Ahogy ígértem

...jó hírekkel jövök.

Költöztem, van legalább egy opcióm az önfenntartásra, tele vagyok ötletekkel és új kihívásokra vállalkozom. Éppen csak teljesen ki vagyok merülve. (De az most teljesen mindegy, hogy a szervezetem mennyire tiltakozik minden ellen. A teljes shut down magyarázata mondjuk érdekelne. Whatevs.) Artúrt is magamhoz vettem (nem tudom, hogy miatta, vagy inkább miattam, de tény, hogy mindig egyszerűbb minden, ha valami mást kell magam elé helyezni a törődési sorrendben), úgyhogy négyen foglaltunk el egy elég tágas lakást. Artúr épp az egyik kedvenc helyén, a kis szekrény alsó polcán nyikorog horkol, ficka alszik, hiszen holnap munka, Scottie pedig annak ellenére nincs itthon, hogy holnap munka. Nem, rám ez nem érvényes. Ők meg két végletet képviselnek, így igen érdekes látni, hogy én a skálán hogy mozgok éppen. Perpill nagyon szeretem, amikor megtarthatom a csendes privát szférám.

Azt mondjuk nem állítanám, hogy az életminőségem sok százalékkal javult volna, de talán most sikerült egy kis állóvízbe huppanni. Másra pedig egyelőre nincs is szükségem.