Feljegyzés... // Szavazzatok

...magamnak, de nyíltan, hogy tudjatok érte zaklatni.
Már, ha akartok.

Szóval, amikről még nem írtam, de:
- kis zöld boríték
- filmet néztem
- könyvet is olvastam, aminek aztán az adaptációját is megnéztem
- aranyköpések, elsősorban a lakásból, főleg Annamaritól

¤

Meg valamit kellene kezdenem az életemmel. Még nem tettem le semmit az asztalra. De ugyan mi a csudához is értek? Mi legyen belőlem? Szavazzatok!

Színésznő Hollywoodban? Operaénekesnő Milánóban? Haditudósító a Közel-Keleten? Kézkrémreklám Norvégiában? Cukrász Bécsben? Tolmács Brüsszelben? Festőművész Barcelonában? Életművész Párizsban? Néptáncos Kínában? Kertész Hollandiában? Hajóskapitány a Mississippin? Ezoterikus írónő Dél-Amerikában? Sarkkutató? Otthonülő útikönyvíró? Régész Ausztráliában? Orosz nagyhercegnő? Kitartott nő Dubai-ban? Ötvös Prágában? Könyvesboltos Lodonban? Csapos Dublinban? Triangulumművész Japánban? Masszőr Hawaii-on? Housewife az '50-es évek Amerikájában? Magányos filozófus Cipruson? Indiai szőnyegárus? Hobbidealer pszichiáter Chicagóban? Kecskepásztor Tibetben? Sajtkészítő apáca az Alpokban? Divattervező Afrikában?...
... Or?

Csak...

Nem az volt a szabály, hogy hét napnál tovább nem maradhatunk sehol? Nem az éltetett, hogy mindig mentünk mindenfelé? Mi történt? Miért vagyok állandóan itthon? Miért zárom be direkt magamat? Én menni akarok! Pont, mint régen, vagy még többfelé, még gyakrabban. Persze a társaság hiánya is az én hibám. De miért vagyok vállalhatatlan? Miért nincs erőm szorosan ápolni a kapcsolatot az emberekkel? Mi a baj velem?

Annyira mehetnékem van. Túrázni akarok. Hideg van? Nem érdekel. Menni akarok. Ezer éve nem voltam a Börzsönyben, pedig imádom. Idén akartam, nem jött össze. Era két éve ígéri a Mecsek-túrát, szerintem már erről is lemondhatunk. Itt van a Tős... na jó, Renivel egyszer bicikliztünk benne a nyáron. Akkor is: nagyokat akarok sétálni a természetben! De most... egyedül?

Tavaly volt, hogy egy héten három koncerten is megjelentünk, mert miért ne. Megtehettük, élveztük. És most? Kritikán aluli, amit művelek. De nem azért nem megyek, mert nem akarok. Hanem mert... nem tudom. Kicsi vagyok, éhes vagyok... Jaj már, valaki üssön meg!
De persze minden nehezen jön össze. Már ha összejön. Mert ugye most kinéztük ezt az izét, hárman, három különféle indokkal akartunk menni. Ezer éve nem is voltunk sehol így hármasban. Erre a sors itt elkezd ironizálni: egyedül nekem van rá keretem. Jó, persze, mehetnék egyedül is, még szállást is kapnék tán, de a szállás nem jönne velem koncertre, szóval ez így megint vicces. De a hülye sors, ha úgyis tudta, hogy nem akarja ezt a dolgot, akkor miért adott a kezembe útiköltséget? Tudja úgyis, hogy egyedül nem mozdulok egy tapodtat sem. Félek. Vagy ez egy jel, hogy őrültebbnek kéne lennem? Kérem, ha rám jön az öt perc, szerintem így is csodálatosakat tudok alkotni. Ott van pl. a múlt szerda, amikor is túlaludtam magam és ébredés után legalább egy órán át csak röhögni tudtam...
Jaj, de amúgy annyira mennék, csak...

