Csak egy kis vasárnap esti levezetés

Valahogy azt kellene megtanulnom, hogy egyszerre egy dolgot csináljak, és mindig csak és kizárólag arra koncentráljak, amit éppen csinálok, ne arra a másik négy dologra, amit még muszáj lenne, és ne arra a másik hatra, amit pedig szeretnék.

Arra jöttem rá, hogy ugye az egyetemi szakjaim és a kapott munkáim néha eléggé véletlenszerűen sikerültek, legalábbis az eredeti szándékaim mindig módosultak, de tulajdonképpen nem bánom egyiket sem, mert elég hasznos pluszt adtak. Most éppen azt tanulom, hogy hogyan legyek határozottabb, és hogyan álljak ki magamért normális módon. Tetszik.
Szerintem jobb ember vagyok, mint öt éve.

Tényleg, valamelyik nap véletlenül az e-mail fiókomban a legrégebbi leveleimet kezdtem el nézegetni, és beleolvastam pár darabba: szabályosan rosszul lettem magamtól. Én komolyan nem értem, hogy tudtatok velem szóba állni. De köszönöm.

Steal

Oké, átgondolva a dolgot, a csoporttársi visszajelzáseket is figyelembe véve, az van, hogy csak fáradt vagyok. De olyan iszonyatosan nagyon, amin csak két dolog segíthet, viszont mindkettőre szükség is van a megoldáshoz. Mondjuk nem tudom, honnan kell motivációt venni. A nyugalomra még csak-csak akad egy-két tippem.

Mindenesetre egy régi filozófiát ki kellene törölni az agyamból; már nagyon unom:

Well

Az önuralom az egy nehéz dolog, de nem lehetetlen.

Vagy csak eljutottam a fáradtságnak egy igen magas szintjére.

Inspiráczió czéljából

Hogy miért nem írókat és rendezőket helyezek el ide? Tsak.

Akkor most térjünk észhez

Kezd elegem lenni magamból, és kezdem elérni azt a pontot, amikor másoknak is elege lesz belőlem.
Igaza van Aranyfácánnak, túl sokat gondolkodom hülyeségeken, mikor sokkal hasznosabban is eltölthetném ezt az időt, illetve abban is igaza van, hogy szedjem már össze magam.
Igazából semmi sem rossz most, de mivel ez félelmetes, nyilván vágni kell kicsit a fát magam alatt, hogy megnyugodjon a lelkivilágom "mondtam én, hogy szar vagyok" alapon. Idióta.

Végre igazán kitalálhatnám magam. Meg aludhatnék és ehetnék rendesen. Meg kéne egy jó időbeosztás, tiszta fej, ésatöbbiésatöbbi. Meg utálom, hogy bezárom saját magam. Beszélnék még, mert szeretek beszélni, de nem tudom követni a saját gondolataimat sem mostanában. A lényeg, hogy szeretnék az lenni, aki tényleg vagyok.
Már a szentimentális, hülye bölcsész(?) bloggeren túl.

PS.: Igazából már kitaláltam magam, csak a gyáva nyúl esete forog fenn.

Kérdések éjjelre

Tudom, hogy hülye vagyok, de vajon mennyire?
Miért vagyok képtelen bízni magamban?
Miért van máris november?