Despite Everything I'm Still Human

Kicsit határozottabbnak kellene lennem a jövőmmel kapcsolatban, jelenleg ezt látom legnagyobb hibámnak. Egyre jobban éget a gondolat, hogy le kellene lépni kicsit szó nélkül, de az annyira meglepő lépés lenne, hiszen lételemem, hogy minden porszemről tudósítsak. Meg hát mégis hogyan gondolom én ezt. De valószínűnek tartom, hogy így lenne meg a megoldás kulcsa. Mondjuk könnyű úgy elképzelni a következő 40 évet, mintha végig 22-nek gondolnám magam.
Várom a karácsonyt, szeretem a karácsonyt, de utána szeretném kikapcsolni a tudatomat addig, míg benne nem járunk rendesen a januárban. Gyűlölöm a szilvesztert még mindig, és ez annak ellenére is így van, hogy tavaly majdnem jól éreztem magam. Most van két üres hetem, nem tudom, teljesen borítsam-e be magam a vidéki létezéssel, vagy... vagy?
Az új munkatársak is nagyon megölelgettek búcsúzáskor a karácsonyi partin, hogy milyen értékes embert ismertek meg bennem, meg ilyenek. Érzem a szeretetet, csak már megint nem értem, mire. Estére meg előkerült, hogy kedves vagyok, meg okos, meg nagyon tudok szeretni, és milyen magas az érzelmi intelligenciám. Nem. "De akkor most sem csinálnád ezt." Jahogy.
Whatever.
Azt hiszem, Daughter-koncertre soha nem fogok elmenni, mert ordenáré nagy public crying lenne belőle. Főleg, hogy tudom, a könnyeim képesek arra is, hogy vízesés szerűen ömöljenek ki a szememből. Mondjuk ilyenkor legalább el szoktam magam nevetni.

Woken up like an animal
Teeth ready for sinking
My mind's lost in bleak visions
I've tried to escape but keep sinking

(...)

Underneath the skin there's a human
Buried deep within there's a human
And despite everything I'm still human
But I think I'm dying here
Woken up like an animal
I'm all ready for healing
My mind's lost with nightmares streaming
Woken up (kicking screaming)
Take me out of this place I'm in
Break me out of this shell-like case I'm in