket mozgósítani. Közben Phaedránk - három évi könyörgés után - kiköltözött végre Cambridge-be. (A sort még tudnám folytatni, hogy kivel mi történt, de ez mégis csak az én blogom, vagy mi. :D)
A diplomavédés, sőt, már közvetlenül a felvételi előtt elborult az agyam a fáradtságtól és az érdektelenségtől, ami több kitörést eredményezett, amiket döntés követett, ami annyira jó ötlet volt (note to self: bármennyire is imádom a barátaimat, inkább hallgassak magamra, köszi), hogy azóta úgy alszom, hogy sehogy. Csodálatos.
A nyár így marha jól kezdődött, mondhatom. A diplomaosztón is csak röhögni tudtam, eleve csak azért mentem el, hogy anyuéknak örömet okozzak. Persze voltak pozitív pillanatok, például a hévízgyörki házibuli, amit molyok szerveztek, molyos vendégeknek, és igazán remek volt. Volt éneklés, vitázás, macskázás, konyhai eszközökből hangszerfarigcsálás, hajnal 2 után beindult a fodrászat is, és persze csodálatos embereket ismerhettem meg (igen, ez nektek szól, Pille és Volna! - főleg, ha elolvassátok :D), tehát klassz volt az egész. Ja, és még a környéket is bejártuk rendesen, hosszú sétákat téve.
A nyár legnagyobb eseménye persze az volt, hogy kihúztunk Angliába Mesivel: három hetet töltöttünk Phaedránál. Erről most nem írok többet, aki érdekel, az olvassa el a vonatkozó bejegyzéseimet. Szerencsére ezzel nem ért véget az utazások sora.
Augusztus végén fogtam magam, levágattam a hajam (már úgy megnőtt, hogy csak azok veszik észre, akik legalább három éve nem néztek meg alaposan), de úgy, ahogy már kb. negyedikes korom óta nem. Majd pedig leköltöztem Pécsre, mert felvettek az esztétika mesterképzésre. (Na igen, 2010 januárjának első napján még azt sem hittem volna, hogy egyáltalán jelentkezni fogok, erre tessék!)
Pécsen csak annyira érzem jól magam, hogy kb. kéthavonta kiborulok, hogy miért nem jöttem át hamarabb. Tudom, én szoktam mondani, hogy mindennek oka van, de ami fontos volt Szegeden, az már az első év után maradandó volt, igazán kár volt még két évig ott szenvednem. Persze erről is folyamatosan beszélgettünk Dorothy-val, és mindketten tudjuk, hogy miért csináltuk végig ott, ahol. Deakkorismárkomolyanááá.
Novemberben jött el a hét, amikor meglátogattuk Mesit Berlinben. Ezzel a beszámolóval még adós vagyok, de minden meg lesz írva, kérem!
Eljött a december, a vizsgaidőszak, meg a karácsony, a szokásos hóval, jó és rossz érzésekkel, és persze leégéssel. Vannak ötletek, néhány konkrét terv is akad. A moly.hu 2. szülinapja is megvolt, jó volt, pozitív hatással volt rám az a hétvége, minden irányból (köszi Negyvenketto a türelmet :)).
Szilveszter. Hó, vonat, zene, egyebek. Adott megoldást ez az év? Talán igen. De azt hiszem, még túl korai eldönteni. Majd szólok, ha már lesz rálátásom a dolgokra.
Mindenesetre, a félelmeimet elkezdtem egyedül legyőzni. Egy részüket már sikerült, egy másik részük pedig határozottan folyamatban van. Akkor mégis csak szép az élet, nem?
(Szerencsére nem adta meg az alaphangulatot a tavaly szilveszteri hajnal, amikor is Phaedrával órákig sétáltunk a jéghideg éjszakában, szakadó esőben, közel sem vidáman.)
A legfontosabb az év első feléből az az, hogy sokan zártunk le sok mindent. Dorothy-val lediplomáztunk, bár felváltva kételkedtünk a sikerben. Állítom, csak azért sikerült, mert már annyira ott akartuk hagyni Szegedet, hogy muszáj volt minden energiánkat és eszünket mozgósítani. Közben Phaedránk - három évi könyörgés után - kiköltözött végre Cambridge-be. (A sort még tudnám folytatni, hogy kivel mi történt, de ez mégis csak az én blogom, vagy mi. :D)
A diplomavédés, sőt, már közvetlenül a felvételi előtt elborult az agyam a fáradtságtól és az érdektelenségtől, ami több kitörést eredményezett, amiket döntés követett, ami annyira jó ötlet volt (note to self: bármennyire is imádom a barátaimat, inkább hallgassak magamra, köszi), hogy azóta úgy alszom, hogy sehogy. Csodálatos.
A nyár így marha jól kezdődött, mondhatom. A diplomaosztón is csak röhögni tudtam, eleve csak azért mentem el, hogy anyuéknak örömet okozzak. Persze voltak pozitív pillanatok, például a hévízgyörki házibuli, amit molyok szerveztek, molyos vendégeknek, és igazán remek volt. Volt éneklés, vitázás, macskázás, konyhai eszközökből hangszerfarigcsálás, hajnal 2 után beindult a fodrászat is, és persze csodálatos embereket ismerhettem meg (igen, ez nektek szól, Pille és Volna! - főleg, ha elolvassátok :D), tehát klassz volt az egész. Ja, és még a környéket is bejártuk rendesen, hosszú sétákat téve.
