Fiatal képzőművészek pécsi kiállítása(i)

Európa Kulturális Fővárosa számtalan képzőművészeti kiállításnak ad helyet/teret, melyekből az elmúlt pár hétben kettőt sikerült megnéznem Ficka és "anonymus" társaságában. A pénteken lezárult, lengyel Engedetlenekről, amely kisebb tiltakozást váltott ki, most nem szeretnék írni, de annyit azért megjegyeznék, hogy különösebben egyikünket sem érintette meg. Ám a másik, a nemzetközi utazó kiállítás mindhármunkat lenyűgözött.

katt a hivatalos weboldalért

A "Fiatal Európai Alkotók - Kortárs Művészeti Utazó Biennálé" nyolc ország tíz-tíz művészének alkotásait vonultatja fel. A kiállítás egyik célja, hogy megvizsgálja, mennyiben különböznek, mennyiben gondolkodnak másként egy adott generáció különböző kultúrákban felnőtt tagjai. A kiállítson rengeteg műfaj képviseli magát a grafikától kezdve a videóinstalláción át fotográfiáig.
A pécsi kiállítás különlegességét a helyszín adta: érdekes volt megfigyelni, hogyan simul bele a kortárs művészet az egykori rendelőintézet falai közé. Helyenként láthattuk, ahogy erre direkt rá is játszottak a szervezők: több kiállítási tárgy is úgy volt beállítva, mintha helyben készültek volna - erre a képről a falra lecsorgó festék, vagy a padlócsempére is bőven jutó arany spray utalt -, illetve az eredeti berendezésen néhol fellehető egy-egy apróbb utalás, hogy az adott "terem" melyik országhoz kapcsolódik.
Az egész kiállítás hatalmas, egy egész szintet betöltött az elhagyatott SZTK-ban. Mi másfél órán át barangoltunk a termek között, de sokkal több időt is el lehetett volna tölteni, annyira érdekesek voltak a művek. Emiatt viszont most csak a legemlékezetesebb darabokat szeretném megmutatni, de a többiből is tudtok szemezgetni a hivatalos honlapon.

Rögtön a bejáratnál egy rakás bebetonozott orosz könyv fogadott minket, Hubler János Mihály szobra, ami nem mellesleg a program egyik nagydíját is elnyerte 2009-ben.

Egyik személyes kedvencem az a nem egészen két perces videó volt, melyben a spanyol Gabriel Pericas a híres Botticelli képet, Vénusz születését értelmezi újra, illetve egyszerűsíti le.

Az egyik legijesztőbb Budha Tamás csendélete volt az üdítőitalok színezőanyagaival, vagy legalábbis valamivel, ami azokat volt hivatott képviselni.

A pozsonyi Marcel Malis festménye is eléggé hatásosnak bizonyult a maga többféle értelmezhetőségével.

Másik kedvencem egy "Stamp Chair" volt, a székelyudvarhelyi Csiki Emese munkája. Ha a látogató ráült, konkrétan pecsétet is nyomott. Egy tipikus lila kört, benne két szóval: "Almost nothing".

A végére jöjjön az egyik legjátékosabb, legkedvesebb, amit láttunk. Az olasz Marta Colombi kifeszített papírra lyuggatott mintákat, és ezekből hímzett ki bizonyos részeket.

Kár, hogy írásban lehetetlen visszaadni a kiállítás és az egyes műtárgyak hangulatát. Akit érdekel, tényleg lapozgasson a program honlapjának galériájában, mert számtalan érdekes, kedves, elgondolkodtató, esetleg konkrétan földhöz csapó ötlettel szembesülhet. Nagy szívfájdalmam, hogy ezek a művek Pécsen ma voltak utoljára láthatók, holnap elkezdik szétszedni a tárlatot, és lassan elkezd visszafelé utazni a program, először Salzburgba. Tehát, aki elég elvetemült, az még utolérheti, a többieknek marad a böngészés.

A Meztelen Juliet

A világhírű angol író, kritikus és forgatókönyvíró, Nick Hornby hatodik regénye 2009 őszén jelent meg az Európa Könyvkiadónál, nem sokkal a világpremier után. Hornby már első kiadott munkájával, az 1992-ben megjelent Focilázzal is nagy népszerűségre tett szert, amit rögtön két, a mai napig is rendkívül közkedvelt regény követett, a Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról. Az említett köteteket azóta meg is filmesítették (a Focilázat kétszer is), amik szintén szép sikert arattak a nézők körében. Hornby írásait számos kitüntetéssel is elismerték, 2003-ban egyenesen írótársai ítélték neki oda a London Award elnevezésű díjat.

