My Final Plea

here we are at the ending
pieces of me everywhere
i know for some it's upsetting
but no one sees me like he can

can you help, express it
the way i feel about myself
my job isn't easy
i'm full of hate and regrets

for i've used up all my wishes
for ages
now there's only one wish left
please let me rest

here we are and i'm planting
hints and clues everywhere
will you help me stop this
just name the place i'll be there

for i've used up all my wishes
for ages
there's only one wish left
please let me rest

....so i made it to the west
like in the book it stands
to find my answers in the sand
but i found nothing there
there's only one thing i'm aware
my cruise will never end
for some never find their path
cause they don't even have
she said she warned me as a friend
and then she vanished once again
so what's the point in having friends
when nothing ever helps
and i know some of you out there
wait for the last thing i ever say
but if there's one thing i can't tell
if i ever will be back again

and then one day, in 16 years
you'll get everything i sang
i won't be there, to explain,
but you'll have my final plea

you will have this final plea

My head is a jungle

In a dark room we fight, make up for our love.
I've been thinking, thinking about you, about us.
And we're moving slow, our hearts beat so fast.
I've been dreaming, dreaming about you, about us.

I was speaking soft, see the pain in your eyes,
I've been feeling, feeling for you, my love.
And our bodies are tired, our shadows will dance,
I've been aching, aching for you, my love.

My love is wasted, sorry for this I never meant to be, hurting ourselves, hurting ourselves
And I'm complicated, you won't get me out of trouble, understanding myself, understanding myself
And my love is wasted, sorry for this I never meant to be, hurting ourselves, hurting ourselves
And I'm complicated, you won't get me out of trouble, understanding myself, understanding myself

Just a Girl

Ma nagyon keveset aludtam és nagyon sokat mosolyogtam.
Tisztában vagyok vele, hogy a következő 5-8 évben nem lesz egy fölös forintom se, amit félre rakhatnék, vagy amit egy álom megvalósítására fordíthatnék, de whatever, egyszer élünk vagy mi.
Most különben is az embereknek örülök. Régieknek, újaknak egyaránt. Különösen a régieknek tűnő újaknak és az elveszíthetetlen régieknek. Segítenek tisztázni dolgokat magamnak, és emiatt mosolygok.
Mert tudom, hogy igazam van. És már nem félek.

I'm in a good place right now.

Don't you think I know
Exactly where I stand
This world is forcing me
To hold your hand
'Cause I'm just a girl, little 'ol me
Don't let me out of your sight
I'm just a girl, all pretty and petite

So many reasons
For me to run and hide
I can't do the little things I hold so dear
'Cause it's all those little things
That I fear

I'm just a girl,
Guess I'm some kind of freak
'Cause they all sit and stare
With their eyes

I'm just a girl,
Take a good look at me
Just your typical prototype

I'm just a girl, my apologies
What I've become is so burdensome
I'm just a girl, lucky me
Twiddle-dum there's no comparison

Playlist esti sétához

A hordozható zenelejátszóm mindig véletlenszerű lejátszásra van állítva, igazából nem tudom, miért, de erre álltam rá valahogy. Szeretem, amikor pont eltalálja a hangulatomat, ráadásul nem is csak egy szám erejéig, hanem egy szépen felépített random playlisttel. Mint például ma, amikor sétáltam haza este zárás után.

¤

Szeretem azt hinni, hogy egy videoklipben élek. Szeretném, ha pontosan azt fel tudnám venni, amit látok, és akik megnéznék, pontosan ugyanazt éreznék, amit érzek. Tudom, lehetetlen, de minden egyes zenét hallgatva sétálós/vezetős/erkélyről bámészkodós éjszakán erre gondolok. Majd ha elkészítem a Scottie-nak ígért, bámulatos singer-songwriter karrieremhez tartozó albumot, biztosan lesz egy ilyen kliséhalmos, ámde nagyon hangulatos klipem. Mert megérdemelném.

