Az egy héttel ezelőtti szombat reggel korán keltem. Na nem azért, mert éppen Pestre készültem, hanem mert azelőtt bekísértem anyut és mamámat Kecskemétre, karácsonyi bevásárolni. Mivel alig voltam otthon fél napot, ezért nem volt időm semmire, hát feladtam a vezetés élményét, és bevackoltam magam a kocsi hátsó ülésére, természetesen cipőpucoló készlettel és hasonlókkal. Az utat szótlanul ültem végig, de azért figyeltem női felmenőim párbeszédére.
- Jaj, ma este még lesznek a kiscsillagok is, el ne felejtsem nézni!
- Ti is nézitek? Én is szoktam. Szeretem nézni.
- Aha, én is szeretem. Főleg amikor a jó kis kedvenc zenéimet éneklik.
- Én nem szeretem, amikor nem magyarul énekelnek.
- Nekem mindegy. Sőt, még jobban is szeretem, ha nem magyar, pláne, hogy eleve úgy ismerem őket, és akkor nem is hiányzik.
- Nekem márpedig hiányzik. Nekem fontos a szöveg, szeretem érteni.
- Engem nem érdekel, kifejezetten tud zavarni. Nekem csak a zene fontos, a jó kis lüktető zene.
- Hát nem tudom... Amúgy kinek szurkolsz, ki jusson be a döntőbe?
- Igazából mind másért jó, már ezen a szinten sosem tudok választani. Mindegyik nagyon ügyes.
- Hallottad, hogy megvádolták az egyiket, hogy azért sírt, hogy manipulálja a közönséget?
- Jaj már, olyan gonosz emberek vannak. Nem tudom miért kell irigységükben ilyen aljasságokat terjeszteni. Nem igaz, hogy nincs jobb dolguk. Az egy nagyon nehéz pillanat volt neki, meg a dalhoz is rengeteg érzelem fűződik...
- Igen, a mondjadmár, Kaszás...
- Kaszás Attila, igen.
- Igen, szóval én nem is tudtam, hogy az az Eszenyi Enikővel élt. Csak mikor a megasztárba' is....
- Ó, pedig az már régen volt, és elég sokáig is éltek együtt.
- Jó, hát én sosem tudtam az ilyeneket... És mit szólsz a sánta fiúhoz? Szerintem nagyon ügyes, én neki drukkolok, a beteg lába miatt is.
- Nekem is tetszik, amit csinál, de elég hamar elszaladt vele is a ló. Nem bírom az ilyen embereket, akik nem tudják megbecsülni azt, amijük van. Amint a figyelem középpontjába került, rögtön elhagyta a barátnőjét azzal, hogy "nem lesz rá ideje". Hagyjuk már, akkor fene nagy szerelem volt ez is. Csak azért meg... áhh! Mindegy is.
- Nem tudom. Mondjuk én unalmamban bevallom, még azt a hülye Benkőt is nézem.
- De ő nem is olyan hülye, ebben a műsorban legalább látszott, hogy magánemberként normális is tud lenni....
- Jaj, ma este még lesznek a kiscsillagok is, el ne felejtsem nézni!
- Ti is nézitek? Én is szoktam. Szeretem nézni.
- Aha, én is szeretem. Főleg amikor a jó kis kedvenc zenéimet éneklik.
- Én nem szeretem, amikor nem magyarul énekelnek.
- Nekem mindegy. Sőt, még jobban is szeretem, ha nem magyar, pláne, hogy eleve úgy ismerem őket, és akkor nem is hiányzik.
- Nekem márpedig hiányzik. Nekem fontos a szöveg, szeretem érteni.
- Engem nem érdekel, kifejezetten tud zavarni. Nekem csak a zene fontos, a jó kis lüktető zene.
- Hát nem tudom... Amúgy kinek szurkolsz, ki jusson be a döntőbe?
- Igazából mind másért jó, már ezen a szinten sosem tudok választani. Mindegyik nagyon ügyes.
- Hallottad, hogy megvádolták az egyiket, hogy azért sírt, hogy manipulálja a közönséget?
- Jaj már, olyan gonosz emberek vannak. Nem tudom miért kell irigységükben ilyen aljasságokat terjeszteni. Nem igaz, hogy nincs jobb dolguk. Az egy nagyon nehéz pillanat volt neki, meg a dalhoz is rengeteg érzelem fűződik...
- Igen, a mondjadmár, Kaszás...
- Kaszás Attila, igen.
- Igen, szóval én nem is tudtam, hogy az az Eszenyi Enikővel élt. Csak mikor a megasztárba' is....
- Ó, pedig az már régen volt, és elég sokáig is éltek együtt.
- Jó, hát én sosem tudtam az ilyeneket... És mit szólsz a sánta fiúhoz? Szerintem nagyon ügyes, én neki drukkolok, a beteg lába miatt is.
- Nekem is tetszik, amit csinál, de elég hamar elszaladt vele is a ló. Nem bírom az ilyen embereket, akik nem tudják megbecsülni azt, amijük van. Amint a figyelem középpontjába került, rögtön elhagyta a barátnőjét azzal, hogy "nem lesz rá ideje". Hagyjuk már, akkor fene nagy szerelem volt ez is. Csak azért meg... áhh! Mindegy is.
- Nem tudom. Mondjuk én unalmamban bevallom, még azt a hülye Benkőt is nézem.
- De ő nem is olyan hülye, ebben a műsorban legalább látszott, hogy magánemberként normális is tud lenni....
Ui.: Ezek szerint benne van a génjeimben, hogy csak a szövegük miatt képes vagyok beleszeretni egy-egy dalba. (Meg amúgy is tiszta anyu vagyok. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése