Látszik, hogy hajnalban írtam az első bejegyzést, mert azóta egy rakás dolog eszembe jutott, amit kihagytam (és persze újra elfelejtettem nagy részüket). Nem akartam azon az íráson szerkeszteni, mivel így is 3 és fél A/4-es oldalra rúg a terjedelem, ezért ide fogom bepötyögni a maradékot.
Rögtön kezdem az utolsó este egyik élményével: ártatlanul rövid szöveges üzenetet küldtem a két színpaddal arrébb fagyoskodó kolleginának, miközben egy kedves fiatalember felém fordult és szépen, artikuláltan megkérdezte:
- Szia! Kérsz kábítószert?
Azt hiszem Orsikának elég wtf? feje lehetett, mert a srác csak megrántotta a vállát és visszafordult a színpad felé.
Egyébként már az első napon Reni kijelentette, hogy márpedig ő igenis fog guitar hero-zni, én pedig mikrofont ragadok és karaokézok. Természetesen bólintottam (és komolyan is gondoltam), de ahogy az lenni szokott, egyik sem történt meg. Azt hiszem nem tudunk annyit inni, de ezen majd még dolgozunk a következő alkalommal. Egyébként Ő állítja, hogy az én bizonytalanságom tartotta vissza, pedig én támogattam volna teljesen. Hogy én miért nem énekeltem? Összetett dolog: egyrészt a tömegtől még mindig félek, másrészt csak egyszer, csak egyetlen dalt lettem volna hajlandó, amihez kellett volna egyfajta tökéletes időzítés. Persze még csak azt se néztem meg, hogy az a dal megvolt-e a listában... (Aki kitalálja, hogy melyik ez remek sláger, azt meghívom valamire! :D) Bár félelemre semmi okunk nem lett volna, azok után, hogy az a két(?) lány meggyalázta azt a Depeche Mode számot...
Erről jut eszembe: holdugató verseny most akkor volt vagy sem? Csak mi nem találkoztunk vele?
Mindegy, legalább buliztunk egyet, úgy isten igazából. Sokáig kérdéses volt eme képességem léte, de rájöttem a titok nyitjára: az a lényeg, hogy a társaságod ne csináljon úgy, mint egy darab fa, akit abszolút nem hat meg a zene.
Nem emlékszem, mit írtam az előzőekben a Kaukázusról, de legfeljebb ismétlem magam (amúgy is szokásom). Szóval pozitívan csalódtam. Úgy vagyok velük, mint a 30y-nal: CD-ről, meg rádióban jó, jó, érzem, hogy ez akár valami is lehetne, de valami hiányzik mégis. Aztán koncerten meg hanyatt vág a hatás és nem győzöm összeszedni az állam. Ezt ennél bővebben nem tudom kifejteni, a lényeg, hogy olyankor vallásos áhítattal tudok felnézni rájuk. :)
folyt.köv. (i think...)
Rögtön kezdem az utolsó este egyik élményével: ártatlanul rövid szöveges üzenetet küldtem a két színpaddal arrébb fagyoskodó kolleginának, miközben egy kedves fiatalember felém fordult és szépen, artikuláltan megkérdezte:
- Szia! Kérsz kábítószert?
Azt hiszem Orsikának elég wtf? feje lehetett, mert a srác csak megrántotta a vállát és visszafordult a színpad felé.
Egyébként már az első napon Reni kijelentette, hogy márpedig ő igenis fog guitar hero-zni, én pedig mikrofont ragadok és karaokézok. Természetesen bólintottam (és komolyan is gondoltam), de ahogy az lenni szokott, egyik sem történt meg. Azt hiszem nem tudunk annyit inni, de ezen majd még dolgozunk a következő alkalommal. Egyébként Ő állítja, hogy az én bizonytalanságom tartotta vissza, pedig én támogattam volna teljesen. Hogy én miért nem énekeltem? Összetett dolog: egyrészt a tömegtől még mindig félek, másrészt csak egyszer, csak egyetlen dalt lettem volna hajlandó, amihez kellett volna egyfajta tökéletes időzítés. Persze még csak azt se néztem meg, hogy az a dal megvolt-e a listában... (Aki kitalálja, hogy melyik ez remek sláger, azt meghívom valamire! :D) Bár félelemre semmi okunk nem lett volna, azok után, hogy az a két(?) lány meggyalázta azt a Depeche Mode számot...
Erről jut eszembe: holdugató verseny most akkor volt vagy sem? Csak mi nem találkoztunk vele?
Mindegy, legalább buliztunk egyet, úgy isten igazából. Sokáig kérdéses volt eme képességem léte, de rájöttem a titok nyitjára: az a lényeg, hogy a társaságod ne csináljon úgy, mint egy darab fa, akit abszolút nem hat meg a zene.
Nem emlékszem, mit írtam az előzőekben a Kaukázusról, de legfeljebb ismétlem magam (amúgy is szokásom). Szóval pozitívan csalódtam. Úgy vagyok velük, mint a 30y-nal: CD-ről, meg rádióban jó, jó, érzem, hogy ez akár valami is lehetne, de valami hiányzik mégis. Aztán koncerten meg hanyatt vág a hatás és nem győzöm összeszedni az állam. Ezt ennél bővebben nem tudom kifejteni, a lényeg, hogy olyankor vallásos áhítattal tudok felnézni rájuk. :)
folyt.köv. (i think...)
Írok ha írhatok:
VálaszTörlésElég sok volt a fehér por és a vitzes dohány árus. Az előbbit Kispál közepén tapasztaltam, az utóbbit máshol.
Mert ez kell az alternatív fiataloknak. -_-
Eleve nem értem az embereket, de akkor úgy ott és abban a pillanatban még annyira sem voltam rá vevő, mint egyébként.
VálaszTörlésSzerencsére a tekintetemből olvasni lehetett.