A majd' egy napos bloghegesztő projekt során, amit Negyvenkettővel végeztünk Mademoiselle segítsége alapján, lett nekünk ez a csodálatos kockás tapétánk. Örülök, hogy a múltkor nem sikerült felrakni az első fejléc tervet, mert ez most jobban tetszik. Mondjuk nem ártana még kicsit finomítani a dolgot, túl sokféle árnyalat kering itt, meg ilyesmi, de azért szép nekem. Tessék bátran kommentelni és kritizálni, akkor is, ha csak annyi a kritika, hogy a dolog nem találtatik hozzám illőnek. Hajrá!
Most pedig jöjjön némi zene, csak és kizárólag Negyvenkettő kedvéért. :)



A hatalmas csütörtöki ünnepnapon Renivel bementünk Kecskemétre, ott találkoztunk Mesivel, meg Dorothyékkal. Volt Belmondo, meg HS7-koncert, meg tűzijáték (amit konkrétan nem élvezett egyikünk sem), meg hűűű. Még fantasztikus, kemencében sült kenyérlángost is ettem! (Ja igen, újabban enni is szoktam, hát nem mesés?)
Valamikor éjfél után elváltunk Dorothyéktól és Mesi hazafuvarozott bennünket magához Kerekre. 1 körül érkeztünk. Ahogy beléptünk a házba, Mesi nagyobbik húga már jött is ki a szobájából, hogy elköszönjön tőle: egyenesen a nővéréhez ment, adott neki jóéjtpuszit, majd fordult is vissza, de hirtelen megtorpant, lassan felénk fordította a fejét... mi már addigra vigyorogtunk nagyon - kicsit meglepődött egy pillanatra. :D
A pénteket is ott töltöttük ötösben: Mesi kisebbik húgával, Zoéval (aki egy kis hisztis tündérbogyó! :)) és a délben érkező V.Ágival. (képek a fészbukon)

Biztos akartam még mást is írni, de olyan remek fejfájás tört rám, hogy hejj. Front? Ó igen, holnapra záport, zivatart mond. Szeretném én azt látni...