Hétfőn Dorothy elvitt moziba. Megcsodáltuk a fantasztikus Malom mozit, meg az új Harry Potter-filmre özönlő gyerekek sokaságát, majd beültünk a bűnöző bácsi történetére.
Gyönyörűen volt fényképezve, azt hiszem ez a legnagyobb pozitívuma. Bár a helyenkénti kézikamera zavart, de ez az én hibám, én vagyok nagyon tengeribeteg, amúgy jó volt az úgy oda. Tetszett, hogy olyan objektívet használtak, amely kiemelte a szereplők természetességét: látszottak a pórusok, az apró szőrszálak, de ettől is csak gyönyörűbbek voltak a képek. Röviden: vizualitás - csillagos ötös.
A cselekmény inkább csak olyan áttekintő jellegű volt, konkrétan tudatlan maradtam. Ráadásul mindenki mindenki ellen volt, sem a nyomozókat, sem a törvényenkívülieket nem éreztem egységes, összetartó csoportnak. A hangulatot bemutatták sikeresen, de még csak azt sem tudtam meg, hogy ki az a John Dillinger. Valaki aki magáénak akarta tudni a világot. Azonnal. Ettől igazán nem lettem okosabb, pláne, hogy az állandóan komor ábrázata semmilyen ambíciót nem sejtetett.
Purvis szintén rejtély: eleinte kegyetlennek tűnt, de utána mindig olyan zavart, jókisfiús volt. Talán azért volt zavart, mert Bale is érezte, hogy ez így gáz?
Marion Cotillardot alapvetően imádom, de most semmit nem érzékeltem a jelenlétéből. Szerepe szerint csak szépnek kellett volna lennie, de mivel ő (bár nagyon gyönyörű) nem klasszikus szépség, még csak ezt sem láttam hitelesnek. Tehát miért is szeretett bele Mr Dillinger?
Gyakorlatilag végig mosolyogtam a filmen, de sajnos az volt a ritkább, ha a dialógusok miatt. A nőmegléptetős jelenet akár tetszhetett is volna, ha Johnny nem fapofával mondja el a szövegét, de legalábbis a szemében látni lehetett volna valami vágyat, vagy nem is tudom. Nekem ők nem működtek együtt a vásznon. Sőt, igazából semmi sem működött, aminek nem a látványhoz lett volna köze.
De nem csalódtam. A képi világ túl jól sikerült ahhoz. Ennyi.
Gyönyörűen volt fényképezve, azt hiszem ez a legnagyobb pozitívuma. Bár a helyenkénti kézikamera zavart, de ez az én hibám, én vagyok nagyon tengeribeteg, amúgy jó volt az úgy oda. Tetszett, hogy olyan objektívet használtak, amely kiemelte a szereplők természetességét: látszottak a pórusok, az apró szőrszálak, de ettől is csak gyönyörűbbek voltak a képek. Röviden: vizualitás - csillagos ötös.
A cselekmény inkább csak olyan áttekintő jellegű volt, konkrétan tudatlan maradtam. Ráadásul mindenki mindenki ellen volt, sem a nyomozókat, sem a törvényenkívülieket nem éreztem egységes, összetartó csoportnak. A hangulatot bemutatták sikeresen, de még csak azt sem tudtam meg, hogy ki az a John Dillinger. Valaki aki magáénak akarta tudni a világot. Azonnal. Ettől igazán nem lettem okosabb, pláne, hogy az állandóan komor ábrázata semmilyen ambíciót nem sejtetett.
Purvis szintén rejtély: eleinte kegyetlennek tűnt, de utána mindig olyan zavart, jókisfiús volt. Talán azért volt zavart, mert Bale is érezte, hogy ez így gáz?
Marion Cotillardot alapvetően imádom, de most semmit nem érzékeltem a jelenlétéből. Szerepe szerint csak szépnek kellett volna lennie, de mivel ő (bár nagyon gyönyörű) nem klasszikus szépség, még csak ezt sem láttam hitelesnek. Tehát miért is szeretett bele Mr Dillinger?
Gyakorlatilag végig mosolyogtam a filmen, de sajnos az volt a ritkább, ha a dialógusok miatt. A nőmegléptetős jelenet akár tetszhetett is volna, ha Johnny nem fapofával mondja el a szövegét, de legalábbis a szemében látni lehetett volna valami vágyat, vagy nem is tudom. Nekem ők nem működtek együtt a vásznon. Sőt, igazából semmi sem működött, aminek nem a látványhoz lett volna köze.
De nem csalódtam. A képi világ túl jól sikerült ahhoz. Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése