Sör & Őszilé - párbeszédek

S: - Na, mikor isszuk már azt a rövidet?
Ő: - Még van ebből is.
S: - Akkor meg igyad már!
Ő: - De bűn rossz.
S: - Akartam is kérdezni, hogy van-e undorítóbb annál, hogy jégkockát raknak az őszilébe?
Ő: - Nincs.
(Röhögés.)

¤

S: - Te jó ég! Az előbb belenéztem egy tükörbe! Borzalmas!
Ő: - Nem is, jól nézel ki.
S: - Te nem láttál abban a fényben!
Ő: - Itt viszont sötét van.
S: - Milyen igaz!

¤

Ő: - Hozol nekem is, várj, itt a tárcám.
S: - Te mit kérsz?
Ő: - Valamit, amiben van méz és meggy.
S: - Mit? Mézes-meggyes... vodka?
Ő: - Pálinka!
S: - Jaaaaaa, pálinkaaa...
...
S: - Tessék. Igyunk a megoldások évére!
Ő: - A megoldások évére!
(Röhögés.)

S: - Na, és ezzel most mi bajod?
Ő: - Se íze, se ereje. Kiakasztó. Nem csak az őszilé, de a pálinka is szar. Pedig már a tavasszal is tudtam, hogy őszilét itt nem szabad kérni. Na de hogy pálinkát se? Legközelebb szólj rám kérlek, hogy koktélt igyak. Ha az sem jön be, akkor végeztem.

¤

S: - Amikor lent vagyok és beülünk valahova hármasban, néha azt nézem, milyen szépek vagytok. Nem tudom, de néha csak úgy jó rátok nézni.
Ő: - Jaj, ne már. Te viszont most vagy szép.
S: - Pf.
Ő: - Oké, ne aggódj, elmúlt. A durcás arc már nem áll jól, de az előbb, mikor elmerengtél a távolba...
S: - Jaj, ne már. Különben nagyon nevetséges szoktam lenni?
Ő: - Mikor?
S: - Hát így tudod. Így... tudod. (Hadonászó mozdulatok.)
Ő: - Abszolút nem. Mindig magabiztosnak látszol, meg olyan önelégültnek. Nem, nem önteltnek, hanem olyannak, aki ki van békülve önmagával, ezért határozott, és magabiztos... ja, tudod.
S: - Háhá, milyen jó színésznő lennék!
Ő: - Ez tényleg így van! Én szerintem inkább szánalmas látványt nyújtok a parketten, de már elég régen elértem azt a szintet, hogy leszarjam.
S: - Pedig nem, semmi gond nincs veled. Mikor azon a koncerten voltunk, kifejezetten szép voltál.
Ő: - Igen? Hát nem'tom. Tudod, ott... biztonságban voltam. Tudod, hogy milyen vagyok, ha csak egyetlen idegen is van a társaságban: felveszem a megfigyelő álláspontot, kitapasztalom, hogy kinél mit lehet, meddig lehet, ilyenek. De az ott más volt. Mindent lehetett, mert... mert biztonságban voltam. Nem is értem tulajdonképpen. Csak tudod, boldog voltam.
S: - Tudom. És ez látszott is.
Ő: - Hm, ja.

¤

S: - Te, ezek mit gondolnak magukról, hogy így futkároznak az esőben?
Ő: - Ugyan, hagyd rájuk. Megtehetik: fiatalok, naivak, szerelmesek.
S: - És mi mik nem vagyunk, naivak vagy szerelmesek?
Ő: - ?
S: - Ja tudom, fiataloook.
(Röhögés.)

¤

S: - Állj! Te egy pasikról szóló mondatot úgy kezdtél, hogy "van agyuk"?!?!?!

¤

Az új évet stílusosan BBC-nézéssel kezdték. Már nem ébredés után, hanem még lefekvés előtt, hajnalban. Stand-up comedyt néztek, megismerték Omid Djalili-t. Keressetek rá Ti is. Érdemes.