Szoficska szerint pánikrohamom volt az imént (FYI: 04:35 van). Az a baj, hogy már azelőtt tudtam, hogy igaza van, hogy kimondta volna. Azt nem tudom, hogy miért most jött a roham, szerintem délután/kora este illett volna neki jönnie, ha már jön (akkor ugyanis egészen aktuális lett volna), de Szofi szerint átlendültem a holtponton. Lehet.
Örülök, hogy van kivel beszélgetni, és nem kellett álmából feltelefonálnom senkit.
Mondjuk én, aki gyógyszert is csak akkor eszem, ha másban semmi bizodalmam, még soha nem hívtam fel az ügyeletet, pláne nem hajnali fél 4-kor. Nem mintha meg tudtak volna nyugtatni, bár az segített, hogy a nővérke biztosított, a pulzusomnak akkor is lassabbnak kell lennie éjjel, ha nem alszok.
Anyunak igaza volt, már egy ideje jósolgatja, hogy bele fogok rokkanni a sok idegbe. De mit tehetnék? Vidáman költözzek haza, mert akkor legalább nem kell rám költeni túl sokat?
Szükségem van egy évre egy biztos, nyugodt állással (komolyan, miért nem lehettem én eladó abban a könyvesboltban, miért?), hogy közben be tudjam fejezni az egyetemet, meg tudjam írni a szakdolgozatokat. Igen, kettőt. Közben szeretnék megoldani minden mást is, lehetőleg úgy, hogy ne is menjek el innen addig.
Kell egy alap a nagy álmoknak. Anyagilag, papírilag, de főleg lelkileg.
"Know very clearly where you want to go".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése