péntek, december 31, 2010

Nem ez volt megbeszélve

Szabadkozhatnék, de nem fogok. De meg fogtok kapni minden beígért bejegyzést, sőt. Az összegzésre még nem vagyok kész, hiszen hátra van még egy nap, pontosabban még 21 és fél óra az évből. (Viszont hosszú lesz, úgy érzem.)
Azt se tudom már, mit szerettem volna ide írni, mikor megnyitottam a bloggert, de olyan heves világutálat tört rám közben, hogy talán jobb is, hogy kihagyom. Egy pillanatra emberutálatom és önutálatom is előtört, de mivel szinte azonnal jöttek a kedves emberek, hogy don't worry, megnyugodtam.

¤

Néha egyenesen várom a pillanatot, amikor három bőröndnyi cuccal lepakolok Londonban. Meg fog történni, tudom. Elkerülhetetlen. Nem azért, mert itthon nem jó. Mert jó, persze. Pláne most, hiszen Pécsen nagyon jó sorom van egyébként. De ott jobb. Ott élhetem tovább a mesevilágomat, ott az agyam az átlagos időnek csak a töredékében foglalkozik felesleges dolgokkal. (Tudjátok, az olyan dolgokkal, amik csak rombolnak, ezért kár, nagyon kár.) Ott nem érdekel semmi, nem frusztrál semmi. Ott csak élek, éldegélek, és teljesen a sajátomnak érzem.
Hogy mikor jutok el oda? Nem lehet tudni. Hogy meddig leszek ott? Azt majd az élet eldönti.

Csak történjen már valami.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése