Nem

Tessék, aláfestő zene. A párbeszédek amúgy homályosak, csak az általam kihámozott dolgokat írtam le.

...Beköltözés. A lány felrohant a kollégium lépcsőjén. Még mindig a negyedik emeleten volt a szobája, ugyanazon a folyosón, mint eddig, csak most a másik végén. Ahogy vitte a csomagjait, meglátta a fiút a folyosón. Elfordult gyorsan; egyszerre érzett zavarodottságot és dühöt. A szobájában öt ágy volt a szokásos négy helyett. Kettő - helyhiány miatt - össze volt tolva. Négy szobatársa már bent volt, mind elhelyezkedtek. Neki maradt az összetolt ágyak egyik fele. Hihetetlenül rosszul esett neki, hogy nem várták meg a döntéssel. Kirohant. Látta, hogy a fiú három osztálytársával lakott, szobájuk majdnem szomszédos az övével. Lefutott a lépcsőn...

...Felfelé jövet észre vette, hogy a fiú és társasága kiköltözött. Visszarohant a harmadikra. Jól sejtette. Berontott az ajtón és nekitámadt a fiúnak.
- Fogadjunk, ezt csak azért csináltad, nehogy egy emeleten legyünk?!
- ...a nem azt jelenti, hogy nem! Tudom, hogy állandóan utána jársz mindennek, mindent megnézel, amit én...
- De szerinted miért? Mert szeretlek, te marha és ez az egyetlen... Különben is, nagyon régen nem csináltam már ilyet, de ne aggódj, nem is fogok többet!...

...Papír-írószer boltban, Bridgettel.
- Miért nem szóltatok, hogy pizsamában vagyok?...

...Futás a gimnázium felé. Valami magas kalapban. Még mindig pizsamában. Útközben megállítja Gergő, akit évek óta nem látott. Álarc volt rajta, és közölte, hogy csak úgy mehet tovább, ha ő is felvesz egyet, és átadott neki egy egyszerű feketét...

...futás hazafelé az általános iskolától. Osztott képernyő. Bal oldalt saját magát látja, jobb oldalt valami új történet bontakozik ki. Valami bűntény. Család. Gyilkosság. Bűntudat. Ártatlanság. Szégyenkezés.

Ébredés.
Fájdalom.

Csak két hónap volt

De hogy megszerettem őket!
Befejeztem a Gilmore Girls utolsó évadának utolsó részét is.
Magyarul jobb. Eredetiben Rory idegesítőbb, mint Kirk, a történet szempontjából viszont ugye ez nem mindegy. :)
Imádni való párosok vannak benne, ebből a szempontból nem is csodálkozok, hogy Logan eltűnt a képből: a másik két srác sokkal jobban passzolt Roryhoz. Mindegy, erről most nem értekezek. Ha mégis, akkor majd máskor.

Utálom, amikor vége van valaminek, ami az életem részévé válik.
A filmeket legalább újra lehet nézni.

Jöjjön egy videó: a legszomorúbb rész (6. évad, utolsó epizód) trubadúros jelenetei összevágva. (6:24-nél tessék figyelni a legkúlabb családot; Coco le se tagadhatná a gyökereit :))

Két napja csak esik

Ami alapvetően nem lenne baj, de ez a mennyiség már nem szimpatikus.
Tegnap, a délutáni óráim előtt hajat mostam, elolvastam az összes kötelező novellát, erre indulásom előtt fél órával olyan durván szakadt az ég, hogy konkrétan megállt(!) a forgalom. Az ablakból láttuk, ahogy a gyalogosok is inkább behúzódtak a kapualjakba, bármennyire keveset is ért ez. Persze nekem is most jutott eszembe, hogy van egy csodás kis kockás ruhám, amit hordani kellene (igaz, Anne Mary azt mondja, az a "szomorú ruhám"), de így inkább nem. Természetesen ez a hét végre programokban, koncertekben is bővelkedne, de a francnak van így kedve elmenni otthonról? Ráadásul egyik új fejfedőmet sem merem kitenni az égi áldásnak (jaj, az új sálam tök poén :D). De, hogy mondjak valami olyat is, aminek nincs köze az esőhöz: este begörcsölt a bal tenyerem. :D
Még vasárnap kérdezte Anne Mary, hogy tekintettel mérhetetlen kényességemre, ugyan mondjam már el, hogy milyen érzés osztozni az ágyon? Nos, közöltem vele, hogy mivel újra a jobb oldalamon alszom, és így a hátam mögé kerül, észre se veszem, ha nem ad ki hangokat. Igaz, amint felkel, én átfordulok a bal oldalamra. :D Ma is, miután fél 10 körül megesemeseztük Dorothyval, hogy mi legyen a 10-es órával (ágyból persze), elhelyezkedtem a bal oldalamon, és isteni jót aludtam még fél 12-ig. :D

