Olyan érdekes, hányféle formája lehet a csalódásnak.
Csalódott vagyok, amikor nincs a boltban a kedvenc csokis kekszemből.
Csalódott vagyok, amikor kiszámolok mindent szépen centire, de valamin mégis változtatnom kell.
Csalódott vagyok, amikor valaki, akit szeretek, csalódott.
Csalódott vagyok, amikor napokig készülök valamire, de csak egy leheletnyit nem úgy alakul, ahogy elképzeltem és máris nem ugyanaz.
Csalódott vagyok, amikor hónapokig várok valamire, amit már az elején tudtam, hogyan szeretnék megvalósítani, és még csak esélyt se kapok, hogy úgy legyen.
Csalódott vagyok, amikor túl fáradt vagyok ahhoz, hogy bármi ellen is tegyek, ha nincs rá szükség a napi basic teendőkhöz.
És nem, az ember nem azért törődik, nem azért figyel, nem azért szeret, nem azért áll szögegyenesen a szarviharban, mert bármit is elvárna érte cserébe, de mégis... mégis csalódott vagyok, hogy soha nincs elém lökve még egy őszintétlen "kösz" vagy "bocs" sem.
Pedig hamisan aztán pláne nincsen rá szükségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése