Sokadik semmitmondó bejegyzés

Nos, így három héttel később már nem vagyok annyira elégedett a döntéseimmel, főleg azokkal, amik az időbeosztásomra és a hatékonyságomra vonatkoznak.
Hogyan kell koncentrálni? Valaki szedje már össze a gondolataimat!

Note to self: újra el kell kezdenem papíralapú naplót vezetnem, mert tele van a fejem.

Néha / Don't be stupid

“Sometimes, I feel the past and the future pressing so hard on either side that there’s no room for the present at all.”

Evelyn Waugh

Néha én is pont így érzem, ahogy az idézet mondja, csak nem tudom, mit tehetnék még, hogy elinduljon minden, aminek el kell indulnia. Annyi bizonyos, hogy a bátortalanság miatti halogatásról le kell szoknom.

De most tényleg, mitől félek? Meg mire várok? Maguktól nem változnak a dolgok.

25+

A változatosság kedvéért tegnap is buszon töltöttem három és fél órát, így volt időm gondolkodni megint, mert ugye gondolkodni szeretünk nagyon. Persze olvastam is, de az most mindegy.
A lényeg, hogy már egy hete az új negyedévszázadomat taposom, és az eddig döntéseimmel mind megvagyok elégedve. (Azzal mondjuk nem, hogy ma se tudtam felkelni 8-kor, de ezen még dolgozok.)
Kedden megtettem a lépést, amitől egyelőre jobban alszok és elvileg időm is van befejezni a szakdolgozatomat (ne, ne kérdezzétek meg, mennyit haladtam azóta vele), azóta pedig a lelkivilágomat meg a környezetemet tettem rendbe. Komolyan, még most is virágillata van a szobámnak. De nem csak a szobámban jó érzés lenni, hanem a bőrömben is. Kipihent vagyok, nyugodt vagyok, tiszta a fejem.
Éppen csak a koncert óta képtelen vagyok Reptile Youth-on kívül bármi mást hallgatni.

Can we make it?

I don't know, let's try.

If we don't try,

We'll never know.

Ezt is túléltük

Egyszerűbb és zökkenőmentesebb volt, mint remélem.
És hiába nem kértem ajándékot, csodálatra méltó apróságok kísértek éjféltől éjfélig.