Kicsit unom az utóbbi időben produkált bejegyzéseimet, hiányoznak az összeszedettebb verziók. De itt a könyvtárban annyira kell ügyelnem az időm jó kihasználására, hogy egyszerűen stresszes leszek. :)
(Az is szép, hogy eredetileg be se akartam jönni, de a sors akarta, hogy erőt vegyek magamon: másképp a franc se tudta volna, hogy 7-től lapértekezlet.)

Ui.: Főzni kellene, meg takarítani. Meg pénzt keresni?

Mégis létezik

Mert ha egy beteg, idős embert csak az tart életben, hogy gondoskodjon a még betegebb párjáról, és amikor a szeretett félt elrabolja tőle a halál, és ő ágynak esik, és alig egy héttel később követi őt, akkor úgy gondolom, mégis van szerelem.

Könyvvásár volt

Íme a termés:

• Ingrid Bergman: Életem
• Thackeray: Hiúság vására
• Anne Frank naplója
• Halhatatlan szerelmesek – Tizenkilencedik századi elbeszélések I-II.
• Stendhal: A pármai kolostor
• Steinbeck: Édentől keletre
• Boccaccio: Corbaccio, avagy a szerelem útvesztője
• Csengery Judit: Greta Garbo
• Marlene Dietrich: Tiétek az életem
• Pierre-Jean Remy: Maria Callas
• Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
• Arthur C. Clarke: 2001. Űrodisszeia
• Stone: Van Gogh élete
• John Lennon 1940-1980Idegen nevek kiejtési szótára :D

→ összesen: 750 HUF :)

(Most már csak abban reménykedem, hogy Anne Mary hajlandó lesz kijönni elém az állomásra és kihozza nekem a kabátomat.)

I ain't Losing Any Sleep

Well it seems to me like you ain't having much fun,
Something wrong?
Something wrong?

You've got a temper on you can't quite seem to control,
Steady on.
Steady on.

Well maybe you're just having another bad day,
What do you say, hey?
What do you say?

(Just think about it,)
The problems you're having are probably all OK.
Well wouldn't you say, hey?
Wouldn't you say?
(A sadder day alone.)

Well there's a series of arguments you seem to be throwing at yourself.
Something wrong?
Something wrong?

What's the worst that can happen if you turn it around?
Well what do you say, hey?
What do you say?

I don't like what you think,
I thought it better on my own,
And i ain't losing any sleep,
So why so violent,
And why so stupid?

Well maybe you're just having another bad day,
What do you say, yeah?
What do you say, yeah?

(Just think about it,)
There's more to life than thinking you're in control.
Well wouldn't you say, yeah?
Wouldn't you say, say, say, yeah?

I don't like what you think,
I thought it better on my own,
And i ain't losing any sleep,
So why so violent,
And why so stupid?

Káosz hét...