A nyár legnagyobb eseménye persze az volt, hogy kihúztunk Angliába Mesivel: három hetet töltöttünk Phaedránál. Erről most nem írok többet, aki érdekel, az olvassa el a vonatkozó bejegyzéseimet. Szerencsére ezzel nem ért véget az utazások sora.
Augusztus végén fogtam magam, levágattam a hajam (már úgy megnőtt, hogy csak azok veszik észre, akik legalább három éve nem néztek meg alaposan), de úgy, ahogy már kb. negyedikes korom óta nem. Majd pedig leköltöztem Pécsre, mert felvettek az esztétika mesterképzésre. (Na igen, 2010 januárjának első napján még azt sem hittem volna, hogy egyáltalán jelentkezni fogok, erre tessék!)
Pécsen csak annyira érzem jól magam, hogy kb. kéthavonta kiborulok, hogy miért nem jöttem át hamarabb. Tudom, én szoktam mondani, hogy mindennek oka van, de ami fontos volt Szegeden, az már az első év után maradandó volt, igazán kár volt még két évig ott szenvednem. Persze erről is folyamatosan beszélgettünk Dorothy-val, és mindketten tudjuk, hogy miért csináltuk végig ott, ahol. Deakkorismárkomolyanááá.
Novemberben jött el a hét, amikor meglátogattuk Mesit Berlinben. Ezzel a beszámolóval még adós vagyok, de minden meg lesz írva, kérem!
Eljött a december, a vizsgaidőszak, meg a karácsony, a szokásos hóval, jó és rossz érzésekkel, és persze leégéssel. Vannak ötletek, néhány konkrét terv is akad. A moly.hu 2. szülinapja is megvolt, jó volt, pozitív hatással volt rám az a hétvége, minden irányból (köszi Negyvenketto a türelmet :)).
Szilveszter. Hó, vonat, zene, egyebek. Adott megoldást ez az év? Talán igen. De azt hiszem, még túl korai eldönteni. Majd szólok, ha már lesz rálátásom a dolgokra.
Mindenesetre, a félelmeimet elkezdtem egyedül legyőzni. Egy részüket már sikerült, egy másik részük pedig határozottan folyamatban van. Akkor mégis csak szép az élet, nem?
¤
II. fejezet - Számok! Mert szeretjük a számokat!
Kezdjünk a bloggal:
Míg 2009-ben fél év alatt 48 bejegyzést írtam, addig 2010-ben összesen sikerült 34-et produkálnom. Bízzunk benne, hogy ez a jobb minőségű élet miatt van. :D
(Meg azért, mert a pofázhatnékomat átköltöztettem a tumblr-re, hát.)
A legnépszerűbb írásom a Kick-Ass című film kritikája volt 183 oldalmegjelenítéssel, köszi-puszi érte!
A mindenféle technikai adatokat kihagyom, úgysem olyan érdekesek. Viszont az iphone-os megjelenítések olyan sokan vannak, hogy szerintem mind az 1%-nál ott voltam én is.
(Az vajon jelent valamit, hogy hazánkat nem számítva a pakisztáni látogatottságom a harmadik legnagyobb?)
(Meg azért, mert a pofázhatnékomat átköltöztettem a tumblr-re, hát.)
A legnépszerűbb írásom a Kick-Ass című film kritikája volt 183 oldalmegjelenítéssel, köszi-puszi érte!
A mindenféle technikai adatokat kihagyom, úgysem olyan érdekesek. Viszont az iphone-os megjelenítések olyan sokan vannak, hogy szerintem mind az 1%-nál ott voltam én is.
(Az vajon jelent valamit, hogy hazánkat nem számítva a pakisztáni látogatottságom a harmadik legnagyobb?)
Utazás:
Kétszer voltam külföldön, ami négy repülést jelent. Cambridge-be másodjára mentem, Londonba harmadjára. Berlin viszont teljesen új terep volt számomra, hiszen Németországból még csak az autópályát láttam eddig.
A belföldi vonatozásokat és buszozásokat nem számolnám össze. Megközelítőleg: "sok".
A belföldi vonatozásokat és buszozásokat nem számolnám össze. Megközelítőleg: "sok".
Könyvek:
2010-re az volt a tervem, hogy annyi könyvet olvassak, hogy az év minden hetére jusson egy. Örömmel jelenthetem, hogy 53 teljesen elolvasott könyvvel zártam az évet. Volt egy 32 tételes tervem az évre, ebből 14-et olvastam el.
Hogy miket?
- 3 drámát (mind Shakespeare)
- 3 képregényt
- egy könyvet hallgattam
- 3 és fél volt eredeti angol
- 4 volt novelláskötet
- 1 verseskötet is bekerült az olvasottak közé
- 11 volt magyar szerzőtől
- 7-et közülük nem először olvastam
2011-re is heti egy könyv a tervem, és 24 könyvet választottam ki eddig, amiket mindenképpen szeretnék.
Az év kedvencei:
- Író: Nick Hornby
- Zenekar: Hangmás (a last.fm szerint csak a második, de a végigtombolt koncerteket nem számolja a kis hamis!)
- Filmek: Kick-Ass, Black Swan (oké, ezt itt abba is hagyom, mert sose tudok dönteni és különben is, tehát még stb.)
- miből lehet még kedvencet választani?
Oké, igazából fogalmam sincs, mit lehet még beleírni egy évösszegző bejegyzésbe.
Ask me, if you want! :)
Ask me, if you want! :)
szombat, január 01, 2011
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)