Best of 2013

Hogy ne csak a rossz dolgokról írjak mindig.

Január

• mosolyogva nézni, ahogy az egyik legjobb barátod jól érzi magát
• egyetemi színház előadására menni

Február

• Raveonettes & Hangmás a hajón a lányokkal
• kivételesen jól eső érzés, amikor a bankkártyádra gondolsz

Március

• véletlen ebéd
• Reptile Youth
• amikor részegen felhívatják magukat telefonon, hogy személyesen is boldog születésnapot kívánhassanak

Április

• film és pizza
• Szeged a hazatérő Annával és Mesivel
• amikor másnak főzhetsz
• PEN (mondjuk csak a kint töltött idő második fele, de az nagyon)
• szakdolgozat-leadás előtti éjszakák Andival csetelve, egymásnak fotókat és rajzokat küldözgetve

Május

• kiselőadást tartani az egyetemen a kedvenc témádból
• nagyon hosszú hajnali telefonbeszélgetés
• Szellemírók és a Ready Player One

Június

• nagyon jól sikerült záróvizsga, második diploma
• Anna és Mesi nálunk
• munka out of nowhere

Július

• erkélyen sörözések (etc.)
• amikor olyan apróságokban is gondoskodnak rólad, hogy például ne legyél lemaradva semmi aktuálisról, amíg nincs neted

Augusztus

• Rékáék (a jó döntés, hogy ha már minden második nap összefutunk, akkor végre üljünk már le beszélgetni)
• egy jó este sok szeretett emberrel, macskák mellett ébredéssel
• Pest-Vác-Diósjenő kirándulás
• ismét rájönni, hogy nem csak tudsz, de szeretsz is egyedül lenni
• váratlanul jött segítség

Szeptember

• still
• rengeteg beszélgetés
• ahogy 50 oldalanként összetöri a szívedet a One Day

Október

• csodás pécsi Hangmás-koncert
• A Place to Bury Strangers Budapesten
• váratlan kérdés
• váratlan reakció
• első igazi interjú (ráadásul a Hangmással, úgyhogy nem érdekel, mennyire suta lett)
• újabb váratlan rant, valamint megtudni, hogy olyanok is szoktak rád gondolni, meg neked szurkolni, akikről nem is gondoltad, hogy bármit is tudnak rólad a neveden kívül
• az a tekintet
• mozi
• bitch please
• munkát találni, miután feladtad

November

• az érzés, hogy szükség van rád
• házibuli
• rájönni, mennyi barátod van
• reggelente szomorú zenét hallgatva munkába menni

December

• kis sikerélmény
• örülni, hogy másnak örömet okozol
• amikor mások meghallgatnak, bármi van, és nem ítélkeznek, csak hallgatnak
• egy nagyon jó este Pesten
• 8 évessel karácsonyozni
• hozzájárulni a karácsonyi menühöz
• at least you're proud

Napok az év végén

Van az úgy, hogy a legelegánsabb megoldás egy leheletnyi gyerekességgel elkerülni a nagyon nagy hülyeséget.

Egyszerre vagyok boldog és szomorú, bizakodó és tanácstalan. Egyfolytában az időn gondolkodom, meg azon, hogy most egy igazán jót kellene lépnem. Vissza kell vágnom az életnek, magamnak, értem. Mielőtt még nem késő. Így is túl sokat pocsékoltam. (Mert vagyok olyan idióta, hogy csak vártam, de nem mondtam ki, hogy pontosan mire. Most már mindegy. Vagy nem. Whatever.)
Nem haragszom, csak csalódott vagyok és fáj a veszteség. Túl nagy. Túl sok. Túl fontos.
És az idő sem hajlandó megállni. Legalább addig, míg kitalálnám, mire való vagyok.
Úgy irigylek mindenkit, akinek akárcsak egy konkrét célja is van.

Gondolkodom, gondolkodom, már minden sejtem fáj. Minden éjszakát végigálmodok, napok óta ugyanarról álmodok: ugyanazokkal beszélgetek, ugyanazokkal kerülgetjük egymást, de nincsenek tisztázott viszonyok, nyitott lehetőségekre ébredek.
Ráadásul nem tudom, mit csinálok alvás közben, de ébredéskor több ponton fájok, mintha összevertek volna, de se a fal, se semmi nincs olyan távolságban, hogy esélyes lenne beleütköznöm. Mondjuk ma a szemem is annyira fájt, hogy délután kellett egy kicsit pihentetnem, amiből természetesen alvás lett, úgyhogy a gondolkodás elől egészen jól menekülök.

Pedig még idén ki KELL találnom, hogy mi legyen velem. Ezért vissza is vonultam a kis albérletembe, hogy egyedül legyek a gondolataimmal. Eddig csak arra jutottam, hogy az egyetlen tehetségem valószínűleg a barátkozás. Nem értem, miért megy ilyen jól, mikor bunkó, rideg és antiszociális vagyok, aki nem szereti az embereket. De mégis. Mármint mégis szereti. Nem érted? Én sem.
Oké, sose voltam igazán közutálatnak kitéve, de mostanában zavarba ejtően sokan fejezik ki, hogy mennyire kedvelnek. Mikor lássuk be, semmit nem teszek ezért. Mesélek. És hallgatom, ha mesélni akarnak. Még kérdezni sem merek (ez egy nagy hiányosságom, ennek meg kell változnia). Ennyi. Örülök, hogy szeretnek, csak valamiért ez megijeszt. Persze, tudom, ez legyen a legnagyobb problémám.
Bárcsak.

