Hajnali kurzusfelvétel helyett...

... A pizzéria előtt álltak. Sötét volt. A lány türelmetlen volt, nem értette mit csinálnak pont ott, pont ők, ráadásul egyszerre.
- Figyelj csak - kezdte a fiú bizonytalanul, holott addig csendes volt és komoly, kabátjában és szemébe húzott sapkájában egészen felnőttes -, miért nem mész haza, én megvárom, és ha elkészülnek, viszem utánad. Jó?

filmszakadás

Hatalmas, tágas lakás, a lány fel-alá járkál a szinteltolásos épületben. A fiú megérkezett. Most egészen kamaszosnak tűnt. Nem volt nála pizza. A lányt ez nem érdekelte, csak messziről figyelt. A fiú csillogó szemekkel, de kissé elpirulva vette le a kabátját: új pulóver volt rajta - kapucnis, babakék, nagy rózsaszín pöttyökkel. A lány meghökkent, közelebb lépett.
- Fogadjunk, hogy csak azért küldtél haza, mert már előre kinézted magadnak ezt a pulcsit, de szégyellted előttem megvenni!
A fiú lesütötte szemeit. Zavarában csak egyre sötétebb lett az arca. A lány szemei elkerekedtek. Az volt az első gondolata, hogy vajon miért számít még mindig a véleménye a fiú számára. Közben előjött egy nő (az anyja?) aki hátulról megölelte a fiút - aki ebben a percben már egészen kis gyermeknek tűnt -, majd megigazgatta a ruháját.
A lány összezavarodott. Már neki is égett az arca. Szégyent érzett. Csalódott. Leginkább magában. Mit is gondolhatott? Hogy képzelhette, hogy majd...? Hogy fog ezután mások szemébe nézni? Hogy?

sötétség

mocorgás

napfény

...