Pedig annyira akartam írni.
El akartam mesélni, hogy a tasiorsik világa mennyire kezd azonosulni a mérhetetlen hülyeség univerzumával. :D
Már az sem volt egyszerű, hogy elinduljunk otthonról. Útközben újabb csapás. Szegeden bebizonyosodott ismét, hogy hidegvérrel (és remekül!) kezelem a váratlan fordulatokat, így jól jött, hogy én vezettem, mert anyu az anyósülésen is bepánikolt. Közöltem is nagymamámmal, hogy nagyon gyáva lánya van. :D
Nézzük csak mi van még... ja igen, két napot is megterveztem órarendileg, mindkettő felborult. Süteményem van ítéletnapig. Este összeraktuk a lakótársakkal a 8 óra munkát (szerencsére ők tudták a szöveget és bólogattak, ha eltaláltam a dallamot :D) - fellégezhetnek végre, így a kiskacsa korszak után. :D
Ööö... ja igen. Egyre brutálisabb az, amit az elmém játszik velem álom címén. De élvezem. Szerintem jó a humorom. :D Meg a kedvem. Meg minden. Pedig egészen idiótán jött ki ma is minden. Elkéstem eddig az összes órámról. Az elsőn ráadásul arra léptem be, hogy mindenki előtt egy hófehér A/4-es lap... Egészen minimális érzékenység kellett ahhoz, hogy valaki észre vehesse a mérhetetlen pánikot, ami eluralkodott rajtam. Természetesen egy betűt nem tudtam. :D (Azóta se tudom, hogy ez előre megbeszélt merénylet volt-e, vagy mások is csőbe lettek húzva.)
Viszont az a páros még mindig.. Tudjátok, hogy inspirálnak. Még mindig. Annyira, hogy ma pusztán passzióból(!) el kezdtem olvasni az egyik filmes könyvemet az ebéd mellé. Most így az elejétől, nem csak az eddig kötelező részeket. Ez így most nagyon jó.
Szeretem magam, mondtam már?
El akartam mesélni, hogy a tasiorsik világa mennyire kezd azonosulni a mérhetetlen hülyeség univerzumával. :D
Már az sem volt egyszerű, hogy elinduljunk otthonról. Útközben újabb csapás. Szegeden bebizonyosodott ismét, hogy hidegvérrel (és remekül!) kezelem a váratlan fordulatokat, így jól jött, hogy én vezettem, mert anyu az anyósülésen is bepánikolt. Közöltem is nagymamámmal, hogy nagyon gyáva lánya van. :D
Nézzük csak mi van még... ja igen, két napot is megterveztem órarendileg, mindkettő felborult. Süteményem van ítéletnapig. Este összeraktuk a lakótársakkal a 8 óra munkát (szerencsére ők tudták a szöveget és bólogattak, ha eltaláltam a dallamot :D) - fellégezhetnek végre, így a kiskacsa korszak után. :D
Ööö... ja igen. Egyre brutálisabb az, amit az elmém játszik velem álom címén. De élvezem. Szerintem jó a humorom. :D Meg a kedvem. Meg minden. Pedig egészen idiótán jött ki ma is minden. Elkéstem eddig az összes órámról. Az elsőn ráadásul arra léptem be, hogy mindenki előtt egy hófehér A/4-es lap... Egészen minimális érzékenység kellett ahhoz, hogy valaki észre vehesse a mérhetetlen pánikot, ami eluralkodott rajtam. Természetesen egy betűt nem tudtam. :D (Azóta se tudom, hogy ez előre megbeszélt merénylet volt-e, vagy mások is csőbe lettek húzva.)
Viszont az a páros még mindig.. Tudjátok, hogy inspirálnak. Még mindig. Annyira, hogy ma pusztán passzióból(!) el kezdtem olvasni az egyik filmes könyvemet az ebéd mellé. Most így az elejétől, nem csak az eddig kötelező részeket. Ez így most nagyon jó.
Szeretem magam, mondtam már?
Szólj, ha már a 8 óra munkát is nagyon unják, és adok másikat :)
VálaszTörlésA hétre elég ez, hogy rendesen begyakoroljam (már megint nagyon fáj az ujjam :D), de majd hétvégén konzultálhatunk erről, ha rá leszel érve. ;)
VálaszTörlésAmúgy a lakótársaim el vannak tévelyedve: azt hiszik, hogy most már kérhetnek számot. :D
Pedig csak ügyetlen vagyok, nem zenegép...