Holnapra el kellene olvasnom sok szép szakirodalmat, plusz szótáraznom kellene, hogy előkészüljek az idegennyelvű szakszövegolvasásra is. Közben vázlatokat kellene készítenem a leendő szakdolgozatomhoz, amiben végre látok némi perspektívát, és szereztem hozzá egy kisebb stócnyi irodalmat is.
Persze a Müzlivel kapcsolatban is kellene aktívkodni, például (jó/jobb) cikkeket írni, meg összeállítani egy tervet, hogy azoknak se álljon sokáig talonban az írásuk, akik szorgalmasabbak és ügyesebbek nálam. De már közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor érdemesnek találom a bővebb bemutatásra és reklámozásra, de persze pont most jön egy olyan hét, amikor egyetlen percem nem lesz vele foglalkozni. Sebaj, Pattira bízom majd addig a teljes irányítást, és ha szerencsések leszünk, akkor Mó is fog kapni némi szabadidőt.
Ehhez képest a hivatalos csütörtöki pihenésem után: pénteken nem csináltam semmit, szombaton nem csináltam semmit, és eddig még ma sem csináltam semmit. És éjjel nézzük az Oscar-átadót, és utána csak három órát alszunk kb., mert reggel megyünk kiselőadást tartani.
Nem tudom, hol tanultam ezt a morált, de kivételesen még csak azt sem érzem, hogy kicsúszna a lábam alól a talaj. Mert ennyi néha kell. És az utóbbi hetekben magamhoz képest egészen aktív voltam.
De azért könnyebb lenne, ha konstans normalitással állnék az életemhez. (Impossible!)
Persze a Müzlivel kapcsolatban is kellene aktívkodni, például (jó/jobb) cikkeket írni, meg összeállítani egy tervet, hogy azoknak se álljon sokáig talonban az írásuk, akik szorgalmasabbak és ügyesebbek nálam. De már közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor érdemesnek találom a bővebb bemutatásra és reklámozásra, de persze pont most jön egy olyan hét, amikor egyetlen percem nem lesz vele foglalkozni. Sebaj, Pattira bízom majd addig a teljes irányítást, és ha szerencsések leszünk, akkor Mó is fog kapni némi szabadidőt.
Ehhez képest a hivatalos csütörtöki pihenésem után: pénteken nem csináltam semmit, szombaton nem csináltam semmit, és eddig még ma sem csináltam semmit. És éjjel nézzük az Oscar-átadót, és utána csak három órát alszunk kb., mert reggel megyünk kiselőadást tartani.
Nem tudom, hol tanultam ezt a morált, de kivételesen még csak azt sem érzem, hogy kicsúszna a lábam alól a talaj. Mert ennyi néha kell. És az utóbbi hetekben magamhoz képest egészen aktív voltam.
De azért könnyebb lenne, ha konstans normalitással állnék az életemhez. (Impossible!)
good madness. tudod.
VálaszTörlés