Wait! They don't love you like I love you

Ehhez nincs hozzáfűznivalóm.
Mindenesetre jó volna, ha tudnék egy ilyen kifejező dalt írni egyszer. Majd egyszer.
Ha már teljesen biztos leszek benne, hogy tényleg elintegettem az utolsó érzelmi alapú rosszul létemet is.

Tessék, ez is milyen jó dal. Francért nem értek semmihez.

Under a sky, no one sees,
Waiting, watching it happening.
Don't hurry give it time,
Things are the way they have to be.
Slow down, give it time,
Still life, you know I'm listening.
The moment that you want is coming if you give it time

Istenem, meg kellene tanulnom felnőtt módjára viselkednem. (Pedig, ha akarnék, mennyi szart keverhetnék. De őszintén szólva semmi értelme azon kívül, hogy öt percig jól szórakoznék. És tényleg csak öt percig.)
Már Phaedra is érzi: nem csak az utazástól fél, hanem attól is, hogy túl sok mindenre kell gondolni. De hát ez ilyen, shit is getting real. Viszont muszáj elhinnünk, hogy minden így van jól, mert ha nem... akkor... akkor?

Csak még adjak időt magamnak. Még addig, amíg van miből gazdálkodnom.
Basszus, még csak 25 vagyok, semmi nincs veszve, ne csináljam már!

 

You want to cuss and fight

Ezaz, energia. De nem, továbbra sem szabad hülyeséget csinálnom. Nem az én dolgom. Lol.

Csak kapjam már össze magam, és ragaszkodjak az eredeti tervhez. Amely szerint nincs terv. Csak idő.

Utána pedig majd lesz valami. Bármennyire is utálom ezt a kifejezést.

Egyébként meg milyen érdekes, hogy az elmúlt nem is olyan rövid időszakban minden lány bókol nekem. Azért mégis csak ez a legőszintébb dicséret és megerősítés. Azon csak bájosan mosolygok, hogy hányan mondták mostanában, hogy milyen aranyos és kedves és szeretetreméltó vagyok. Végül is... miért ne lennék ez is én.

I'm not coming home again

Egyre többet gondolok arra, hogy szó nélkül (de legalábbis ne túl sokkal) lelépjek. Hova? Nem tudom.

Mi tart vissza? Természetesen a félelem. Csak azt nem tudom, mi ijeszt jobban: itt hagyni vagy újrakezdeni.

Mintha lehetne olyat, hogy újrakezdeni. Bármit is. Valaha. Hah.

You want to fuck and fight

Limitált opciók.

                                      

Hate to think how long it's been 

Wasting time at finding faults
Voice a question, take a shot 

Vajon egészséges valakit azért jó szövegírónak gondolni, mert elénekli, ami a fejemben van?

Whatever, de azért egész jól fel lett építve ez a zenei aláfestés.

Let's pretend that everything is just fine
Let's pretend that everything is alright

Úgysincs más választásunk.

Milyen lassú vagyok amúgy, hogy négy dal alatt értem csak haza. Fucking heatwave.

Meg tanuljak már meg most már gitározni. Egy kicsit. Na.

Are you listening?

Let me sing you a song... again

Csak tudnám, mitől lettem ilyen nyugodt.

Valahogy így

PS: Ma Amy Pondnak képzeltem magam.

Oh my God I'm mad at it

I am not prepared, I just gotta gotta get there,
where am I, why can’t I just get it together?
Fuck it, where’s my shit?

...

and here I go, hanging on
nothing new, nothing new, nothing new, nothing, oh no

Let’s get naked and rip down the wall that makes me crazy
Tell me how
Someone hold my hand and give me lessons...

Kiegészítés

 

 

A koncerten csak úgy üvöltöttem velük a szöveget.

Csak azt nem mondtam, hogy Neked énekeltem.

When I held your hand
When I held your hand
When I helped you
When I held your hand
You still went the other way and you wanted me to stay with my arms streching away
With my arms streching away
I couldn't stand that sight 'cause I adored your face
I adore your face

Could it be that I'm the same
Could it be I'm your mirror showing you all those things that you never wanted to face

So you let me slip away
You just watched me walk away
And I just have to ask, do you know your fate?
Do you know your fate?

