Inglend, Inglend - Heló amerikaiak!

A vasárnapunkba valahogy még most sem sikerült túl sok programot sűríteni, de azért Somával és Mesivel megnéztük a Vonzások és állatságokat (ami az egyik legkedvesebb filmem; hm, előző este meg Charlie Bartlett-et néztünk, azt hiszem), majd pedig Mesivel összekészülődtünk, hogy bemenjünk a Pembroke-ba, megkeresni Phaedrát.

Egészen félelmetes érzés amúgy egy ilyen régi, tiszteletet parancsoló oktatási intézmény súlyos fa ajtaját belökni. Ám, mielőtt még megtaláltuk volna Phaedrát (aki éppen brownie-t csent nekünk), már jött is egy szőke lány, hogy ő akkor Kirsten, és akkor ugye mi is jövünk este a pubba? Hát persze! (Szerencsére Phaedra két kolleginája, Heather és Rachel olyan kedvesek és rendesek, hogy mindenhova meghívtak magukkal előre.)

(katt)

Elkísértük tehát a csoport társaságibb tagjait az ismerkedő estre, ami a The Bath House nevű vendéglátóegységben lett megtartva. (Talán nem mondtam még, de ezek a fiatalok a University of California diákjai, és egy nyári iskolába jöttek tulajdonképpen Cambridge-be, hogy vltozatos kurzusokon vegyenek részt.) Még a Bath House ajtajában megismerkedtünk Logannel, aki félig mexikói, a legjobb barátnője egy román popénekesnő és találkozott már Miley Cyrusszal (és persze dolgozott egy rakás nálunk is népszerű sorozat, film, stb. háttérmunkásaként). :D Mire a pulthoz értünk, már összebarátkoztunk a lengyel származású Michaellel, aki remélhetőleg Hollywood új csillaga lesz (amint felfedezik), és akinek egyetlen szuperképessége a mosolya.
Michael nagyon nagylelkűen bánt mindenkivel, de nem nagyon díjazta, amikor fel lett világosítva, hogy először is lány sört rendelt magának (ehhez én ugyan nem értek, nekem mindegy), másodszor is hiába csap olyan nagy hűhót a tequila miatt, Magyarországon az is a lányok közkedvelt itala. (Sok szép dolgot meséltünk szerintem a magyar lányok mentalitásáról...)
Hamarosan bemutatkozott a többi amerikai is, majd elkezdtek egy teljesen értelmetlen ivós játékot játszani. Tényleg nem volt értelme, akárhogy is próbáltuk megfejteni Logannel és Mesivel. Miután nem leltek több élvezetet a játékban, elindultunk, hogy átmenjünk a Revolution-be, de mivel az túl drágának ítéltetett, tovább mentünk a The Regal-ba, ami, ha nem tévedek, akkor egy régi moziépületben kapott helyet. Nagyon furcsa is volt a hangulata. Túl tágas, túl színes, tele játékgépekkel. Mondjuk a fal mintája tetszett.
Itt, mivel mi már nagyon fáradtak voltunk és nem szerettünk volna többet inni, Mesivel és Logannel elkülönültünk a társaság hangos magjától, és csak beszélgettünk, többnyire tanulásról, kultúrákról, utazásról. Mesi egyszer csak innen mondjuk hazament, mert nem volt kedve tovább maradni, de mi Logannel ezután sem unatkoztunk. Inkább "összebarátkoztunk" egy fura sráccal, aki addigra már legalább negyedjére integetett oda nekem csak úgy. A srác szinte szomszédom amúgy: két hónapja jött ki dolgozni Lengyelországból. Valószínűleg a magány készítette ki ilyen gyorsan. Tényleg nagyon érdekes volt. Egyedül még talán féltem is volna.
Közben Phaedra és Michael felváltva jöttek oda hozzánk kérdezni, közölni, lelkesedni, panaszkodni. Michael főleg azt emlegette, hogy a szülei ki fogják tagadni, hogy mennyit költött máris, mikor ez még csak az első nap tulajdonképpen. Na igen. És mivel a Regal éjfélkor zárt, ezért... továbbmentünk a The Fountain Inn-be. Ezt mi Logannel már nagyon nem szerettük volna, de mentünk, mert miért ne. Nekem amúgy is muszáj volt követnem Phaedrát. Legalábbis a lakáskulcsát. :D Itt egy kedves kis kanapés sarokba sikerült lehuppanni. Mikor népszámlálást tartottunk, hogy mégis, ki tartott velünk, érdekes dologra lettünk figyelmesek. A következők ültek egy körben, tőlem balra: Alex (tipikus amerikai sportoló kinézettel), Phaedra, Matt (aki elismeri az amerikai átlagműveltség hiányát, és bűntudata van, amiért nem tudja pontosan belőni Magyarország helyét), random beszédes brit, random csöndes brit, Jessica (aki kedves, és a többiektől az Anyu becenevet kapta), valaki, akire nem emlékszem (megesik), random brit srác (aki Amerikában született, és amúgy Sean), Michael és Logan (aki amúgy a csoport Apuja is). Tehát. Hogy kerültek oda a random ismeretlen emberek? Mondjuk minden szépen ment, egészen addig, míg elő nem került a foci, mint téma... Szerencsére ezután csak 10 perc kellett ahhoz, hogy mindenki belássa, jobb lesz, ha távozunk.
Azt hiszem, nem szükséges ecsetelnem, hogy milyen volt a hangulat hazafelé. Persze, hogy jó.

nem igazán tudtuk kinézni, hogy milyen állat van
a Fez Club pcsétjén
(katt)

Másnap este volt a hivatalos, kiöltözős vacsorájuk, amin természetesen csak Phaedra vett részt közülünk, de utána elkísértük őket bulizni.
Idézzetek fel egy bármilyen amerikai filmet, amiben a szereplők bemennek egy elit klubba: kordonok, vörös szőnyeg, biztonsági őrök. Szerintetek mennyire volt menő érzés soron kívül bemenni a Fez Clubba? Egyébként nem értem, mire volt a nagy felhajtás. Oké, egy csinos kis hely volt, enyhe arabos beütéssel, amit sejthettek a klub nevéből is. Bent hidegebb volt, mint kint, és a zenék is elég vegyesek voltak, pontosabban vegyesen táncolhatóak. Itt két újabb névvel gazdagodtam: heló John (a robotember), heló Alejandro (akinek az ereiben is tequila folyik)!
Az éjszaka további részletezése helyett pusztán két újabb tanáccsal gazdagítanám kedves olvasóimat:

1) Ha külföldre mész és barátkozni akarsz, MINDIG legyen nálad egy üveg pálinka.
2) Csak óvatosan.

Ps: Bocsánat, azt hiszem, rossz kedvem van.