Panasz

Hétfő reggel 8-tól péntek délig van órám. Mi ez, gimnázium? Simán kijön egy átlag középiskolai órarend. Felháborító. :D

Volt régen egy poharam. Az egyik üdítős cég reklámterméke. Négyféle volt belőle itthon, de a jegesmedvés tartozott hozzám. Nem tudjuk, miért. Aztán egyszer ezt a poharat eltörtem, amikor is üdítőt töltöttem bele, és ráejtettem az üveget, amikor húgom véletlen megijesztett.
Kb. egy évvel később az egyik tanárnő lakásában járva előkerült ez a történet, és kiderült, hogy neki több példány is van abból a darabból, így kaptam tőle egyet. Azóta ez volt az egyetemi poharam. Vasárnap estig.
De persze ki más lenne olyan marha, hogy a vizét maga mellé helyezi az ágyra. Mire fordultam 90 fokot, már el is feledkeztem róla. Konkrétan emlékszem a folyamatra: nagyon lassan kinyújtottam a lábamat, éreztem, hogy könnyen mozdítható akadályba ütközik. Gondoltam egy kis üveg lehet. Pedig otthon mindig üvegpohárból iszok. Úgyhogy csak toltam és toltam és felnéztem és láttam, de még mindig toltam és összetört.
Egy hete nincs külön poharam. Fura érzés. Régen hisztiztem volna érte, ma már nem. Kezdem elveszíteni a kötődést a tárgyak iránt (jut eszembe, épp Harcosok klubját nézek, höhö). Konkrétan nem érdekel.
Mégis, ha egyszer valahogy pótolhatnám a pótolhatatlan pótlását... az bizony kedves dolog lenne.