Szóval még mindig túl sok minden érdekel és még mindig nem értek semmihez.
Tehát ha van bármi ötletek, ne habozzatok megosztani velem.
Addig is, stay tuned.

I sit here waiting as time keeps slipping away

In my heart are all the words that I want to say

Without you I know that I'd wanna die

And with you I know my heart would always try

You have my heart

You have my soul

True love

It should last forever

Time's slipping away

I can't shut up my mouth I have to say how I feel

'cause when I can't control my heart I know that it's real

I hold on tight and try to convince you stay

and have my heart tell you what I've been dying say

You have my heart

You have my soul

True love

It should last forever

Time's slipping away

My mind's made up and I know that I want you

because these words and feeling of love are all true

I'll never say it but I always want you to know

as each day goes by my love continues to grow

You have my heart

You have my soul

True love

It should last forever, forever

You don't remember me

I sit here waiting as the years keep slipping away

In my heart were all of the words that I wanted to say

I didn't get the chance to show my feelings were real

and my heart would never tell you just how I feel

My hopes and dreams are crushed and have washed away

Leaving my heart empty and without a word to say

My hopes and dreams are crushed and have slipped away

My hopes and dreams are crushed and all washed away

The Blonde, the Brunette & the Russian

A:- You said so many pretty things about vodka, you should drink more!

B:- Or maybe I should go to sleep.

A:- What's on that paper?

B:- My train schedule. And a wannabe song on the other side.

C:- Yeah, she writes lyrics!

A:- Cool! Who'll sing it?

B:- Hopefully I will.

A:- Hopefully? Do it!

B:- Yeah, I'd like to, I dunno why, but... you know, I didn't think I'm the type...

A:- Don't ask, why! Just do it. I can imagine you on the stage.

C:- You look like the singer of The Kills. You ARE the type.

B:- OK, fine. You win.

Despite Everything I'm Still Human

Kicsit határozottabbnak kellene lennem a jövőmmel kapcsolatban, jelenleg ezt látom legnagyobb hibámnak. Egyre jobban éget a gondolat, hogy le kellene lépni kicsit szó nélkül, de az annyira meglepő lépés lenne, hiszen lételemem, hogy minden porszemről tudósítsak. Meg hát mégis hogyan gondolom én ezt. De valószínűnek tartom, hogy így lenne meg a megoldás kulcsa. Mondjuk könnyű úgy elképzelni a következő 40 évet, mintha végig 22-nek gondolnám magam.
Várom a karácsonyt, szeretem a karácsonyt, de utána szeretném kikapcsolni a tudatomat addig, míg benne nem járunk rendesen a januárban. Gyűlölöm a szilvesztert még mindig, és ez annak ellenére is így van, hogy tavaly majdnem jól éreztem magam. Most van két üres hetem, nem tudom, teljesen borítsam-e be magam a vidéki létezéssel, vagy... vagy?
Az új munkatársak is nagyon megölelgettek búcsúzáskor a karácsonyi partin, hogy milyen értékes embert ismertek meg bennem, meg ilyenek. Érzem a szeretetet, csak már megint nem értem, mire. Estére meg előkerült, hogy kedves vagyok, meg okos, meg nagyon tudok szeretni, és milyen magas az érzelmi intelligenciám. Nem. "De akkor most sem csinálnád ezt." Jahogy.
Whatever.
Azt hiszem, Daughter-koncertre soha nem fogok elmenni, mert ordenáré nagy public crying lenne belőle. Főleg, hogy tudom, a könnyeim képesek arra is, hogy vízesés szerűen ömöljenek ki a szememből. Mondjuk ilyenkor legalább el szoktam magam nevetni.

Woken up like an animal
Teeth ready for sinking
My mind's lost in bleak visions
I've tried to escape but keep sinking

(...)

Underneath the skin there's a human
Buried deep within there's a human
And despite everything I'm still human
But I think I'm dying here
Woken up like an animal
I'm all ready for healing
My mind's lost with nightmares streaming
Woken up (kicking screaming)
Take me out of this place I'm in
Break me out of this shell-like case I'm in

Éjszakai lányos, sorozatos elmélkedés

Azóta akarok erről írni valamit, hogy nyáron megint maratont tartottam, de most sem futja ennél többre.

Mióta gimisként először néztem végig, legtöbbször az a SATC epizód jutott random az eszembe, amikor Carrie a fantasztikus partin meglátja - második szakításuk után először - Biget az új nőjével, aki majd egy tízessel fiatalabb Carrie-nél és ő gyorsan lefut a partra hányni egyet. (És erről most eszembe jutott egy beszélgetés a húgommal, de azt majd talán máskor.)

Mostanában viszont mindig azon kuncogok magamban, amikor eszembe jut (és egyre gyakrabban jut eszembe), hogy Carrie mennyire hozni akarta a tökéletes nő képét a közben Mrs. Biggé avanzsált Natashának, egészen addig, amíg a gálaest köszönőlevelét olvasva Carrie észre nem veszi azt a helyesírási hibát és röhögve felhívja Mirandát:
“It’s a good thing she got married. The woman is an idiot.”

PS: Azt soha nem értettem, hogy Natasha miért hagyta rájuk, ha tudta, hogy Big Carrie-vel csalja. Már csak az “én is sajnálom, hogy beleléptem a pocsolyátokba és az én életemet is elbasztátok” jellegű beszéde miatt sem.

PS #2: De a kedvenc részem az, amikor Steve felhívja éjjel Mirandát, hogy nem akarja zavarni, tényleg, csak annyit tegyen meg, hogy az ablakhoz megy és megnézi, hogy milyen gyönyörű és óriási a hold. <333 p="">