Could it be that I'm your
Could it be that you are my majesty

When it all comes back
When it all falls into place
Could it be that I don't want it anyways
Could it be as sad as that?
There was a day we used to laugh
And I wanted you by my side
The perfect match
I want to understand
The perfect match

Could it be that I'm your
Could it be that you are my majesty

You could have been my king

I can't get away

Az az elméletem, hogy ha valakinek az arcáról üvölt a nagybetűs KÉTSÉGBEESÉS, akkor vannak olyan emberek, akik ilyen wannabe hősként azonnal meg akarják őt menteni.
Más magyarázatom legalábbis nincs arra, hogy egy hét alatt miért kezdtek el udvarolni öten.

Amúgy érdekes, hogy bármilyen fáradtan is induljak el hazafelé egy-egy hajnalon, a zenehallgatással egybekötött sétálás mindig felébreszt. Meg is makacsoltam magam, ismét elhatároztam, hogy mindent, de MINDENT meg fogok oldani. Reggel motiváltan is ébredtem, a mindennapos "mi legyen most?" jellegű telefonomat értelmesen el tudtam intézni az elmúlt napokra jellemző ordenáré hiszti helyett, ma már elküldtem két helyre az önéletrajzomat is. Persze mindennap elküldtem eddig is legalább egy helyre, de most felkutatom az internet és a város legmélyebb bugyrait.

Mert nem fogok visszafordulni, amikor már idáig eljutottam.

summer sun says get out more

I need you, I want you

but I can't get this feeling off my mind

I want you, I need you

I can't get away

I can't get away

I can't get away

oh, I can't get away

Your Life Is My Death

Another desperate night
Can’t get my head around
Your list with all my crimes
Stare at the wall, calling your name
I know you’re still not sleeping
But I’m not sure you hear me…
For all the times you cried
How I must change my life
You can’t stand seeing me writhe
It’ll take more time
To find you again
I’m waiting for that Thursday
But there’s one thing that stops me:

Your life is my death but if i
need to decide
I will stay, stay
You may dislike, but i stand my
Ground and i won’t get away, away

day and night,
In and out
I feel like I’m running round and round
“Just one more time” -
With my mouth so dry
I know I ask for this every time
But you seem so fine
With your new-found pride
When we could have had a whole lifetime
But you expect me now
Just to get by
With old photographs and regretful sighs
You’re my shrine
But I know I
Built you once on blood-stained ground
If I look outside
At the melting sky
Is that the sign how I lose my mind?
Well, I had died
So many times
So what’s the deal if I’m straight or a liar?
So take my life,
You decide
How to stop this, cause I need to stop now

You say, “I want to see you try
Either/or, I don’t mind”
With an obnoxious smile
It seems you’re convinced, I was born yesterday
You add – it’s worth living
But there’s one thing that concerns me:

Your life is my death and I might add
Even if I go insane
No one sees why
I won’t move despite
Our life leads me to the grave, grave

Motivációs zene

Mert egy idő után mindig jobb lesz minden.

(Hogy utána nyugodtabban nézhessük a kedvenc sorozatainkat.)

Februári helyzetjelentés

Fáj a szemem. Nagyon-nagyon-nagyon.
(De most úgyis jön pár nap gép nélkül, hátha jó lesz valamire.)

Sok a dolog, ami jó. Igaz, nem haladok mindennel úgy, ahogy illene.
Még több a gondolat, ami rossz. Pláne, mert kimondani képtelen vagyok, leírni meg teljesen felesleges, mert mindig az. Így meg csak feszíti a fejemet. Remélem, nem robbanásig.

Tanulni se tanultam semmiből. Még mindig nem tudom, hogyan kell tökéletesnek lenni. Azt tudom, hogy hogyan kell Orsinak lenni, de néha még ehhez is gyáva vagyok.

Nem tudom, mi lesz.
De ez így fárasztó és unalmas. A kimondott célok sokkal izgalmasabbak lennének.

Ja, hogy zene is kellene, mi?
Van új Amber Smith lemez, hallgassátok. Nekem tetszik.
Sőt, még jelképes értéke is van számomra.

You’ve taken me
To a place i never had wished to be
And though i was aware of the fact
we’re changing
I never shared your belief
That what we’ve been
Will slowly fade away with time

I’m not trying to make a statement, or reach consent
I lost my will to look into your head
We’re equally right or wrong, so let’s face it, and embrace it
You can’t deny the past, it’s still there

So sing with me
Song as if they’re meant for you
Memories
Days when maybe you were true
You can see
The first day of your life
If we leave
Faster than the speed of light

Zenés 2011

Nem listázgatok, nem is állítom, hogy meghallgattam a földkerekség összes tavalyi zenéjét (még csak az kéne, nem is kérek ilyen jellegű kommenteket), de ha már elkezdtem ezt a statisztikázósdit, akkor becsülettel be is fejezem. (Köszönöm @ludovikának a támogatást!)

Kezdjük a koncertekkel! Sőt, a fesztiválokkal! Voltam a Fishing on Orfűn (bár a tapasztalat azt mutatja, hogy fogalmam sincs, minek járok oda) meg a Szigeten. Plusz 19 koncerten, ha jól számolom. (Több volt a tervezetben, de a külföldi előadókat nem igen sikerült megnézni, a magyarok megnézésébe meg sokszor a második szak kavart be. De hát valamit valamiért, ugye.)

Az év legnagyobb élménye persze a Pulp előadása volt a Szigeten. Egyszerűen boldog lettem tőle, majdhogynem az egész világba szerelmes. Akkor hirtelen nagyon tudtam hinni a lehetetlenben is, de mikor beláttam, hogy csodák azért nincsenek, akkor is mosolyogva álltam be dolgozni az éjjeli műszakba az info pult mögé. Több ilyen hatás kellene. (A fenti videó saját, btw.)

A maratoni hosszúságú Hangmás lemezbemutató csak második lehet így, pedig haj, de jó volt az is! A lelkemet is kitáncoltam! Sose tartott még utána ilyen sokáig levegőt venni. Extázis!

A borzasztóan nagyon várt The Horrors-fellépésnek ítélem részemről a harmadik díjat. A körülmények is befolyásoltak picit, de akkor is nagyobb hatást vártam. De azért pazar volt ez is.

Nem mellesleg megemlíteném, hogy két Európa Kiadó koncertet sírtam végig. Hát most na.

Amint az látható, a Hangmás imádatom a régi, és a The Kills iránti rajongásom sem szűnt meg. Szerencsés év is volt ez a 2011, hogy mindkét zenekar adott ki új anyagot. És bár nem ezek a kedvenc lemezeim tőlük, nálam betaláltak az új dalok, és még némi közvetett hasonlóságot is felfedeztem bennük. De róluk nem akarok most beszélni, egyrészt azért, mert már elég sok dal szerepelt tőlük itt a blogon is, másrészt pedig azért, mert már megtettem.

A The Horrors-t eddig is kedveltem, de a nyár elején jutottam el a tényleges rajongásig. A Skying megjelenése óta pedig még jobban odavagyok, és azóta is az Endless Blue-ra ébredezem.

És ha már Horrors, akkor muszáj megemlíteni a Cat's Eyes-t is, mert valami csodálatos lemezt hozott össze Faris Miss Zeffirával. csak merjétek azt mondani, hogy nem!

Ami viszont ténylegesen új kedvenc, az a Metronomy. Nem csak tök jó az egész új albumuk (mondjuk a régiek is), de megírták az őszöm dalát is:

Amiket még szerettem:

• Cults - még ha pont a legnagyobb slágerüktől a falra is mászom
• Handsome Furs - szomorú, hogy ilyen szimpatikus párosnak nem jutottam fel a koncertjére
• Smith Westerns - bár inkább csak az albumuk első felét hallgattam
• The Pains of Being Pure at Heart - olyan kellemesen szívhez szóló, vagy tudom is én
• Emika - @gyurmapok ajánlotta, és másodjára már el is kapott engem is
• The Black Keys - elsőre nem gondoltam volna, hogy ennyiszer fogom napközben énekelgetni
• Male Bonding - ezt se tudom miért, de néha nagyon jól esik
• She Keeps Bees - a Campusos koncertajánlók írása közben merültem bele, de az A38-as koncertre sajnos ismét nem sikerült elmenni

 Ezt meg csak így ideteszem, mert borzasztóan jó énekelgetni (és visszautal egy előző bejegyzésre is):

Variációk egy témára

1. felvonás

You can holler, you can wail
You can swing, you can flail
You can thump like a broken sail
But I'll never give you up
If I ever give you up my heart is surely fail
You can blow what's left of my right mind
I don't mind
There's a time for the second best
And there's a time when the feelings gone
But it's hard to be hard I guess
When you're shaking like a dog

2. felvonás

It's the last goodbye, I swear
I can't get by on an odds and end love
That don't ever match up
I heard all you said
And I took it to heart
I won't forget, I swear
I have no regrets
For the past is behind me
How can I rely on my heart if I break it
With my own two hands
I heard all you said
And I love you to death
I heard all you said
Don't say anything
It's the last goodbye, I swear
I can't survive on a half-hearted love
That will never be whole

Minden rendben

Kívül:

Tavasz, meleg, madárcsicsergés, zene, emberek, mosolyok, ütemre lépek, vigyorgok.
jónadrágwowdejóacipődimádomeztakabátodklasszahajaddemenőőő!szerintemszépvagyjajdecsiniiijópólókészvagyokavicceidtőlstbstbblablablabla
Olvassunk, írjunk, minél többet, ez az, ne lazsáljunk, csináljuk, nagyon jó, nagyon jó! Addig se gondolkodom. (Áh.) Menjünk ide, menjünk oda, de jó nekünk! Fiatalok és szépek, ezek vagyunk mi, naná! Ezt is látni kell, azt is látni kell. Legyél mindenhol, ismerj mindenkit. Nehéz, persze, de időd mint a tenger. Ja, hogy alvás, ugyan kérlek. Holmi nátha le nem gyűrhet. Mit nekem két egyetem, naná, hogy jelentkeztem! Én is büszke vagyok, örülök, hogy ti is.

De azért belül...

A buszozásról

Gyűlölök busszal utazni.

Utálom a busznak a szagát is, ami még most is felforgatja a gyomromat, pedig már szerencsére kigyógyultam a jó 10 évig tartó "buszon mindig hányok, sorry" korszakomból. Utálom, amikor bekapcsolják a légkondicionálót, mert egyrészt szétfagyok tőle, másrészt eggyel több undorító szag kerül a levegőbe. Utálom, ha bekapcsolják a fűtést, mert megsülök és valamiért büdös is lesz tőle a tér.
Utálom, hogy a buszon jelennek meg a legnagyobb koncentrációban az igénytelen emberek (vonaton több esélyünk van pont kiesni az aurájukból). Nem tudom, hogy az alkoholbűzüket utálom jobban, vagy hogy mindenük mocskos. Talán utóbbit, mert képesek hozzám is érni bármilyen okból kifolyólag.
Ja igen. Utálom, ha hozzám érnek az idegenek. Ne üljenek mellém. Ne dőljenek nekem/rám. Ne beszéljenek hozzám. Ne zavarjanak, ha olvasok. Hagyjanak békén.
Utálom, ha éjjel utazok, és felkapcsolják a villanyt, mikor én zenébe merülve szeretnék kibámulni a sötétbe. Utálom, ha éjjel utazok és nem kapcsolják fel a villanyt, mikor én olvasni szeretnék.
Utálom, hogy utána rögtön fürödhetnékem van, mert azt hiszem, hogy átvettem a szagokat.

¤

Imádok busszal utazni.

Imádok egy jó könyvvel, feltöltött mp3-lejátszóval bekucorodni egy dupla helyre. Imádok hosszan kibámulni az ablakon, beleveszni a zenébe, meg a gondolataimba. Képzelődni, álmodozni, a tájat lesni. Napraforgó táblák, üres mezők aratás után, varjak a kopár fákon, hóviharok.
Téli naplemente: csupasz, fekete fák lila és rózsaszín és szürke és mindenféle háttér előtt. Nyári naplemente: végtelen pipacsmezők apró, lila virágokkal, hatalmas, izzó napkorong, az egész Kiskunság narancsban lángol. Vajon fotón vagy festményen is ilyen szépek lennének? Nem hiszem.
Mindig azt képzelem, hogy ezek a tájak az enyémek. Hozzám tartoznak. Minden síkság, minden fa, minden őz és nyúl, minden belvíz, minden domb. Először csak 27 km-em volt. Öt éven át csak annyi. Sok fenyőfával. Utána kaptam hozzá másik irányból még 90-et. Csupa alföldi táj, két erdős szakasszal. Igaz, ezeket még mind vonattal ismertem meg. Most, újabb három év után lett még 208 km-em, de ha a kedvenc vonalamon jövünk, akkor csak 188, és teljesen másik irányból. Sokkal több domb, sokkal több éjszakai város. Kíváncsi vagyok, nyáron hogy fog kinézni ez a szakasz.

¤

Utálok elindulni. Utálok megérkezni.
Szeretek elindulni. Szeretek megérkezni.
Utálom, ha nem vár senki.
Szeretem, ha nem vár senki.

¤

Darabokban

Vacogok. Fázok kívül-belül. Nagyon.

¤

Van valami különleges hangulata annak, amikor vasárnap reggel 9-kor az út árnyékos oldalán sötétbe/ünneplőbe öltözött nénik hada várakozik a buszmegállóban, míg én a napos oldalon lépdelek álmatagon, miközben ezt hallgatom:



(Még akkor is ezt hallgattam, amikor betértem a boltba egy tejfölért, két sport szeletért és két pez cukorért.)

What am I, darlin'?
A whisper in your ear?

("Kiss me goodbye before I collapse!")

¤

Mozgólépcsőn,
lesütött szemmel,
nehezen fókuszál,
félni nem kell...

Válaszolj dalszöveggel!

Úgy egy hónapja kaptam tataijucctól egy üzenetet, melyben felkért erre a remek kis játékra. Azt hiszem, ennél ideálisabb bejegyzéssel vissza sem térhetnék az aktív bloggerek világába!

A feladat:

1.Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz

2.A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.

Még este elkezdtem gondolkodni, hogy vajon kiket szeretek annyira, hogy még itt is megemlítsem őket. Aztán beugrott, hogy Zakkanttal szombat este az Impró pultjánál beszélgettünk koncertekről meg kedvenc zenekarokról, és az alapján úgy látom, önmagamat tagadnám meg, ha nem a Hangmást választanám. :)


1.Férfi vagy, vagy nő?
„Egy pixelhiba vagyok
A képernyőd sarkában
Éhes, génkezelt lény
Isten precíz csapdájában"


2. Írj magadról!
„I'm so modern
I need more and more information
I see things I shouldn't see
It is just happening to me”


3. Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?
„Én nem vagyok, hogy lehessél"


4. Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
„I'm alone in the office"


5. Most hol lennél szívesen?
„Late at night when we're dancing with strangers
Something tells me we are in danger"


6. Mit gondolsz a szeretetről?
„Minden minden minden minden kép
Olyan furcsa ez az egész
Olyan furcsa villanás, olyan furcsa hullámsugárzás"


7. Milyen az életed?
„Nikotin, koffein, metro, junkfood
Monitor, kontroll, non-stop feel good
...
Mozgólépcsőn lesütött szemmel
Nehezen fókuszál, félni nem kell"


