Akkor most térjünk észhez

Kezd elegem lenni magamból, és kezdem elérni azt a pontot, amikor másoknak is elege lesz belőlem.
Igaza van Aranyfácánnak, túl sokat gondolkodom hülyeségeken, mikor sokkal hasznosabban is eltölthetném ezt az időt, illetve abban is igaza van, hogy szedjem már össze magam.
Igazából semmi sem rossz most, de mivel ez félelmetes, nyilván vágni kell kicsit a fát magam alatt, hogy megnyugodjon a lelkivilágom "mondtam én, hogy szar vagyok" alapon. Idióta.

Végre igazán kitalálhatnám magam. Meg aludhatnék és ehetnék rendesen. Meg kéne egy jó időbeosztás, tiszta fej, ésatöbbiésatöbbi. Meg utálom, hogy bezárom saját magam. Beszélnék még, mert szeretek beszélni, de nem tudom követni a saját gondolataimat sem mostanában. A lényeg, hogy szeretnék az lenni, aki tényleg vagyok.
Már a szentimentális, hülye bölcsész(?) bloggeren túl.

PS.: Igazából már kitaláltam magam, csak a gyáva nyúl esete forog fenn.