Az elmúlt hét egyszerre volt bonyodalmas és unalmas. Ismét bebizonyosodott, hogy nekünk semmi sem jön össze könnyen, viszont mindennek oka van.
Hétfőn végre eljutottunk a könyvtárba, pontosabban csak jutottunk volna, ha nem épp aznap zárt volna be a nyári leltározásra. A szintén csalódott Renit így hazainvitáltam egy kis limonádéra ("titkos recept", hejj). Marasztaltam volna még egy filmre, de sajnos mennie kellett haza.
Estére kitaláltam, hogy be kellene menni Kecskemétre, újra beiratkozni a megyei könyvtárba. Én már másnap mentem volna, de Reni szólt, hogy jön ő is, ha eltoljuk szerdára. Ám legyen, gondoltam, és neki estem A nőnek és A haldokló állatnak, hogy befejezzem őket az új szerzeményekig.
Szerdán olyan történt velem, ami még S O H A: elaludtam. Pedig már 7 körül fent voltam egyszer, de aztán... 5 perccel a busz indulása előtt riadtam fel, még éppen időben ahhoz, hogy felhívjam a kolleginát, hogy ez nem fog menni. Nem tudom mikor volt utoljára ekkora bűntudatom. (Talán mégis...)
Lényeg, hogy még aznap üzent Mesi, hogy másnap jön hazafelé, nem akarunk-e vele találkozni bent? Lám, mindennek oka van. :)
Tehát csütörtökön bementünk. (Már 3/4 6-kor ébren voltam, persze azért még egy kicsit visszapihentem...) 11 körül már beiratkozott tag voltam (csak én, mert Reni otthonhagyta a diákigazolványát, de 2 héten belül pótoljuk), és a könyveket is kiválogattuk, mire Mesi befutott a könytár első emeletére (utána még neki kellett volna valami jó kis szaxofonos CD, de hirtelen nem talált a zenei gyűjteményben). Volt nagy ölelés - már amennyire a könyvkupac engedte.
Ja igen, amiket hoztunk: Amerika psycho; Akiért a harang szól; Boleyn Anna titkos naplója; Egy tenyér, ha csattan; Meggyőző érvek; Törékeny holmik. Gyorsan végigmegyünk rajta mindketten, majd jön a csere. Legalábbis ez a terv. (Mondjuk megtanulhatnám már végre, hogy a tervek csak az első 20 évemben jöttek be, azóta kár ilyesmikkel foglalkoznom.)
A könyvtártól nem jutottunk messzire: rögtön betértünk a szemben lévő könyvesboltba, ahol hatalmas leárazások voltak, így vettem 400 HUF-ért egy Nabokovot (Pnyin professzor). Persze még végignéztünk egy antikváriumot is (félek rossz döntés volt ott hagyni azt a Keruacot, de már tényleg nagyon nem volt szabad...).
Hogy fokozzuk a nosztalgikus életérzés elemeit (szobatársak, Kecskemét, könyvtár), voltunk még az Alföldi pékségében (bevallom, sokkal jobban szerettem, amíg az előző cég üzemeltette), ücsörögtünk a főtéren, ahol megtekintettük a felújított részt is, ami szerintünk remek lett.
Apával egyszerre értünk haza, amiben az a poén, hogy ugyanonnan jöttünk, csak ő elfelejtette megkérdezni, hogy meddig vagyunk bent. Mindegy, busszal is túléltük. Rögtön el is kezdtem olvasni, de olyan fejfájás tört rám, amilyen talán még sose. Azóta is jóval lassabb ütemben haladok, mint kellene/mint szeretnék.
A tegnapi napról csak halvány emlékfoszlányaim vannak: fejfájás (új divat?) és sütisütés (nem volt fotóképes, de még a receptet sem találom megosztanivalónak; csak az volt a lényeg, hogy gyorsan össze tudjak dobni valami rágcsálnivalót, egyetlen tojás felhasználásával). Illetve még este meg akartam nézni a Milket, de gyorsan váltottam és inkább a Dan in Real Life-ot toltam be. Nekem tetszett, ajánlom.
Ma pedig... hm. Aludtam. Zenét hallgattam (The Subways, yaaaaaaaay). Ettem. Hajat mostam. 5-kor volt találkozóm a kolleginákkal, negyed 6-ra be is futottam a Csillagba. Most megtehettem, na. Voltak érdekes pillanatok, amikor Lilla is kiakadt a vendégeitől, de neki legalább van elég szája ehhez a melóhoz. Mi meg kicsit biliárdoztunk, úgysem volt rá alkalmunk az utóbbi időben. Szerveznénk az osztálytalálkozót is, de... a franc tudja.
Tartalmas nyár, igaz?
Hétfőn végre eljutottunk a könyvtárba, pontosabban csak jutottunk volna, ha nem épp aznap zárt volna be a nyári leltározásra. A szintén csalódott Renit így hazainvitáltam egy kis limonádéra ("titkos recept", hejj). Marasztaltam volna még egy filmre, de sajnos mennie kellett haza.
Estére kitaláltam, hogy be kellene menni Kecskemétre, újra beiratkozni a megyei könyvtárba. Én már másnap mentem volna, de Reni szólt, hogy jön ő is, ha eltoljuk szerdára. Ám legyen, gondoltam, és neki estem A nőnek és A haldokló állatnak, hogy befejezzem őket az új szerzeményekig.
Szerdán olyan történt velem, ami még S O H A: elaludtam. Pedig már 7 körül fent voltam egyszer, de aztán... 5 perccel a busz indulása előtt riadtam fel, még éppen időben ahhoz, hogy felhívjam a kolleginát, hogy ez nem fog menni. Nem tudom mikor volt utoljára ekkora bűntudatom. (Talán mégis...)
Lényeg, hogy még aznap üzent Mesi, hogy másnap jön hazafelé, nem akarunk-e vele találkozni bent? Lám, mindennek oka van. :)
Tehát csütörtökön bementünk. (Már 3/4 6-kor ébren voltam, persze azért még egy kicsit visszapihentem...) 11 körül már beiratkozott tag voltam (csak én, mert Reni otthonhagyta a diákigazolványát, de 2 héten belül pótoljuk), és a könyveket is kiválogattuk, mire Mesi befutott a könytár első emeletére (utána még neki kellett volna valami jó kis szaxofonos CD, de hirtelen nem talált a zenei gyűjteményben). Volt nagy ölelés - már amennyire a könyvkupac engedte.
Ja igen, amiket hoztunk: Amerika psycho; Akiért a harang szól; Boleyn Anna titkos naplója; Egy tenyér, ha csattan; Meggyőző érvek; Törékeny holmik. Gyorsan végigmegyünk rajta mindketten, majd jön a csere. Legalábbis ez a terv. (Mondjuk megtanulhatnám már végre, hogy a tervek csak az első 20 évemben jöttek be, azóta kár ilyesmikkel foglalkoznom.)
A könyvtártól nem jutottunk messzire: rögtön betértünk a szemben lévő könyvesboltba, ahol hatalmas leárazások voltak, így vettem 400 HUF-ért egy Nabokovot (Pnyin professzor). Persze még végignéztünk egy antikváriumot is (félek rossz döntés volt ott hagyni azt a Keruacot, de már tényleg nagyon nem volt szabad...).
Hogy fokozzuk a nosztalgikus életérzés elemeit (szobatársak, Kecskemét, könyvtár), voltunk még az Alföldi pékségében (bevallom, sokkal jobban szerettem, amíg az előző cég üzemeltette), ücsörögtünk a főtéren, ahol megtekintettük a felújított részt is, ami szerintünk remek lett.
Apával egyszerre értünk haza, amiben az a poén, hogy ugyanonnan jöttünk, csak ő elfelejtette megkérdezni, hogy meddig vagyunk bent. Mindegy, busszal is túléltük. Rögtön el is kezdtem olvasni, de olyan fejfájás tört rám, amilyen talán még sose. Azóta is jóval lassabb ütemben haladok, mint kellene/mint szeretnék.
A tegnapi napról csak halvány emlékfoszlányaim vannak: fejfájás (új divat?) és sütisütés (nem volt fotóképes, de még a receptet sem találom megosztanivalónak; csak az volt a lényeg, hogy gyorsan össze tudjak dobni valami rágcsálnivalót, egyetlen tojás felhasználásával). Illetve még este meg akartam nézni a Milket, de gyorsan váltottam és inkább a Dan in Real Life-ot toltam be. Nekem tetszett, ajánlom.
Ma pedig... hm. Aludtam. Zenét hallgattam (The Subways, yaaaaaaaay). Ettem. Hajat mostam. 5-kor volt találkozóm a kolleginákkal, negyed 6-ra be is futottam a Csillagba. Most megtehettem, na. Voltak érdekes pillanatok, amikor Lilla is kiakadt a vendégeitől, de neki legalább van elég szája ehhez a melóhoz. Mi meg kicsit biliárdoztunk, úgysem volt rá alkalmunk az utóbbi időben. Szerveznénk az osztálytalálkozót is, de... a franc tudja.
Tartalmas nyár, igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése