Ahogy Anne Mary mondta: nem vagyok normális.
A nyugodt, rendes iskoláslány jelmezt két egész hétig viseltem. Vasárnap éjjel valami megborult, mert azóta újra délig alszok és nem csinálok semmi értelmeset. De rögtön két nap után értem el a csúcsot: éjjel egyáltalán nem aludtam. Háromszor próbáltam magamat a szoba felé irányítani, illetve kétszer döntöttem el, hogy oké, akkor legalább a konyhában hunyok egy kicsit, de nem sikerült. Muszáj volt nézni a Gilmore Girls-t, mert ha csönd lett, hülyén éreztem magam. Magányosnak. Ez az érzés igazán nem hiányzott.
Hajnal 3 körül vettem magamhoz a maradék almás lepényt, kicsit később pedig készítette egy bögrével a csodakakaómból (végy egyharmad kakaóport...). Tényleg, mindig ígérgetem mindenkinek, hogy csinálok neki is, de nem tudom eljutottam-e egyszer is a beteljesítéshez. Panaszkodni mondjuk még nem mert senki. :D Most komolyan, csináltam már valakinek az extracsokis verziómból? Negyvenkettő, neked majd akkor fogok, ha összeköltözünk. (Fura ezt úgy mondani teljes biztossággal, hogy még csak nem is találkoztunk eddig. :D)
6:11-kor kinéztem az ablakon, mert olyan szépek voltak a fények, gondoltam beleszippantok a hajnali friss levegőbe. Kár volt. Még ilyen büdöset...
A sorozatrészekből amúgy nem sok minden marad meg, inkább csak a könyvcímek és bandanevek, meg az olyan beszólások, mint: "nem hatsz meg ezzel az 'engem nem értenek' Kurt Cobain-dumával".
(Megjegyzem, Rorynak tényleg szar lehet, hogy ilyen srácok között kell őrlődnie, de valljuk be, bármennyire is legyen tökéletes Dean, meg a ragaszkodása, úgyis nagyobb százalékban szavaznánk a kis görény Jess-re. Mert intelligens, mert művelt, mert jófej, mert merész, mert határozott... vagy persze... áh, ő se tudja mit akar. Jó, talán a fiktív karakterek pszichológiai elemzésébe nem most kellene belekezdenem...)
A lányok valahogy 3/4 7 után kezdtek el kifelé szállingózni. Nagyon vicces volt:
- Jé, mindannyian rosszabbul néztek ki, mint én, ez tök jó! Talán csak a szemem lehet véres, az fáj kicsit, amúgy jól vagyok, friss vagyok.
- Az a poén, hogy még csak a szemed se... - mondá Anne Mary.
Haruki beteg lett, begyulladt a mandulája, úgyhogy csináltam neki reggelit, illetve próbálom távol tartani tőle magam, ugyanis nekem is a mandulám a gyengém. :D
Most lépek, gyűjtök némi lelkierőt ahhoz, hogy legyen pofám bemenni a németre könyv nélkül, lecke nélkül, tudás nélkül... Ú, este meg még filmtörténet. Holnapra pedig meg kellene alkotnom egy szösszenetet, amelyben kifejtem, hogy miért szeretem Tolsztojt.
Nem lehetne, hogy vége legyen ennek a hétnek?
A nyugodt, rendes iskoláslány jelmezt két egész hétig viseltem. Vasárnap éjjel valami megborult, mert azóta újra délig alszok és nem csinálok semmi értelmeset. De rögtön két nap után értem el a csúcsot: éjjel egyáltalán nem aludtam. Háromszor próbáltam magamat a szoba felé irányítani, illetve kétszer döntöttem el, hogy oké, akkor legalább a konyhában hunyok egy kicsit, de nem sikerült. Muszáj volt nézni a Gilmore Girls-t, mert ha csönd lett, hülyén éreztem magam. Magányosnak. Ez az érzés igazán nem hiányzott.
Hajnal 3 körül vettem magamhoz a maradék almás lepényt, kicsit később pedig készítette egy bögrével a csodakakaómból (végy egyharmad kakaóport...). Tényleg, mindig ígérgetem mindenkinek, hogy csinálok neki is, de nem tudom eljutottam-e egyszer is a beteljesítéshez. Panaszkodni mondjuk még nem mert senki. :D Most komolyan, csináltam már valakinek az extracsokis verziómból? Negyvenkettő, neked majd akkor fogok, ha összeköltözünk. (Fura ezt úgy mondani teljes biztossággal, hogy még csak nem is találkoztunk eddig. :D)
6:11-kor kinéztem az ablakon, mert olyan szépek voltak a fények, gondoltam beleszippantok a hajnali friss levegőbe. Kár volt. Még ilyen büdöset...
A sorozatrészekből amúgy nem sok minden marad meg, inkább csak a könyvcímek és bandanevek, meg az olyan beszólások, mint: "nem hatsz meg ezzel az 'engem nem értenek' Kurt Cobain-dumával".
(Megjegyzem, Rorynak tényleg szar lehet, hogy ilyen srácok között kell őrlődnie, de valljuk be, bármennyire is legyen tökéletes Dean, meg a ragaszkodása, úgyis nagyobb százalékban szavaznánk a kis görény Jess-re. Mert intelligens, mert művelt, mert jófej, mert merész, mert határozott... vagy persze... áh, ő se tudja mit akar. Jó, talán a fiktív karakterek pszichológiai elemzésébe nem most kellene belekezdenem...)
A lányok valahogy 3/4 7 után kezdtek el kifelé szállingózni. Nagyon vicces volt:
- Jé, mindannyian rosszabbul néztek ki, mint én, ez tök jó! Talán csak a szemem lehet véres, az fáj kicsit, amúgy jól vagyok, friss vagyok.
- Az a poén, hogy még csak a szemed se... - mondá Anne Mary.
Haruki beteg lett, begyulladt a mandulája, úgyhogy csináltam neki reggelit, illetve próbálom távol tartani tőle magam, ugyanis nekem is a mandulám a gyengém. :D
Most lépek, gyűjtök némi lelkierőt ahhoz, hogy legyen pofám bemenni a németre könyv nélkül, lecke nélkül, tudás nélkül... Ú, este meg még filmtörténet. Holnapra pedig meg kellene alkotnom egy szösszenetet, amelyben kifejtem, hogy miért szeretem Tolsztojt.
Nem lehetne, hogy vége legyen ennek a hétnek?
kitartás, kitartás, az én hetemnek is vége kéne hogy legyen már. megint nem csinálok semmit, pedig nagyon sok mindent kéne, és utálom magam.
VálaszTörléscsodakakaó nem jár hamarabb? :( :D
a nemtalálkozás meg nem jelent problémát, a tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos mennyiségű msnezés után kiderül, hogy valaki jófej vagy nemjófej, és élőben már olyan hatalmas meglepetések nem érhetnek... :) és egyébként is hamarosan pótoljuk, ugye. ugye??
abból a csodakakaóból én is kérek!:) álmatlan éjszakákon pont nekem való!!!;)
VálaszTörlésAz a baj, hogy a csodakakaó kellékei nincsenek velem minden nap. Nem tudom negyvenkettő, talán ha majd bemutatsz a szüleidnek, vagy ilyesmi... :P XD
VálaszTörlésÉs igen, 26-án pótoljuk. :)
Ami meg az msn-ezést illeti... áh, hagyjuk. :D