Gyereknap

Már reggel elnevezett Haruhi kisvuknak, pedig arról panaszkodtam, hogy én máris mennyire belefáradtam ebbe a sok mindenbe. Aztán iskolába menet megfordultam, összepakoltam és hazavonatoztam. Fájt a fejem, a hátam, a tüdőm, nem volt kedvem szenvedni, pláne, hogy olvasni is csak pár oldalt bírtam és a szemem is égett. Ahogy itthon megszólalt a vezetékes telefon, elmosolyodtam: kicsi vagyok megint tényleg. Egész délután félbetegen fetrengtem. Anyut még szerintem nem is láttam ünnepnapokon és egyéb hasonló eseményeken kívül éjfélnél tovább fent lenni, sőőőt. Most is majdnem nekem kellett rászólnom, hogy ugyan aludjon már, mert addig én sem tudok, amíg a net bűvköréből ki nem vonja magát. Aztán, ahogy régen, kicsi koromban volt szokás: bekente a mellkasomat ilyen gyógyizé krémmel, aminek ilyen mentolosos illata van és ilyen tök jó. Meg aztán felhozott egy bögre neo citrant, hogy ezt akkor most így egy hajtásra légyszi. Még kb. 3 korty van hátra. Aztán alszok. Előjött egy szúnyog. Nem tudom, hogy bírja a kis túlélő, de már a hangja alapján is szárad kifelé. Összeaszott vérszívó. Ilyet...

De értitek...

...egyszer jövök be direkt csak azért a könyvtárba, hogy elolvassam az órára szükséges fejezetet A műalkotás eredetéből, erre mindent megtalálok Heideggertől minimum öt példányban, csak ezt nem. Pedig a szándék megvolt.

Most már hivatalos: ha egy órára nem járok be rendszeresen, biztos, hogy csak azokra az alkalmakra ülök be, amelyeken szóba kerül valamilyen szinten a pornó.

Vevő lennék egy pár jó meleg(!) kesztyűre: jöhet fekete, fehér és piros-fehér csíkos. Nagyon vastag (lehetőleg szövet) kabátot is keresek még mindig. Valaki ugyan segítsen már!
Ja, mert hogy ma már elkezdett szállingózni a hó. Pedig most az illatát sem éreztem, nem úgy, mint múltkor. Igaz, nem is olyan rendes, inkább csak olyan vizes izé, de akkor is csak hó.

Túl sok sütim/kalácsom/édességem van. Húst akarok végre enni! De nem tudom milyet. Nekem kellene megalkotnom, amivel nincs is semmi problémám, csak éppen semmi ihletem. Kaptunk mamától egy csomó csirkemellet, jó lenne abból dolgozni. Lehetne valami rakott krumplis dolog belőle. Vagy csak hagymán megvalamizhetném (párolnám? nem értek hozzá, én csak csinálom és eszem), és főzhetnék mellé rizst. Zöldséges rizst. Hm. Szerintem veszek valami konzerv dolgot, aztán megkérdezem az otthoni népet. Éhes vagyok.

Időhiány

Pedig annyira akartam írni.
El akartam mesélni, hogy a tasiorsik világa mennyire kezd azonosulni a mérhetetlen hülyeség univerzumával. :D
Már az sem volt egyszerű, hogy elinduljunk otthonról. Útközben újabb csapás. Szegeden bebizonyosodott ismét, hogy hidegvérrel (és remekül!) kezelem a váratlan fordulatokat, így jól jött, hogy én vezettem, mert anyu az anyósülésen is bepánikolt. Közöltem is nagymamámmal, hogy nagyon gyáva lánya van. :D
Nézzük csak mi van még... ja igen, két napot is megterveztem órarendileg, mindkettő felborult. Süteményem van ítéletnapig. Este összeraktuk a lakótársakkal a 8 óra munkát (szerencsére ők tudták a szöveget és bólogattak, ha eltaláltam a dallamot :D) - fellégezhetnek végre, így a kiskacsa korszak után. :D
Ööö... ja igen. Egyre brutálisabb az, amit az elmém játszik velem álom címén. De élvezem. Szerintem jó a humorom. :D Meg a kedvem. Meg minden. Pedig egészen idiótán jött ki ma is minden. Elkéstem eddig az összes órámról. Az elsőn ráadásul arra léptem be, hogy mindenki előtt egy hófehér A/4-es lap... Egészen minimális érzékenység kellett ahhoz, hogy valaki észre vehesse a mérhetetlen pánikot, ami eluralkodott rajtam. Természetesen egy betűt nem tudtam. :D (Azóta se tudom, hogy ez előre megbeszélt merénylet volt-e, vagy mások is csőbe lettek húzva.)
Viszont az a páros még mindig.. Tudjátok, hogy inspirálnak. Még mindig. Annyira, hogy ma pusztán passzióból(!) el kezdtem olvasni az egyik filmes könyvemet az ebéd mellé. Most így az elejétől, nem csak az eddig kötelező részeket. Ez így most nagyon jó.

Szeretem magam, mondtam már?