Napok az év végén

Van az úgy, hogy a legelegánsabb megoldás egy leheletnyi gyerekességgel elkerülni a nagyon nagy hülyeséget.

Egyszerre vagyok boldog és szomorú, bizakodó és tanácstalan. Egyfolytában az időn gondolkodom, meg azon, hogy most egy igazán jót kellene lépnem. Vissza kell vágnom az életnek, magamnak, értem. Mielőtt még nem késő. Így is túl sokat pocsékoltam. (Mert vagyok olyan idióta, hogy csak vártam, de nem mondtam ki, hogy pontosan mire. Most már mindegy. Vagy nem. Whatever.)
Nem haragszom, csak csalódott vagyok és fáj a veszteség. Túl nagy. Túl sok. Túl fontos.
És az idő sem hajlandó megállni. Legalább addig, míg kitalálnám, mire való vagyok.
Úgy irigylek mindenkit, akinek akárcsak egy konkrét célja is van.

Gondolkodom, gondolkodom, már minden sejtem fáj. Minden éjszakát végigálmodok, napok óta ugyanarról álmodok: ugyanazokkal beszélgetek, ugyanazokkal kerülgetjük egymást, de nincsenek tisztázott viszonyok, nyitott lehetőségekre ébredek.
Ráadásul nem tudom, mit csinálok alvás közben, de ébredéskor több ponton fájok, mintha összevertek volna, de se a fal, se semmi nincs olyan távolságban, hogy esélyes lenne beleütköznöm. Mondjuk ma a szemem is annyira fájt, hogy délután kellett egy kicsit pihentetnem, amiből természetesen alvás lett, úgyhogy a gondolkodás elől egészen jól menekülök.

Pedig még idén ki KELL találnom, hogy mi legyen velem. Ezért vissza is vonultam a kis albérletembe, hogy egyedül legyek a gondolataimmal. Eddig csak arra jutottam, hogy az egyetlen tehetségem valószínűleg a barátkozás. Nem értem, miért megy ilyen jól, mikor bunkó, rideg és antiszociális vagyok, aki nem szereti az embereket. De mégis. Mármint mégis szereti. Nem érted? Én sem.
Oké, sose voltam igazán közutálatnak kitéve, de mostanában zavarba ejtően sokan fejezik ki, hogy mennyire kedvelnek. Mikor lássuk be, semmit nem teszek ezért. Mesélek. És hallgatom, ha mesélni akarnak. Még kérdezni sem merek (ez egy nagy hiányosságom, ennek meg kell változnia). Ennyi. Örülök, hogy szeretnek, csak valamiért ez megijeszt. Persze, tudom, ez legyen a legnagyobb problémám.
Bárcsak.

Szóval még mindig túl sok minden érdekel és még mindig nem értek semmihez.
Tehát ha van bármi ötletek, ne habozzatok megosztani velem.
Addig is, stay tuned.

I sit here waiting as time keeps slipping away

In my heart are all the words that I want to say

Without you I know that I'd wanna die

And with you I know my heart would always try

You have my heart

You have my soul

True love

It should last forever

Time's slipping away

I can't shut up my mouth I have to say how I feel

'cause when I can't control my heart I know that it's real

I hold on tight and try to convince you stay

and have my heart tell you what I've been dying say

You have my heart

You have my soul

True love

It should last forever

Time's slipping away

My mind's made up and I know that I want you

because these words and feeling of love are all true

I'll never say it but I always want you to know

as each day goes by my love continues to grow

You have my heart

You have my soul

True love

It should last forever, forever

You don't remember me

I sit here waiting as the years keep slipping away

In my heart were all of the words that I wanted to say

I didn't get the chance to show my feelings were real

and my heart would never tell you just how I feel

My hopes and dreams are crushed and have washed away

Leaving my heart empty and without a word to say

My hopes and dreams are crushed and have slipped away

My hopes and dreams are crushed and all washed away