8. Mit kérnél ha egy kívánságod volna?
„No feelings, no extacy
We've left behind all our memories
Abandoned Earth in search for love
Ain't coming down, flying high,
forever high until we die"



PS.: Azért egy-két kérdés megizzasztott, olyankor szerettem volna, ha mégis az Amber Smith-t választom. De hát, ez csak egy játék úgyis. :)

Poniklo @ Mono

Úgy menni koncertre, hogy az ember hajnalban kelt és rögtön utána tesiről remegő(!!!) lábakkal jött ki, nem annyira menő. Pláne, ha a koncert előtt egy órával simán bealudt. Viszont megállapítottam, hogy egyedül is remek. (Jó, erről most vitatkozhatnánk, hogy tényleg egyedül mentem-e, de minek.)

Az alig fájó lábamnak köszönhetően egy 80 éves néni sebességével közelítettem meg a ruhatárat, majd a tömeg(?) mögött kinéztem egy remek falnak dőlős helyet, és szépen, lehunyt szemmel próbáltam eldönteni, hogy vajon el fogok-e aludni azonnal, illetve, hogy jó-e az előzenekar. Aztán arra jutottam, hogy a Sophie Braun egy jó dolog. A végén a két Foo Fighters feldolgozás különösen jól esett (ha több is volt, jelentem: aludtam).

Kissé szédültem még, mikor újra körül néztem. Rögtön egy bambulással indítottam. Rájöttem, hogy egy tök jó kockás zakót bámulok. Rájöttem, hogy a tök jó kockás zakó a címszereplőhöz tartozott. Rájöttem, hogy tulajdonképpen milyen eseményre is jöttem és elmentem egy kóláért, miután újfent nem tudtak meggyőzni arról, hogy szeressem a sört. Ezen a ponton azért megkezdődött a szokásos sms-es koncertközvetítés. Ennek következtében sikerült úgy hozzábasznivágni a kőpadlóhoz a telefonomat, hogy még az aksija is messze szállt. És mivel két éve leszoktam arról, hogy éjszakára kikapcsoljam a telefont, döbbenve tapasztaltam, hogy az üdvözlő szövegem "Welcome to CIA"; de ez valamiért rajtam kívül nem hatott meg senkit.

Az előzenekar lelépése után sikerült felmérni a helyet: a Mono baromi jól néz ki, de szerintem max. noname, 10 fős rajongói táborral rendelkező bandáknak lenne jó koncerthelyszín. Én - miután elkönyveltem, hogy se a hely, se a fizikai állapotom nem alkalmas táncolásra - a színpadnak csúfolt 2x2 méteres terület melletti/feletti asztalnál foglaltam helyet, így egyedüliként láttam rá mindenre.

Ponikloék setlistje - már amennyire jó a memóriám - kb. egy számmal különbözött az őszi, JuGyu Klubos koncertétől. Az akkori 22 fős közönség viszont megháromszorozódott. Ennek következtében mindenki álldogált/szorongott a "tánctéren". Talán 3-4 ember próbálkozott lötyögéssel. Amúgy minden szép és jó és hibátlan volt, csak szerintem a zenekarnak se volt helye. Legalábbis néha úgy tűnt, hogy a basszeros sem nagyon tudta, hogy kellene állnia, hogy jó legyen. Mondom én, hogy kicsi volt az egész. Majdnem lefordultam a székről a röhögéstől, amikor Imre az utolsó számot Kőváry Zolinak ajánlotta: Nélkülem nem működsz. Ráadás nem volt, hiába tapsoltunk, illetve hiába kiabált a távolabb ülő, rendkívül kulturált társaság... Azért a szokásos arcok betámadták őket némi dedikált szuvenírért. (Pl. a srác, akit múltkor hiányoltam Neo-ról. Hm, úgy tűnik, hogy két és fél alatt megtanultam, hogy kik vannak ott minden koncerten. Viszont hiányzott legalább két zeneőrült. Vajon nem értek rá, vagy még nálam is tájékozatlanabbak? Persze, kit érdekel...)

