kedd, július 15, 2014

Ahogy ígértem

...jó hírekkel jövök.

Költöztem, van legalább egy opcióm az önfenntartásra, tele vagyok ötletekkel és új kihívásokra vállalkozom. Éppen csak teljesen ki vagyok merülve. (De az most teljesen mindegy, hogy a szervezetem mennyire tiltakozik minden ellen. A teljes shut down magyarázata mondjuk érdekelne. Whatevs.) Artúrt is magamhoz vettem (nem tudom, hogy miatta, vagy inkább miattam, de tény, hogy mindig egyszerűbb minden, ha valami mást kell magam elé helyezni a törődési sorrendben), úgyhogy négyen foglaltunk el egy elég tágas lakást. Artúr épp az egyik kedvenc helyén, a kis szekrény alsó polcán nyikorog horkol, ficka alszik, hiszen holnap munka, Scottie pedig annak ellenére nincs itthon, hogy holnap munka. Nem, rám ez nem érvényes. Ők meg két végletet képviselnek, így igen érdekes látni, hogy én a skálán hogy mozgok éppen. Perpill nagyon szeretem, amikor megtarthatom a csendes privát szférám.

Azt mondjuk nem állítanám, hogy az életminőségem sok százalékkal javult volna, de talán most sikerült egy kis állóvízbe huppanni. Másra pedig egyelőre nincs is szükségem.

hétfő, március 31, 2014

22:46

Negyvenegy perce töltöttem be a 26-ot.
Bár az első 21 év csodálatos volt, korai lenne kijelenteni, hogy sikertörténetről van szó.

Két hónapja nem tudok, nem merek mit kezdeni magammal. Nem unatkozok és a haszontalan sorozatnézések mellett is aktív vagyok, de tényleg: online kurzusokat csinálok, spanyolozok, angolozok, segítek otthon, ismét lelkes híve lettem mindenféle hobbi barkács tevékenységnek, próbálok új skilleket elsajátítani, és már azokon a kezdeti lelki tiltakozásokon is túl vagyok, amik nem engedtek írni vagy a gitárt kicsomagolni.
De ha az álláskeresés a következő napirendi pont, mindig menekülni kezdek. Utálom nézni is a hirdetéseket, csak dühös leszek tőlük.

Persze azért akad egy-két kivétel, ami nemcsak önmagában hangzik jól, hanem el is tudom képzelni, hogy ott dolgozzak, azt csináljam és ne is csak 1-2 hónapig, hanem hosszútávon. És valószínűleg nem is lehetetlen, hogy ebből a típusból kapjak állást, mert legutóbb is bejutottam a legjobb 3 jelentkező közé, de aztán olyat vettek fel, akinek magabiztosabb az angoltudása és több tapasztalata van. Persze, azt én is éreztem, hogy az interjú angolos részeinél hol hibáztam, ideges is voltam, régen is gyakoroltam, de ez legalább fejleszthető. Tapasztalatot ugyan honnan vegyek? Ha van ilyesmihez hozzáférésetek, küldjetek nekem három dobozzal, köszönöm!

Nem adom én fel most se, csak egyre elkeserítőbb a dolog, egyre kevésbé érzem magam a motivációt, és ez a legnagyobb baj. De csinálom, mert csak úgy fog visszajönni a motivációm, ha értelmet is találok abban, amit csinálok.

Majd példát veszek a vasról, ha már annak 26 a rendszáma.
Egyébként is szerencsésnek tűnik ez a szám a wikipedia szerint:
  • 26 is the gematric number, being the sum of the Hebrew characters (Hebrew: יהוה‎) being the name of the god of Israel – YHWH ( Yahweh )
  • The Greek Strongs number G26 is "Agape" which means "Love"
  • According to Jewish chronology, God gave the Torah in the 26th generation since Creation
Zárásnak el sem tudok jobbat képzelni, mint a [26] nevű ausztrál zenekar Births, Deaths & Marriages című albumáról az A New Beginning című dalt. Enjoy. Legközelebb csak jó hírekkel jövök.
Promise.

kedd, február 25, 2014

I See You

A jó dolgokkal csak az az egy baj van, hogy egy kis öröm után rögtön azon kezdek el gondolkodni, hogy mi fog történni, ami miatt nem lesz tovább jó, és vajon milyen gyorsan. Nem biztos, hogy ez a jó hozzáállás.