A Meztelen Juliet témájában és hangulatában a Pop, csajok, satöbbihez áll a legközelebb, hiszen hangsúlyos szerepet kap benne a zene iránti rajongás. De ahogy a többi regényében is, Hornby itt is előszeretettel boncolgat olyan problémákat, mint az elvesztegetett élettől való félelem, vagy a tönkre ment párkapcsolat.
A regény központjában egy, még a ’80-as években visszavonult amerikai zenész, Tucker Crowe áll, és egy középkorú angol pár: Duncan a világ legnagyobb Crowe-rajongójának tartja magát, Annie pedig, bár ő is szereti a zenét, megveti Duncan fanatizmusát. A hétköznapi helyzetet, amiben egy hosszú kapcsolat felbomlik, egy szinte banális fordulat zavarja, vagy inkább támogatja meg: Annie elkezd levelezni egy idegennel, aki azt állítja, hogy ő Tucker Crowe. A cselekmény innentől kezdve elég kiszámítható mederben folyik tovább, mégis működik: az olvasó úgy érzi, hogy igen, mindennek pontosan így kell történnie.
Ebben az írásában sem mutat Hornby semmi olyat, amit eddig ne láttunk volna tőle, akár már az első regényében is: továbbra is elemzi az emberi kapcsolatokat, és a velük járó etikai problémákat, de nem próbál igazságot tenni, nem próbálja meg „megmondani a tutit”. Hősei mindennapiak: egyáltalán nem jók, pláne nem tökéletesek, mégsem tudjuk őket elítélni, hiszen ugyanazokba a hibákba esnek bele, mint mi mindannyian. A kishitűségből fakadó cselekvésképtelenség, vagy a megmagyarázhatatlan, minden mást tönkre tevő rajongás most egyre megy. Ráadásul még csak meg sem próbálja őket megváltani: lehetőséget ad szereplőinek, de arról már nem ő dönt, hogy azok élnek-e vele.
Újabb témakánt azonban most behozza a rajongást, egészen pontosan az internetes rajongói közösségek kérdését. Megkérdőjelezi ezeknek a fanatikusoknak a már-már agresszivitásba forduló tévedhetetlenségét, ráadásul egy ügyes csavarral bemutatja a tevékenységüket a rajongás tárgyának szemszögéből. Hogyan lehet az, hogy a rajongók többet tudnak a művészről, mint maga a művész? Hogyan lehet az, hogy ezt magával a művésszel is megpróbálják elhitetni?
Hornby gyakorlatilag a szemünkbe vágja, hogy mi velünk a probléma, de mindezt olyan gördülékeny és szeretetteljes stílussal teszi, hogy még most, sokadjára sem haragszunk rá ezért, hanem éppen ellenkezőleg, még szívesen is olvassuk.

A könyv élvezeti értékét egyedül a fizikai megjelenés ronthatja. Ugyanis több helyen találhatjuk magunkat szemben helyesírási hibákkal, botrányos elválasztásokkal, sőt akár még látványos névfelcseréléssel is. Aki azonban könnyed, mégis intelligens olvasmányra vágyik, azt ne riassza vissza holmi tartalomtól független hiba.

Problémáim vannak a Google-lel

Egészen pontosan a Google Analytics-szel.
Tavaszig működött teljesen normálisan, szépen mutogatta a lekért adatokat. Utána eg kicsit elmaradtak a bejegyzéseim időhiány miatt, de még mindig azt láttam, hogy remek a látogatottságom. A nyáron azért már gyanús lett, hogy hogy ennyit csökkent a látogatóim száma, arra meg már nincs is szó, hogy az elmúlt hónapra nulla mozgást jelöl.
Márpedig, ha egyszer kapok kommenteket, ha az ismerőseim megjegyzik, hogy "ja, tényleg, olvastam a blogodon", és még a moly.hu is jegyzi, hogy csak onnan hány megtekintés érkezett, akkor miért a 100%-os semmi az elemzés eredménye?
Valaki tudja a megoldást?

5x5 - Olvasni jó!

Először is szeretném megköszönni (ezt konkrétan Csend Zenészének és Zakkantnak), hogy annak ellenére, hogy vegyes blogot vezetek, sosem hagytok ki a tematikus játékokból. :)

A mostani játék apropója egy esemény, amiről már szerintem mindenki tud, aki érdekelt a dologban: a "nyitott könyvtári napok" programsorozat részeként az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár október 9-ére szervez egy kis találkozót."Lesznek író-olvasó találkozók, könyvelhagyások, naná, és a hétvégén állandó vendégekre is számítunk majd az ország minden részéről érkező könyves bloggerek személyében." Lesz kerekasztal-beszélgetés is, amihez előre feldobták a kiinduló témákat, hogy a bloggerek gondolkodhassanak egy kicsit. Öt szóra kell öt-öt asszociációt írni.
Íme az én válaszaim:

1. olvasás - másik világ, társas magány, szárnyaló képzelet, minden lehetséges, tanulás az életről
   
2. kortárs magyar irodalom - szélsőséges, depresszív, gyakran vékony, ismeretlen zseniség, túlreklámozott értéktelenség,
   
3. e-könyv - "megfoghatatlan", praktikus, internet, zsebemben a fél világ, drága
   
4. könyves blogok - erős közösség, vegyes tematikák, több van belőlük, mint hittem, új könyvek, értelmes viták
   
5. könyvtár - minden egy helyen, palota, késedelmi díj, nehéz választás, tanulás
   

(Bocsánat, de én nem adom tovább, szerintem már járt mindenkinél, akinél kellett. :))