Még egy bő húsz percet maradtam ezután a helyszínen. Mellettem panaszkodtak, hogy milyen szar zenéket nyomnak, hát nem tudom, nekem valahogy nincs bajom sem a Blurrel, sem a Smiths-szel... Szóval nem emiatt távoztam, és talán nem is azért, mert álmos lettem volna (ami azt illeti, közben egészen felélénkültem), egyszerűen csak... mennem kellett. Úgyhogy kikértem a kabátomat, küldtem a fejembe egy kis Metricet, és hazasétáltam. Azért tök jó, hogy egyre több ehhez hasonló eseményen futok össze a filmes tanáraimmal. :)

Ihlettelen, ezért rövid-zenés

Nem értem, miért kell a vámpíros vég (remélem, most felcsigáztam az idetévedő molyokat és jól meghallgatják/megszeretik :D), de ez a videó ettől függetlenül is gyönyörű. Emlékeztet bizonyos állapotaimra. (Szerencsére ritkán kerülök így a nép elé.) És a "frufrum" is most pont ekkora. Persze a fekete körömlakk nem jellemző. (Más se, szóval ezt most nem tudom miért írtam.) Mellesleg csodálatosak a kalapok, amik 1:05-nél láthatóak. Kedvenc forma, bár azt hiszem, nekem csak a keskeny karimájú áll jól. (De azt is tudjátok, hogy sosem ilyen alapon választok fejfedőt. :D)

Egyébként a dal is szép.

Ui. vagy mi: van egy fejben megírt szorgalmi időszak kezdő összefoglalásom, meg egy elmentett, ámde ritka rossz filmajánlóm, majd lesz valami belőle egyszer csak. Vagy nem. Közben létre kellene már hoznom életem minimum 20 oldalas mérföldkövének a vázlatát. Ehhez el kellene olvasnom egy kisebb rakás könyvet. Meg még többet passzióból. Film nézhetnékem is van. A zenehallgatásban most megrekedtem, jobban kielégít, ha eldalolászok magamban, de van rá esély, hogy találok hamarosan egy hatszázadik kedvencet és visszatér a lelkesedés. Múzeumba is tervezek menni, legalább két kiállítás van, ami érdekel (további kultúrprogramok kapásból kiesnek financiális okok miatt a látószögemből...). Csak kellene regisztrálni tumblr-re is, mert miért pont én ne, de mivel konkrét felhasználási indokot nem tudok rá (értitek, szóval hogy fogalmam sincs, miért van rá égető szükségem, és hogy mi a francra fogom használni; de remek agybutító dolog lesz szép dizájnt csinálni neki... pl.), ezért megvárom, hogy twitter-pajtos @zakkantanett is eléggé unatkozzon ahhoz, hogy együtt betörjünk. :D
Jé, látjátok, visszatértem régi szenvedélyemhez, a zárójelekhez! :D Szerintem látszik, hogy két napja átlagember módjára kelek, és ha valami csoda folytán bejutok a reneszánszos kurzusra, akkor egy héten már háromszor kell majd korán kelnem, kétszer 7 előtt és az borzalmas lesz... nektek, mert hogy kedvenc Orsitokból kb. nem marad majd semmi. Viszont akkor gondolatai se nagyon lesznek és az baromi jót fog neki tenni: mint egy nyaralás mondjuk. Ó, és a következő egy hétben produkálnom kellene valami cikket is "nemzet(i)" témakörben. Örülök neki, hogy ilyenkor kijön, hogy tényleg nem tudok írni, mert ha tudnék, akkor nem akadnék fent olyan apróságokon, hogy miről is írjak... Nekem miért nem osztottak kreativitást?
Ó, jöjj múzsám, hol a túróban vagy már?


Uui.: Emberek, nem kellene egy halvány pöttyet jobban odafigyelni a dolgaitokra, ha már kultúrközpontban éltek? Legalább tavaly ellenőriztethettetek volna mindent... Persze, nekem mindegy.