Őszi molyságok

A sok változás ellenére a szeptember sem maradt el molyok nélkül. Két hivatalos meg sok nem hivatalos találkozón vehettem részt, és még mindig nagyon kedvelem őket. Kettejükkel ráadásul viszonylag közelebbről is megismerkedtem, aminek nagyon örülök.
Először Fickával találkoztam, rögtön költözés után, hiszen ő is Pécsen tanul. Vele azóta is viszonylag rendszeresen összefutunk, általában koncerteken (erről még később úgyis lesz szó, valószínűleg másik bejegyzésben). Vele gyorsan meg is szerveztük az első "kísérleti" pécsi molytalálkozót. Ám, az előtt egy héttel Pesten találkoztam a népekkel.
Az egész úgy indult, hogy Patríciával szerettem volna mindenképpen találkozni, amíg itthon van, mert pont akkor jött haza Angliából a nyáron, amikor mi kint voltunk. Először 4-ére terveztük a Pestre menetelt, de mivel sok mindenkivel szerettem volna találkozni, és egy csomóan lemondták az estét, így szépen kértem a kolleginát, hogy csússzunk egy hetet. (Így Mesivel is össze tudtunk szervezni egy "búcsúkoncertet".)

10-én nagyon rossz idő volt. Szakadó esőben vonatoztam fel (a Pécs-Pest IC-n eléggé olyan érzéseim támadtak, mint a Cambridge-London vasúti szakaszon :)) a Keletibe. Szerencsére a találkozó az Aréna Plázába volt megbeszélve, így csak egy jó öt percem volt elázni. Mikor megérkeztem 20 perc késéssel (megjegyzem, a vonat hibája volt), már szinte mindenki ott volt. Izolda már messziről integetett, és rossz hírekkel, ám pozitív életszemlélettel üdvözölt. A mellette ülő lány személyében (végre valahára) Patríciát ismerhettem meg. Persze ott volt még Batus & Szörpi is, akikkel már harmadjára találkoztam, illetve Nita, akivel szintén csak most először. A másik nagyon jó dolog, hogy kicsivel később befutott Juci is a családjával, így végre őt is megismerhettem, illetve láthattam gyönyörű gyermekeit, és testközelből megtapasztalhattam, hogy a kisfia milyen okos és érdeklődő. :) Sajnos bő egy óra után mindenkinek indulnia kellett, pedig Patríciával is alig tudtunk csak pár szót váltani. De abban egyet értettünk, hogy lesz még folytatás. Negyvenkettő már jóval azután telefonált, hogy mindenki szétszóródott, de én (plusz Mesi, aki időközben felszedett engem a plázában) bevártam, ha már vette a fáradtságot, hogy egész napos suli után szakadó esőben megkeressen. Vele eredetileg az volt a terv, hogy másnap délelőtt nyakunkba vesszük a várost, illetve egészen konkrétan egy bizonyos boltot, de ezt még időben lemondtam, és több okból is jól tettem, és utólag is így gondolom. Tőle viszont nem a plázában, hanem a Dürer-kertben vettem érzékeny búcsút. Sajnos csak igen kis szeletben fedi egymást az ízlésünk. :)

A változatosság kedvéért 18-án is hűvös volt, és csak a gyülekező időpontjában nem esett az eső. PuPilla érkezett elsőnek, én másodiknak, Zakkant harmadiknak, Ficka negyediknek, végül pedig befutott Painperduu is. Mivel, mint említettem, nem volt éppen piknikhez való idő, egy cukrászdát támadtunk be a belvárosban. Szerencsére nem emlékszem a nevére, így csak annyit tudok mondani, hogy többet nem szeretnék visszamenni. Na jó, esetleg még megkóstolnám a fagyijukat. De a sütijük... Brr. (A kedvenc helyi cukrászdám megtalálása azóta is folyamatban van.) A lányok egy rakás könyvet cseréltek egymás között, így volt nagy öröm, amikor mindenki kirakta az asztalra, amit hozott. (Később csatlakozott Zakkant "félmoly" barátnője, Gomboca is.)
Eleinte persze főleg könyves és molyos témákról beszélgettünk főleg, de később ledőltek a fogorvosi és egyéb perverz tabuk, csak úgy dőltünk a röhögéstől, amit a pletykák és a szóviccek okoztak! Lényeg a lényeg, nem csak kellemes, de egyenesen szórakoztató volt az a 3-4 óra, amit a csajokkal töltöttünk. Alig várom a folytatást!

A moly legyen veletek. ;)