¤

Viszont van új The Horrors-dal!


I can see your future in it
I can see it there
I see you
 

szerda, február 05, 2014

Nagytakarítás

A nem hordott ruhák, nem használt tárgyak, feleseges apróságok mellett a problémákat is kiselejtezem: ami nem is igazi nehézség, az mehet a kukába, a többit pedig megoldom. Ilyen egyszerű.

Ps: azt hiszem, ideje nekem is agresszívebben hozzáállnom az álláskereséshez

szombat, február 01, 2014

Rural Getaway

Az év azzal kezdődött, hogy miután undorral mentem reggelente dolgozni és amúgy is dühös és sértődött voltam, sikeresen hoztam olyan döntéseket, amelyeknek egy részét már hatszor megbántam. Voltak közben módosító lehetőségek, de én arrogánsan mindenre azt mondtam, hogy ha csinálunk valamit, azt csináljuk rendesen. Így tehát felmondtam a munkahelyemen, nem fogadtam el másikat, amikor lehetett volna és elhagyom szerelmesen szeretett városomat is.
Egy kis vidéki wellness egyébként is jót fog tenni, csak abban bízok, hogy nem húzódik el túlságosan az újra magamra találás időszaka sem. Hogy mi lesz azután? Nem tudom. De a New York-London-Budapest(-Pécs??) tengelyen viszonylag sok mindenre nyitott vagyok.

Szeretem én a változást, meg kívántam is, csak kicsit erősebb hátszéllel. Nehezen dolgoztam fel végül, volt a búcsúzásnak katasztrofális és tökéletesen gyönyörű része is. Bár igazából nem volt búcsúzás egyáltalán. És miért is kellett volna? Ma este is reméltem, hogy egy elköszönéssel több lesz, mint sikerült, holott tudtam, hogy nem fog megtörténni, de a kezdeti csalódottság után rájöttem, hogy akármiért is alakult ez így, talán jobb is. Könnyebb lesz reggel.

Az utóbbi pár hét, bár igazából az egész január annyira furcsa jóságokat tartogatott, hogy szerettem volna a fejemet verni a falba, amiért pont most voltam ennyire makacsul büszke és megyek el visszavonhatatlanul, de most hazafelé sétálva gondolkodtam. Pont, hogy ekkor és így kellett történnie mindennek. Tudatosult, hogy még egy kis időre van szükség, nekem ilyen okból, másnak másmilyen okból. Tudatosult, hogy nyugodtan take my time, törődjek magammal, sort my shit out, mert nem veszítek el közben semmit. Sőt.
(Az megint más dolog, hogy én féléve is mondtam, hogy ez lesz úgyis. Az meg főleg, hogy közben én nem pofoztam helyre magamat, nem teremtettem meg a saját boldogságom alapját. De majd most. És igazából az a visszavonhatatlan sem annyira visszavonhatatlan.)

Tulajdonképpen mission accomplished.

PS.: Idén újra utaznom KELL.

vasárnap, január 19, 2014

2014 első rejtélye

Azt elfogadom, hogy két napja fel van dagadva a szemem és teljesen ki vagyok száradva.
De vajon mitől sajog az összes csont a bordáimban és miért veszek ennyire nehezen levegőt?
Nem, nem ütöttem meg magam, nem estem el, csak pihe-puha ágyban aludtam és még csak fel se fáztam.
I need Sherlock.
And some air.