...és még nincs vége!
A majdnem elszúrt puding után tegnap majdnem nem lett rizsünk (elfelejtettem felforralni, ezért kétszer dobtuk be a sütőbe...), a tejszínes hús nem puhult meg eléggé, nem mintha tudtam volna rá rendesen figyelni azok után, hogy mindkét mutató és hüvelykujjamat leégettem. :D Bíztam benne, hogy még valami törni is fog, és nem tévedtem! Igaz, nem én voltam: Haruhi addig próbálta kinyitni a csemege uborkát, hogy hiába nyúltam oda, hogy megtartsam, az egész ripityára tört. Mondjuk gyorsan megettük a tartalmát. :D (Anyu a hétvégén úgy adta oda, hogy az üveget kéri vissza. Well... bocsi.)
Iskolába úgy járunk, mint a mesében, hol igen, hol nem. Khm. Tesi óra helyett is inkább aludtam.
Negyvenkettő, büszke leszel rám, miest rám érsz, jöhet a következő lecke. Tök jó vagyok. :D
Ja, és csoda is fog történni: jövő héten önszántamból fogom átlépni egy egészségügyi intézmény kapuit, és nem szemorvos, nem fogorvos, de még csak nem is vészhelyzet. Igaz, vicces volt amikor felhívtam a számot, amit Anne Mary adott, hogy időpontot kérjek, erre a szövettani laborban vették fel, vagy mi. De aztán a telefonos csaj csak kitalálta, hogy akkor biztos az adjunktus nénihez akarok menni. Nekem aztán tök mindegy, csak gyógyítsák meg a nagy piros foltot az oldalamon, és nehagyják, hogy több is legyen belőle.
Persze most is a könyvtárban ülök, és bár valamilyen szinten megértem, hogy egy ilyen hely mit válthat ki a párokból, azért gondoljanak már bele, hogy ez konkrétan egy üvegpalota. :D
Két este alatt végeztem a Big Bang Theory 2. évadával. Aaaannyira jóóóó! :D
Most visszatértem a Gilmore Girls-höz: 4. évad, nem emlékszem, hogy mi lett a neve végül Lane-ék bandájának, nem értem, hova tűnt Dave (oké, egyetemre ment. ennyi?), nem értem, Dean miért vette el feleségül Lindsey-t (vagy kit), amikor a legénybúcsúján seggrészegen azt morogta, hogy Rory a tökéletes, Rory az igazi, nem értek, Luke miért nem csinált valamit, és még nagyon-nagyon sok midnent nem értek. :D (De azért gyakran gondolok vissza arra a részre, ahol annyiszor elhangzott a The Man Who Sold The World. :))

Megjegyzés: Legalább 3, fejben előre megírt bejegyzés veszett el az "éterben". Szeretném pótolni, de lehet nem fog menni. Franc. :(

Ui.: Hé, srác a nagy tesco előtti buszmegállóból, sok szénsavmentes vízzel, hátha olvasod: a kalapos lány üzeni, hogy "Tetszel!" :D
(De te másik buszra szálltál: ilyen a sors. :D)

Annyira akartam pedig...

...írni.
De most hirtelen jött a stressz és mindent egyszerre akarok csinálni és most rossz.
Ma már voltam könyvvásáron, németórán, kipróbáltam egy pékség isteni finom szendvicsét, szétnéztem a sapkás-kalapos néninél, találkoztam Jucc-cal, és még megyek plázába (jön a kabát és cipővásárlós szezon), meg még ma főzünk is (the plan: zöldséges rizs tejszínes hússal + uborka/cékla), és persze jön még KlaudyGoddess is. :D

Tegnap olyan vacsora lett... Majd hétvégén mellékelek fotókat is. Elég annyi egyelőre, hogy egy hadseregnek főztünk tésztát, illetve hülyére röhögtük magunkat a desszerten. :D


PS.: Fáj a bal kezem. ;)

Nap & Hold

Még mindig szeretek vonatozni.
Tegnap volt az utóbbi idők leggyönyörűbb naplementéje. Annyira szép volt az ég: a színek, a formák, minden! Olvasni akartam, de nem tudtam levenni a szemem az izzó korongról. Belenéztem, egyenesen a közepébe, és fél órán át csak bámultam. Nem figyeltem semmi másra, a vonatból is csak a sípja, az emberekből is csak egy felkiáltás maradt meg ("semmi sem jobb a nyári Bombasticnál!"). Azt hiszem, kifolyt a szemem. De élveztem.
Az átszállásra negyed órát kellett várni. Az épületek eltakartak minden természeti képződményt. Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy zenébe merüljünk.
Az IC-n már csak állóhely jutott, de nem bántam. Befészkeltem magam az ajtó mellé, a sarokba és néztem a másik, tökéletesen szabályos korongot. A világ szép. Az élet...

És próbáltam megérteni. A(!) könyv is eszembe jutott. Ilyen egyszerűen nincs. És mégis. Biztos, hogy érteni akarom? Fura vagyok. Nem is én vagyok.